A Staal fivérek – a Kanadában is különleges hokis család
Az, hogy Kanadában minden gyermek, legyen az fiú vagy lány, hokizik, a világ legtermészetesebb dolga. Nem véletlenül mai napig a juharlevelesek képviselik legnagyobb számban magukat a világ legerősebb bajnokságában, az NHL-ben. De még kanadai léptékkel is különleges a Staal család, amelynek négy fivére egyaránt eljutott a legmagasabb szintre. Mit eljutott!? Szombat óta immár hárman is elmondhatják magukról, hogy 1000 alapszakasz-mérkőzésen léptek jégre a ligában.
Eric, Marc, Jordan és Jared gyerekkora sem volt más, mint bármelyik kanadaié: jégkorongoztak és legtöbbször azon veszekedtek, melyikük Wayne Gretzky, Mario Lemieux, Joe Sakic és Doug Gilmour. Néhány évtizeddel később Marc Staal, aki a testvérek közül egyedüliként védőt játszik, Eric és Jordan után szintén elérte ezt a csodálatos mérföldkövet. Maga a mérkőzés már kevés örömmel szolgált a második legidősebb Staalnak, mert a Detroit Red Wings a papírformának megfelelően kikapott a Calgary Flames otthonában, ráadásul ezúttal gólt sem sikerült ütnie a sorozatban ötödik vereségét elszenvedő csapatának (0-3).
Ahogy Marc fogalmazott, szürreális, hogy hárman is ezredessé váltak az NHL-ben, de szerinte ez egymás nélkül nem jöhetett volna össze, mert folyton egymást húzták, támogatták, ösztönözték és motiválták. Apjuk, a holland felmenőkkel rendelkező Henry Staal számára az volt a legfeltűnőbb már a kezdetektől fogva, hogy látta, a fiúk mennyire élvezik a hokit. A játék pedig egyszerre volt szórakozás és véresen komoly a Staal fivérek számára, akik akkor még nem is álmodtak NHL-ről, pontosabban csak álomnak tűnt.
Ez akkor kezdett valóságnak tűnni, amikor az ontariói bajnokságban a 13. helyen draftolták a legidősebb testvért, Ericet, aki három év alatt a legjobbak közé emelkedett, ugyanis a 2002–2003-as idényben mindössze 18 esztendősként 66 mérkőzésen 98 ponttal (39 gól, 59 gólpassz) zárt. A Carolina Hurricanes második helyen választotta a 2003-as drafton, s ez volt az a pont, amikor öccsei azt mondták maguknak, ha Eric megcsinálta, akkor ők is képesek rá. Ahogy Marc fogalmazott, egész nap együtt játszottak, s nem érezték, hogy ők bármivel rosszabbak lennének bátyjuknál. Eric 2003. október 9-én, a 19. születésnapja előtt 20 nappal játszotta első NHL-mérkőzését, de ez a nap nemcsak neki, hanem Marcnak is meghatározó emlék maradt, mert 15 esztendősen ez volt az a pont, amikor öccseivel eldöntötték: csináljuk utána!
A fivérek közül a most 37 éves Eric hivatalosan még nem vonult vissza, de jelenleg szabadügynök, így viszont játszhatott a pekingi téli olimpián is, sőt, egy gólt is ütött.
Az 1000. mérkőzését 2017. március 19-én játszotta, összességében pedig 1293 találkozón 1034 pontot gyűjtött 441 góljával és 593 előkészítésével.
Egyetlen bajnoki címét 2006-ban ünnepelte a Hurricanes színeiben, a rájátszásban ráadásul csapata egyik legjobbja volt a 25 összecsapáson szerzett 28 pontjával. Később megfordult a New York Rangers, a Buffalo Sabres, a Minnesota Wild és tavaly a Stanley-kupa-döntős Montreal Canadiensnél is. A fivérek közül egyedüliként mondhatja el magáról, hogy tagja egy elit klubnak, mert 2007-ben világ- és 2010-ben pedig olimpiai bajnok is volt.
Erichez hasonló tehetségként érkezett a ligába Jordan, aki a 2006-os drafton – ekkor ugye Eric már bajnok volt – szintén másodikként kelt el, bemutatkozására még abban az évben sor került októberben. Ő lett az NHL legfiatalabb mesterhármast elérő játékosa 2007-ben, amikor 18 évesen és 153 naposan ütött három gólt. Bátyjához hasonlóan neki se kellett sokat várnia az első és máig egyetlen Stanley-kupájára: bár 2008-ban a Pittsburgh Penguinsszel még alulmaradt a Detroit Red Wings ellen, egy évvel később azonban már sikerült a visszavágás a csupa feltörekvő szupersztárt – Jordan Staal mellett Sidney Crosbyt, Jevgenyij Malkint, Kris Letanget és Marc-Andre Fleuryt – soraiban tudó együttessel. Jordan Staal 24 meccsen négy góllal és öt gólpasszal vette ki a részét a menetelésből, ebből a finálé hét meccsén kétszer volt eredményes és egyszer előkészítőként jeleskedett. Igazából neki viszont nem sikerült annyira kiteljesednie, mint amit jósoltak neki, pontosabban más erényei lettek a profik között, mint amit egy második választottól várna az ember. Nem gólok és mesteri játékok jellemezték és jellemzik ma sem a játékát. Sokkal inkább az egyik legjobban védekező támadó, éppen ezért sarokköve együttesei emberhátrányos védekezésének.
