A swindoni svindli

Manapság a szigetország professzionális ligáiban elképzelhetetlen, hogy a rájátszáson keresztül olyan csapat vívja ki a feljutást, mely végül nem felel meg a magasabb osztály kritériumainak, vagy valami olyan szabálytalanságot követ el, amely ezt megakadályozza. Alacsonyabb szinten persze előfordulhatnak ilyenek, idén is volt rá példa a National League-ben, ahol a Gateshead FC pályatulajdonlása miatt voltak fenntartásai az EFL-nek, így végül nem indulhatott el a rájátszásban. Azonban a XX. század második felében, amikor még nagyon más világot élt az angol labdarúgás, akkor sokkal több problémával járt az 1986-ban bevezetett szezonvégi rájátszás.

Eleinte még a magasabb osztály csapatai közül is becsatlakozott egy, majd az az 1988–1989-es idénytől kezdődően beállt a jelenlegi szisztéma, mely szerint a másod- és a harmadosztályban a harmadik, negyedik, ötödik és hatodik helyezettek, míg a negyedik vonalban a negyedik, ötödik, hatodik és hetedik helyezettek küzdhetnek meg az utolsó feljutó helyért. A történelem során egyetlen egy esetben fordult elő, hogy a playoffot megnyerő csapat végül nem válthatott osztályt, méghozzá 1990-ben. Akkor még Division One volt az élvonal és a Division Two a másodosztály, és a feljutás nem adatott meg a Swindon Townnak. Azonban a teljes történet megismerése érdekében korábbról érdemes elindulni, az 1980-as évek közepétől.

A The Robins 1982-ben kiesett a negyedik vonalba, ahonnét csak hosszú, küzdelmes négy év után tudott visszatérni egy szinttel magasabbra. Azonban Lou Macari irányítása alatt 102 pontos rekordot állított fel, valamint az is történelmi tett volt, hogy 18 pontos előnnyel hódította el a bajnoki címet. Ekkor a szigetországi labdarúgást ismerők úgy tartották, hogy nagy dolgokra lehet képes a wiltshire-i klub, mert egy fiatal gárda állt össze, amelyben komoly potenciál rejtőzött. Ezt be is bizonyították a Division Three küzdelmei során, mikor is bronzérmet szereztek. A Swindon Town lett az angol futball történetének első rájátszáson keresztül feljutó csapata a Gillingham elleni széria megnyerésével – ekkor még a két mérkőzés összesített döntetlenje után egy harmadik találkozót rendeztek. A folytatás már nem volt ennyire lendületes, de nagyon könnyedén kivívták a bennmaradást a Division Two-ban, sőt a középmezőnyben zártak. Ez azonban Macari számára meghozta a West Ham United ajánlatát, amit el is fogadott a skót szakember. Ám Brian Hillier elnök nem esett kétségbe és nem kis meglepetést okozva elcsábította edzőnek az 51-szeres argentin válogatott Osvaldo Ardilest, aki még két meccsen pályára is lépett, így játékos-edzőként is lehet rá hivatkozni, de 37 évesen már nem futballistaként érdekelte a swindoni lehetőség.

Három héttel az 1989–1990-es szezon kezdete előtt a The People arról osztott meg egy cikket, hogy Hillier elnök pénzt tett arra, hogy a Swindon 1987-ben megnyeri a harmadosztályt – elmondása szerint a játékosbónuszok biztosításaként. A kirobbanó botrány azonban nem zavarta meg különösebben a csapatot, még akkor sem, mikor október elején a vádak tovább súlyosbodtak. Ekkor Hilliert azzal vádolták, hogy pénzt tett arra, hogy a Swindon két évvel korábban elveszíti a Newcastle United elleni FA-kupa-mérkőzést. Ez 4000 font nyereményt hozott számára, mert 5–0 lett a végeredmény. Januárban gyűrűzött tovább az ügy, mert a The People egy újabb leleplező riportot is közzétett, ezúttal a játékosok illegális kifizetéseiről.

Még a szezon utolsó mérkőzése előtt Hilliert, Macarit, Colin Calderwood csapatkapitányt és Vince Farrar titkárt letartóztatták és kihallgatták adócsalási ügyben. 

Négyük közül csak Calderwoodot engedték szabadon vádemelés nélkül, míg a többieket óvadék ellenében helyezték szabadlábra. Mindezek ellenére a Swindon a pályán remekelt, olyan szinten, hogy januárban legyőzte a listavezető Leeds Unitedet is, ami akkor az harmadik helyet jelentette az együttesnek. Végül negyedikként végeztek, így várt rájuk a rájátszás. Itt aztán a Blackburn Rovers elleni kettős győzelmet követően az AFC Sunderland ellen a finálét is sikerrel vették a Wembley-ben. A történelmi élvonalba jutás ünneplése azonban nem tartott túl sokáig.

A Football League június 7-i meghallgatásán a klubvezetés bűnösnek vallotta magát mind a 36 vádpontban, és további 20-at is elismert, mint a belső vizsgálat eredménye. Hilliert hat hónapra eltiltották a labdarúgástól, de miután (sikertelenül) fellebbezett, az FA három évre emelte a büntetés mértékét, míg Farrar próbaidőre került. Ugyan Macari már Londonban volt vezetőedző, de a botrányban való részvétele miatt 1000 font pénzbírsággal sújtották és amikor fellebbezett, akkor a West Ham United lemondásra kényszerítette.

A liga úgy döntött, hogy a Swindon Town ezek ismeretében nem juthat fel az élvonalba, sőt a harmadik ligába sorolták vissza. Hat nappal később bejelentették, hogy a rájátszás döntőjében vesztes Sunderland kapja meg a jogot, hogy az 1990–1991-es idényben a Division One-ban szerepeljen. Ez ellentmondásos ítélet volt, mivel a Newcastle United vezetése úgy érezte, hogy mivel a harmadik helyen végeztek – három hellyel a nagy rivális előtt –, ezen oknál fogva nekik kellett volna feljutniuk. Az FA döntése azonban érvényben maradt, és a Sunderland váltott osztályt.

A Swindon új vezetése fellebbezett a visszasorolás ellen – első lépésben a legfelsőbb bíróságon, amit egy nappal később visszavontak –, s július 2-án az FA fellebbviteli bizottsága a büntetést úgy csökkentette, hogy a klub a másodosztályban maradhatott. Így a Tranmere Rovers – a harmadosztályú rájátszás döntőjének vesztese –, amely a Swindon helyébe lépett volna a másodosztályban, mégsem jutott fel.