A szabály, amit senki sem vesz komolyan

Az első osztályú vezetőedzői poszthoz UEFA Pro licences edzői képesítés szükséges. Az MLSZ Felnőttképzési és Edzőképzési Intézet hatályos Tanulmányi-, Vizsga- és Továbbképzési Szabályzata alapján ahhoz, hogy valaki UEFA Pro licences edzőképzésre jelentkezzen, rendelkeznie kell UEFA A licenc végzettséggel, valamint az UEFA A záróvizsgájától számított minimum kétéves edzői (leegyszerűsítve edzői munkát írok, de a határozatban pontosan szabályozott, hogy mely osztályokban és milyen szakmai és nem feltétlenül csak edzői feladatokkal lehet a szükséges gyakorlatot összegyűjteni – a szerk.) tevékenységgel. Az UEFA A képzésre pedig ehhez hasonlatosan UEFA B licenc és ennek megszerzésétől számított minimum két év edzői munka igazolása szükséges. Egy, a pályafutását nagyrészt – a szabályozás alapján legalább hét teljes szezont – az élvonalban töltő egykori játékos tehát úgy lehet alapesetben az OTP Bank Ligában edző, ha megszerzi a B licencet, majd két év gyakorlat után jelentkezik az A-ra, végül annak megszerzését követően újabb két év edzői tevékenység után jelentkezik Pro képzésre.

Az MLSZ azonban egy új képzést is bevezetett. Az UEFA B+A licenc megszerzésére a legalább hét teljes idényt az élvonalban lejátszó egykori labdarúgók jelentkezhetnek. Ezzel minimum két évvel lerövidül a tanulási folyamat – hogy ez jó-e vagy sem, más kérdés –, hamarabb juthatnak NB I-es kispadhoz a jelentkezők.

Amikor a szabály inkább gátja a munkának

Az nem vitás, hogy az alapelv jó. Aki magasabb szinten akar dolgozni, az tegyen azért, hogy a tudása is elég legyen hozzá. De mi van akkor, ha valaki gyorsabban halad a csapatával, mint ahogy azt a képzési rendszer megengedné? Ennek a legjobb példája az utóbbi években Waltner Róbert esete. Az egykori válogatott támadó az NB III-ban vette át a Kaposvári Rákóczi irányítását, és két év alatt két osztályt lépett előre a csapattal. Az egyetlen probléma csak az volt, hogy UEFA A licenccel már nem lehetett vezetőedző az élvonalban. A klubvezetés megoldása egy Pro licences tréner szerződtetése volt.

A döntés nem egyedi, tulajdonképpen ez a sztenderd eljárás, ha egy klubvezetés ilyen helyzetbe kerül. Ugyanakkor ez egyben egy óriási hazugság is. A Kaposvárnak nem volt szüksége új vezetőedzőre, de a látszat kedvéért mégis ki kellett neveznie – és fizetnie – egyet. Waltner számára is furcsa helyzet állt elő. Két év sikeres munka után kapott egy gyámot a kispadra. Egy olyan valakit, aki papíron felette áll, de a valóságban inkább az asszisztense lett. Persze ez egy jó lehetőség volt számára, hogy véleményt cseréljenek, hogy a tapasztalataikat megvitassák, hogy a munkát felosszák egymás között. És milyen érzés lehetett ez a kinevezett Disztl Lászlónak? Egy ilyen pályafutással, vezetőedzői múlttal a háta mögött ezúttal bábként tekintettek rá. Nem is rá volt szükség, csak a papírjára. Vajon mi volt a feladata? Elég volt a mérkőzésekre leülnie a padra, vagy az edzéseket is látogatta?

Azt hiszem, Disztl szerepe volt a legmegalázóbb az egész történetben. És mindez egy olyan szabály miatt, ami erre az esetre nem ad felmentést, pedig talán itt lenne rá a legnagyobb szükség. A Kaposvárnak volt vezetőedzője, a munkáját sikeresen végezte, de papíron még nem volt alkalmas az élvonalra.

Amikor a kijátszáshoz az MLSZ is asszisztál

Huszti Szabolcs pályafutását egy sajnálatos sérülés következtében végül 2020 júniusában fejezte be, ám nem egészen nyolc hónapot követően már vezetőedzőként tért vissza. Debrecenben benne látták a felemelkedés zálogát még annak ellenére is, hogy a szükséges végzettséggel nem rendelkezik. A licencprobléma megoldására egyrészt Toldi Gábort nevezték ki Huszti mellett a csapatnál – neki ugyanis megvan a Pro licence –, másrészt kérvényezték az MLSZ-től, hogy átmenetileg vezetőedzőként szerepeljen a bajnoki mérkőzéseken. A szövetség pedig hozzájárult ehhez.