A 2007-ben szintén világbajnok Jordan 2012-ben testvéréhez, Erichez hasonlóan igazolt Carolinába, ahol négy idényt együtt játszottak, majd bátyja távozásával megörökölte tőle a csapatkapitányi szerepet is.
Ezredessé tavaly április 12-én vált, jelenleg 1071 mérkőzésen 249 gól és 348 gólpassz, azaz 597 pont áll a neve mellett.
Jordan esetében érdemes megjegyezni, hogy a Carolina Hurricanes közel egyévtizedes szenvedés után – melynek maga is részese volt – a mostanival együtt immár négy éve ismét a liga élcsapatai közé tartozik, konkrétan éllovas a mostani alapszakaszban, azaz a 33 esztendős Jordannek reális esélye van arra, hogy akár másodszor, ezúttal csapatkapitányként magasba emelje a világ legnagyobb és talán legszebb trófeáját.
A 35 éves Marc kettőjük között a 2005-ös drafton kelt el a 12. helyen, neki viszont 2007-ig várnia kellett a bemutatkozásra. Első 13 szezonját a New York Rangersnél töltötte, amellyel testvéreihez hasonlóan bejutott a Stanley-kupa döntőjébe, de ott 2014-ben alulmaradt. Rövid ideig, 20 meccsen Eric a csapattársa is volt, miután elhagyta Carolinát. Jelenleg második idényét tölti a Detroit Red Wings csapatánál, így nemcsak abban különleges a fivérek között, hogy védő, hanem abban is, hogy egyedüliként nem játszott a Hurricanesben.
Eddig az 1000 összecsapáson 47 gól és 161 gólpassz fűződik a nevéhez. Ő is válogatottságig vitte, de nyernie csak a juniorokkal sikerült.
A fivérek azonban értelemszerűen nemcsak csapattársak, hanem ellenfelek is voltak. Ezekből mindig Jordan jött ki jól, ugyanis a 2008-as rájátszás során a Marcot soraiban tudó Rangerst búcsúztatta, egy évvel később pedig Eric csapatát, a Hurricanest söpörte ki a főcsoportdöntőben. Jordan tehát Pingvinként mindkét testvérével elbánt, de két éve már a Carolinával Marcot és a Rangerst ismét felülmúlta. Jordan és Marc 54, Eric és Marc 34, míg Jordan és Eric 30 összecsapást játszott egymás ellen. A legemlékezetesebb összecsapás a két legidősebb fivér között volt, ugyanis 2011-ben Eric egy ütközés során a vállával Marc fejét találta el, aki így olyan súlyos agyrázkódást szenvedett, hogy 36 meccset kellett kihagynia. Persze Eric sajnálja a történteket, de a sértett félben sem maradtak nehéz érzések. Ahogy a testvérek fogalmaznak, ilyen kiélezett versenyhelyzetben nőttek fel, s ez mostanra sem változott. Marc szerint, amikor egymás ellen játszanak, akkor úgy töltenek együtt időt, hogy valójában nem is együtt töltik azt, hisz ellenfelek.
A negyedik, legfiatalabb fivérről nem véletlenül nem esett szó. A 31 éves Jared mindössze két találkozót játszott az NHL-ben – természetesen a Carolina Hurricanes kötelékében. De az a két 2013-as meccs örök emlék lehet nemcsak neki, hanem testvéreinek is, mivel akkor Eric és Jordan volt a két sortársa. Egészen elképesztő élmény lehetett úgy együtt hokizni, mint gyermekként Ontario befagyott tavain. Jared annak ellenére nem futott be olyan fényes karriert, hogy azért őt is a második körben választották ki a 2008-as drafton, méghozzá a Phoenix Coyotes. Ezt felismerve viszont elsőként fejezte be profi pályafutását 2017-ben. Azóta edzőként dolgozik, jelenleg az Orlando Solar Bears egyik segítője.
Nem lennénk meglepve, ha egy napon ő is ezredessé válna, mint testvérei, csak nem játékosként, hanem edzőként...
Szerző
