A szakmai tudás elengedése a klub vesztét eredményezte

1996-ot írtunk, amikor Hans Nijland elfoglalta az FC Groningen vezérigazgatói posztját. Az akkor 36 éves szakember korábban amatőr szinten, a VV HSC és a VV Niekerk csapatában futballozott, majd az ületi világban kezdett el tevékenykedni, saját céget alapított, amelyet akkor adott el, amikor visszatért régi szerelméhez, a labdarúgáshoz. Nijland tökéletesen vegyítette magában a focistát, az üzletembert és a szakmai vezetőt, és ez az egyveleg azonnal nagyon sikeressé tette őt a posztján.

Miután klubvezetőként kiszélesítette a kapcsolatrendszerét, a kétezres évek fordulóján már azt vallotta, hogy muszáj más országok irányába is gondolkodnia a klubnak. Gyorsan belátta, hogy hiába épült meg az akadémia új épülete, Hollandiában nem tudnak versenyezni a nagy csapatokkal, akik már utánpótláskorban lecsapnak a legnagyobb tehetségekre. Így elkezdte a költségvetést a külföldi fiatalok megfigyelése felé eltolni.

Ebben a feladatban kiemelt szerepet vállalt a klubnál 1995-től dolgozó Henk Veldmate, ő 1998-ban lett sportigazgató. Az ő kapcsolatai révén tudtak – elsősorban Szerbiában – nagy hatékonysággal „vadászni”, és neki köszönhető az, hogy Dél-Amerikára is elkezdett figyelni a klub. 2014-ben aztán lemondott a sportigazgatói posztról, vezető scout lett, majd két évvel később az Ajaxhoz szerződött. Veldmate elvesztése óriási űrt hagyott maga után, mert azóta igazán sikeres üzletet csak nagy ritkán tud kötni az együttes.

Nijland 2018 novemberében jelentette be a távozását, a következő nyáron el is hagyta a klubot, nyugdíjba vonult. A felügyelőbizottság frissen kinevezett elnöke, Erik Mulder kezdte meg a keresést, hogy ki pótolhatná a vezérigazgatót, és végül az Excelsior Rotterdamnál a marketing részlegért felelős Wouter Gudde vette át a helyét. Az ő kinevezése nem tűnt rossz döntésnek, ám az irányításával a futballmúltja ellenére mentek félre a sportszakmai dolgok. Ezek után mellé érkezett Mark-Jan Fledderus technikai igazgatónak, akinek mindössze két év szakmai tapasztalat volt a háta mögött a 2019-es kinevezésekor.

Tetézte a gondokat, hogy 2019 őszén a „régi vezetőség” utolsó tagja, Robbert Klaver is távozott. A kereskedelmi igazgató nem értett egyet az új kinevezésekkel (tegyük hozzá, korábban Nijland távozásakor ő is megpályázta a vezérigazgatói pozíciót, ám nem őt választották), és végül a belső feszültségek elkerülése érdekében ő maga mondott fel. Az ő helyére az új vezetés döntésének értelmében Marc-Jan Oldenbandringh érkezett, aki szintén minimális szakmai tapasztalattal került ebbe a pozícióba.

Henk Veldmate (balra) és Hans Nijland távozása túl sok volt a klubnak (Forrás: Het Parool)

A Groninen U21-es csapata a 2019-20-as szezon végén kiesett a harmadosztályból, és ebben szerepet játszott az, hogy a fiatal külföldi játékosok szerepeltetésének szabályait szigorították, de az is, hogy az akadémia színvonala egyre mélyebbre süllyedt, és már a környék fiataljait sem tudták „begyűjteni”.

A koronavírus-járvány a Groningen helyzetét is megnehezítette, és csak tetézte a bajt, hogy balul sikerült szponzori szerződéseket kötöttek ebben az időben, és a klub pénzügyi helyzete egyre aggasztóbbá vált.

A felnőtt keret még egészen jól megvolt Danny Buijs irányításával a 2020-21-es kiírásban is, azonban a gondok ezt követően ott is jelentkeztek. A keret egyre gyengébbé vált, mivel a pénzhiány miatt szükséges volt rendre eladni a legjobb játékosokat, az érkezőket pedig nem feltétlenül minden esetben átgondolt szakmai érvek mentén igazolták.

Doan Ritsu (PSV, 7,5 millió euró), Deyovaisio Zeefuik (Hertha BSC, 4), Gabriel Gudmundsson (Lille, 6) és Jörgen Strand Larsen (Celta Vigo, 12,5) eladása egyaránt vezéráldozat volt, őket három idény alatt tízmilliós kiadással próbáltak pótolni olyan játékosokkal, akik között akad olyan, akit már el is engedtek (ingyen), és olyan is, aki csak viszi a pénzt azzal, hogy felveszi a fizetését a csapatnál, ám a pályán nem sokat tud hozzátenni a teljesítményhez.

Buijs tavaly nyáron pontosan tudta, hogy ki kell erőszakolnia a távozását, mert ennek a tendenciának nem lesz jó vége. Látta, hogy az a 2021-22-es szezonbeli 12. hely nem azért volt, mert ő rosszabb edző lett volna a korábbi három évhez képest, amikor még rendre a tabella első felében zártak, csupán arról volt szó, hogy a keret jelentősen meggyengült, és már csak a kiesés elleni harcra alkalmas.

A korábbi „remek döntéseket” megkoronázta, hogy a kispadra az a Frank Wormuth érkezett, akivel korábban két évadnyi alulteljesítés után kiesett az élvonalból a Heracles Almelo. Talán mondani sem kell, mennyire megkérdőjelezhető döntés volt egy olyan szakember kinevezni, aki néhány héttel korábban vezetett a másodosztályba egy csapatot. Wormuth helyét 15 mérkőzés után az asszisztense, Dennis van der Ree vette át, aki fél évvel korábban még videoelemző volt Rotterdamban. A csapat teljesítménye nem meglepő módon vele sem javult, és a klub a megásott gödörbe szépe bele is esett…

A remény azonban él, mert Veldmate az amszterdami „áldatlan” állapotokat megelégelve a nyáron visszatér. Hivatalosan csak vezető scout lesz, de a klub közleménye szerint a sportigazgatói döntésekbe is lesz beleszólása. És immár meg is van egy újabb kocka a kirakósból, hiszen Veldmate meggyőző érveinek köszönhetően a nyártól átteszi székhelyét Emmenből Groningenbe Dick Lukkien, aki remek munkát végzett a korábbi csapatánál, és sokakat meglepett, hogy elhagyja az élvonalat az immár másodosztályú Groningen kedvéért.

Kiemelt kép: FC Groningen