„A DVSC kérelemmel fordult az MLSZ-hez, hogy a klub első csapatánál Huszti Szabolcs edzőként dolgozhasson. Az MLSZ, figyelemmel a Covid-járvány miatt kialakult helyzetre, a képzési programok felfüggesztésére, az elnökség e témában hozott határozatára, valamint a hatályos regisztrációs kártya szabályzat alapján, a soron következő képzési program felvételi időpontjáig (UEFA B-A tanfolyam, tervezett időpont 2021. ősz) engedélyezi Huszti Szabolcs részére az NB II-es sportszervezetnél az A-licences előírással érintett beosztás betöltését.”  

Ez az engedékenység azonban visszás helyzetet teremtett. Huszti úgy kapott lehetőséget a vezetőedzőségre, hogy semmilyen edzői képesítéssel nem rendelkezik, legalábbis a MLSZ Oktatási Központ nyilvántartása szerint.

Ez olyan, mintha egy diákot a sikeres érettségi után egyből kineveznének tanárnak. Ráadásul ezzel a szövetség támadási felületet biztosított saját maga ellen, hiszen, ha Husztival engedékenyek, akkor mással miért nem?

De a másik két szereplő sem biztos, hogy jól döntött. Vajon nem volt felelőtlenség a DVSC vezetősége részéről egy teljesen tapasztalatlan edzőt kinevezni? Ezt a kérdést Huszti szempontjából is megvizsgálhatjuk. Nem volt felelőtlenség – és butaság – ezt a lehetőséget elfogadni? Játékosként bármennyire is sokat látott volt, akármennyire is nagy edzők kezei alatt dolgozhatott, azért nem ugyanaz a pályán átlátni az eseményeket, mint irányítani egy csapat és egy egész stáb munkáját. Bár lehetett volna sikeres az együttműködés – és annyira azért nem szerepelt rosszul Husztival a Loki –, mégis okosabb lett volna, ha tudatosabban építi edzői karrierjét.

Amikor az átmeneti és a végleges megoldás között szinte nincs is különbség

A Kisvárda az őszi menetelés során elvesztette vezetőedzőjét, de a csapat eredményessége ennek ellenére nem változott. Az átmenetileg kinevezett Erős Gáborral – nincs meg a szükséges képesítése – folytatta a sikeres szereplést, talán még látványosabban is futballozva, így a telet a tabella második helyén töltheti. Néha azonban sokkal nagyobb érdeklődést váltott ki az, ami a lelátón és a színfalak mögött történt. Több név is felmerült a vezetőedzői poszt betöltésére, a sportigazgató pedig ezzel kapcsolatban egy ilyen kijelentést is tett:

„Magyar fiatalokban is gondolkodunk. Beszéltem Huszti Szabolccsal. Nincs pro licence, és ez egy picit faramuci helyzet, de meg lehet oldani.”

Végül a megoldás maga Révész Attila sportigazgató lett. A licences problémát a következőképpen oldotta meg:

„Így aztán megerősödött bennem az a korábban érlelt döntés, hogy marad az a felállás, amellyel befejeztük az őszi szezont, vagyis Erős Gábor irányítja a csapatot. A licencgondok egyik megoldása, ha kívülről hozunk mellé megfelelő végzettséggel rendelkező szakembert, de csak ezért nem akartunk senkinek új életpályamodellt biztosítani, ezért a jövőben én adom a szakmai stábnak a pro licences képesítésemet, ennek minden kötelezettségével együtt.”

A szabályozás jelentette gondot tehát a kaposvárihoz hasonlóan oldották meg azzal az eltéréssel, hogy nem kellett senkit kinevezni Erős fölé. Bár ez a megoldás is álságos, és az egész rendszer karikatúrája is egyben, mégis ebben az esetben azt gondolom, hogy jó döntés született. Hagyták dolgozni azt a szakembert, aki a háttérben eddig is remekül teljesített, amikor pedig a rivaldafénybe került, képes volt bizonyítani a rátermettségét.

[embed]http://legacy.bunteto.com/interju/az-elmult-tiz-ev-akademiai-kepzese-kidobott-penz-volt-interju-revesz-attilaval/[/embed]

Mi lehet a megoldás?

A kisvárdai példán láthattuk, hogy a klubok már meg sem próbálják titkolni, hogy megkerülik a szabályozást. De elítélhetjük őket ezért? Kaposváron megfeleltek a kívánalmaknak, Kisvárdán is hasonlóan jártak el, csak itt ezt ki is mondták, míg a DVSC esetében maga az MLSZ járult ehhez hozzá. Minden szabály annyit ért, amennyit betartanak belőle. Jelen helyzetben nem azt érjük el vele, mint amire eredetileg létrejött volna. A sikeres edzőket „büntetjük” (Waltner), egyeseket méltatlan helyzetbe hozunk (Disztl), míg másokat az utcáról helyeznek szövetségi engedéllyel egyenesen a kispadra. Talán érdemes lenne átgondolni a szabályozást, és az eltelt évek tapasztalatát beépíteni olyan megoldások formájában, hogy a képesítési előírások ne gátjai, hanem elősegítői legyenek a magyar futball fejlődésének.