A szabadszájú klasszis, aki az atlétika arca szeretne lenni – portré Noah Lylesról

„Nem épp ilyen olimpiáról álmodtam, de azért bőven volt részem örömben is. Remélem, mindenki élvezte a műsort, mert ha nekem szurkolsz, ha nem, azt el kell ismerned, hogy figyeltél rám”

– írta közösségi felületein Noah Lyles az ötkarikás játékok után, ennél az üzenetnél pedig kevés dolog jellemzi őt jobban. Lyles azok közé a sportolók közé tartozik, akik szeretik a figyelmet, és azzal is tisztában vannak, hogy sokakat zavar a harsányságuk, ám ebből az alapállásból előnyt kovácsolnak, képesek a negatív energiákat is a maguk javára fordítani. Ha végignézzük a sprinter életútját, közelebb kerülhetünk ahhoz is, hogy miért közelít ő így az élethez.

A kezdetek

Lyles sok más klasszishoz hasonlóan sportos családban született, az édesanyja és az édesapja atlétaként találkozott, még az egyetemen, s később is közel maradtak a sporthoz. A szülők válása után Noah és a két testvére, Josephus és Abby az édesanyjukkal maradt. A csonka családnak sokszor kifejezetten nehéz anyagi körülmények között kellett boldogulnia, ráadásul hamar fény derült Noah betegségeire is: egyrészt asztmával küzdött, ami természetesen nem pozitív előjel egy sportoló számára, illetve diszlexia is nehezítette a mindennapjait, kezdetben gondjai voltak a beszéddel és az olvasással. A most 27 éves futó több interjúban utalt arra, hogy minden bizonnyal a fiatalkori önbizalomhiánya, illetve a később diagnosztizált ADHD-ja (figyelemhiányos hiperaktivitás-zavar) is hozzájárult ahhoz, hogy szereti az extravagáns ruhákat, a különleges megjelenést, a figyelmet.

„Fontos nekem a megjelenés, mert segít abban, hogy kicsit el tudjak távolodni a saját gondolataimtól, ami nagy segítség olyasvalakinek, aki ADHD-val, depresszióval és szorongással küzd. Szórakoztat, ezáltal meg tudom mutatni magam, és olyat adok a közönségnek, amire felfigyelnek”

– mondta Lyles ezzel kapcsolatban.

A kiváló atléta abban is unikális a klasszis sportolók között, hogy nyíltan beszél a nehezebb időszakairól, arról is, hogy a szorongása és a depressziója egy ponton olyan szintre jutott, hogy gyógyszeres kezelésre volt szüksége (a tabletták szedését a tokiói olimpia előtt hagyta abba).

„Nemrég úgy döntöttem, hogy gyógyszeres kezelésbe kezdek, és ez az utóbbi időszak egyik legjobb döntése volt. Végre nem vagyok bezárva abba a sötét verembe, amely megnehezítette az életemet. Köszönet Istennek a mentális egészségért”

– írta ki ekkoriban a Twitterre.

Lyles a karrierjét tornászként kezdte, elmondása szerint a 2012-es olimpia ideje alatt jött nála az a bizonyos kattanás, amikor eldöntötte, egyszer a világ leggyorsabb embere szeretne lenni. A Danny Boyle által megálmodott, máig minden idők legjobbjai között emlegetett londoni megnyitó óriási hatást gyakorolt az akkor 15 éves fiúra.

„Az volt az a pillanat, amikor minden eldőlt. Először a testvérem vetette fel az atlétika ötletét, és ez tipikusan az a helyzet volt, amikor előbb hozod meg a döntést, mint hogy elkezdj azon gondolkodni, milyen kockázatai vannak a választásnak”

– emlékezett vissza később Noah Lyles.

Úton a csúcs felé

Lylest először a 2014-es ifjúsági olimpián láthatta versenyezni a nagyközönség, ahol rögtön bizonyította, hogy klasszis válhat belőle a 200 méteres távon, majd 2015-ben a legnagyobb középiskolai tehetségnek nevezte őt a tekintélyes Track & Field News. Ezt az elismerést 2016-ban is megkapta, annak ellenére, hogy bár megpróbált, nem tudott kijutni a riói olimpiára. Igaz, az U20-as világbajnokságon egyéniben 100 méteren és a váltóval is aranyérmet nyert, csüggedni így nem volt oka.

2017-ben és 2018-ban Lyles szépen lassan elkezdte megmutatni az erejét a felnőtt mezőnyben is. A Diamond League-sorozatban több versenyt is megnyert, a rövidebb távokon az egyik legegyenletesebb teljesítményt nyújtó klasszisává vált. 2019-ben már stabilan tíz másodperc alatt futott százon, fő számában, 200 méteren pedig megszerezte első felnőtt világbajnoki címét.

A koronavírus-járvány okozta kihagyást követően Lyles még nagyobb eredményekkel hívta fel magára a figyelmet. 2022-ben például megdöntött egy olyan rekordot, amit sokan felülmúlhatatlannak hittek: 19:31-et futott 200 méteren, ami egy századdal jobb, mint Michael Johnson korszakos amerikai csúcsa.

Ebben az évben Lyles a Diamond League-ben elképesztően kiegyensúlyozott volt, a saját számában minden versenyt megnyert, mind a 12 állomáson 20 másodpercen belül futott.

A budapesti vb-n megszerezte sorozatban a harmadik aranyérmét 200 méteren (ezzel már csak Usain Bolt van előtte az örökranglistán négy sikerrel), és ami talán számára még fontosabb volt, elhódította a 100 méteres világbajnoki címet is, ezzel megszerezve – természetesen nem hivatalosan – „a világ leggyorsabb embere” címet.

A 2024-es párizsi olimpián Noah Lyles minden idők egyik legizgalmasabb 100 méteres fináléját nyerte meg, mindössze öt ezreddel előzte meg a jamaicai Kishane Thompsont. A számára legkedvesebb számot, a 200 métert viszont nem tudta megnyerni, az őt legyőző Letsile Tebogo pedig üzent is neki a futamot követően:

„Nem lehetek az atlétika arca, mert nem vagyok olyan arrogáns vagy hangos ember, mint Noah Lyles”

– fogalmazott a botswanai futó. Később kiderült, hogy Lyles két nappal a verseny előtt pozitív koronavírus-tesztet produkált, a futamot követően kerekesszékben hagyta el a helyszínt.

Az ugyanakkor a megosztó személyisége ellenére sem lehet kétséges, hogy a következő években Lyles az atlétika egyik meghatározó klasszisa lehet, és a 2028-as hazai rendezésű, Los Angeles-i olimpián biztosan csúcsformában akar majd lenni.

„Minek a világbajnoka?”

Ahogy említettük, a sprinter a versenyeken kívül is tesz arról, hogy nagy figyelem háruljon rá. Tavaly óriási nyilvánosságot kapott például az a nyilatkozata, amikor kikérte magának, hogy az NBA-sztárok milyen megfontolásból nevezik magukat világbajnoknak, amikor csak az amerikai ligát nyerték meg. Nem véletlen, hogy egy-egy gyengébben sikerült verseny után Lyles is kap néhány zrikát a kosárlabdázóktól…

Lyles a sporton kívül számtalan dologgal foglalkozik, elkötelezett támogatója a fekete polgárjogi mozgalomnak, valamint nagy rajongója a rap zenének, saját dalokkal is jelentkezett 2018 és 2020 között. A YouTube-csatornája pedig igazi aranybánya az atlétika szerelmeseinek, hiszen személyes és szakmai tartalmakat egyaránt szép számban találunk rajta.

Nagy kérdés, hogy ki lehet egy sportág arca. Ha az a fő szempont, hogy az illető mindenki által elfogadott személyiség legyen, akkor Lyles biztosan nem lehet majd az atlétika első számú képviselője. Ám az is tény, hogy az atléták közül manapság ő az egyik legizgalmasabb, legellentmondásosabb személyiség, aki képes széles rétegeket megszólítani.

Kiemelt fotó: Getty Images