A szaúdi álom és a Premier League rögvalósága: a Newcastle United jóléti válsága
Immár négy és fél éve annak, hogy a Newcastle United a szaúdiak kezére került és megnyíltak a pénzcsapok, a felettébb ígéretesen induló projekt azonban mára egyértelműen megrekedt. A befektetők célja a Big Six utolérése, a Premier League megnyerése és a nemzetközi elitben való versenyképesség volt, de a „szarkák” csak részeredményeket tudnak felmutatni – és a tavalyi Ligakupa-győzelmet. Az idei szezon pedig már nem is a stagnálásról, hanem a visszaesésről szól: Eddie Howe csapata a középmezőnybe süllyedt, és valószínűleg az új éra leggyengébb bajnoki eredményével zárja az idényt. Ha azonban alaposan a dolgok mélyére ásunk, ez az alulteljesítés már közel sem annyira meglepő.
2021. október 7-én, amikor bejelentették, hogy a Public Investment Fund (PIF, Szaúd-Arábia állami befektetési alapja) 80%-os többségi tulajdont szerzett a Newcastle Unitedben, a csapat a PL tabellájának 19. helyén állt – nyeretlenül és mindössze három szerzett ponttal.
A célok és az ambíciók a lehető legnagyratörőbbek voltak: az észak-angol csapat felzárkóztatása a Premier League elitjébe, trófeák elhódítása és rendszeres részvétel a Bajnokok Ligájában. Persze mindenekelőtt rendezni kellett a sorokat és stabilizálni a válságba sodródott klub helyzetét. Az új tulajdonosok azonnal megkezdték a tűzoltást, kisvártatva menesztették a szurkolók körében addigra már közutálatnak örvendő Steve Bruce menedzsert, és Eddie Howe-t ültették le a kispadra. 2022 januárjában több mint 100 millió eurót költött erősítésekre a Newcastle, ekkor érkezett Bruno Guimaraes, Kieran Trippier és Chris Wood is. A csapat végül simán bennmaradt és a 11. helyen zárta a szezont.
Gyors felemelkedés után stagnálás
A klubvezetés semmit sem akart siettetni, hangsúlyozták, hogy lépésről lépésre kívánnak haladni, az áttörés azonban már rögtön a 2022/23-as kiírásban megtörtént: a The Magpies 4. lett a bajnokságban és kvalifikált a BL-be, így 11 ínséges esztendő után visszatérhetett a nemzetközi porondra is. A csapat 150 millió euró elköltésével tuningolta fel a keretet, többek között Sandro Tonali, Harvey Barnes és Tino Livramento is ekkor tette át a székhelyét a St. James’ Parkba.
A 2023/24-es szezon azonban megmutatta, hogy a Newcastle még nincs azon a szinten, hogy egyszerre álljon helyt a világ legerősebb bajnokságában és az európai csúcsligában. Igaz, a szerencse is messziről elkerülte Eddie Howe együttesét. A Bajnokok Ligája legerősebb csoportjába sorsolták a Paris Saint-Germain, az AC Milan és a Borussia Dortmund mellé. Az angolok végül 5 ponttal a kvartett legalján végeztek (egyedül a PSG-t tudták legyőzni hazai pályán), így még az Európa-ligában sem folytathatták. A kettős terhelés szabályosan leamortizálta a keretet, rengeteg volt a maródi játékos. A csapat története egyik legsúlyosabb sérüléshullámával szembesült, ami közvetlenül a Bajnokok Ligája-szereplés után tetőzött. A 2023/24-es idényben a Newcastle játékosai hagyták ki a legtöbb, összesen több mint 1950 napot sérülés miatt az egész bajnokságban. Volt olyan időszak (2023 novembere és decembere között), amikor 11-13 játékos hiányzott egyszerre. Mindezt tetézte, hogy a 60,8 millió euróért szerződtetett Tonalit október végén illegális sportfogadás miatt 10 hónapos eltiltással sújtotta az Olasz Labdarúgó-szövetség (FIGC), amit a FIFA sebtében jóvá is hagyott, így a középpályás a szezon további részében nem állhatott a csapat rendelkezésére.
A megpróbáltatásokkal teli szezon végén 60 ponttal, 85-62-es gólkülönbséggel hetedik lett a csapat a bajnokságban, így lemaradt Európáról. Noha 17 góllal többet szerzett, mint a megelőző kiírásban, 29-cel többet is kapott, ami brutális különbség. Az együttes valós potenciáljához mérten ez az eredmény közelebb is volt a realitásokhoz, hiszen azt maga az élet igazolta, hogy a Newcastle még nem tart ott, ameddig egyébként eljutott. Ennyi sérülttel persze mondhatjuk, hogy így is felülteljesített Eddie Howe gárdája.
Kidőlő tartóoszlopok
De a Newcastle United felemelkedése valójában nem a pályán, hanem a vezetőségi irodákban bicsaklott meg, amikor a projekt két tartóoszlopa, Amanda Staveley és Dan Ashworth is távozott 2024 nyarán. Az ő hiányuk akkora vákuumot teremtett, amely közvetve a klub megtorpanásához vezetett – és amelyet azóta sem sikerült kitölteni.
Dan Ashworth sportigazgató – akit az új korszak „építészének” tartottak – szappanoperába illő módon búcsúzott. Ashworth 2024. február 18-án jelentette be, hogy a Manchester Unitedhez igazolna, mire a Newcastle azonnal kényszerszabadságra küldte. A két klub közötti ellenségeskedés és a 20 millió fontos lelépési díj körüli vita miatt a Newcastle hónapokig sportigazgató nélkül maradt, ami megbénította a szakmai munkát. Ez a bizonytalanság éppen a legkritikusabb időszakban, a 2024-es nyári átigazolások előkészítésekor sújtotta a klubot, így a július elején hivatalba lépő új szakmai vezető, Paul Mitchell már lépéshátrányból, kapkodva kényszerült a PSR-szabályok miatti elengedhetetlen tűzoltásra.
De ennél is mélyebb sebet ejtett a projekt motorjának tekinthető Amanda Staveley távozása alig másfél héttel később. Staveley a PCP Capital Partners vezetőjeként a 2021-es akvizíció után 10%-os kisebbségi tulajdonos, és egyben az operatív teendőket koordináló igazgatósági tag volt. A kezdetben szintén 10%-os tulajdonrésszel bíró RB Sports & Media (a Reuben fivérek befektetési társasága) és a szaúdiak azonban a folyamatos tőkeemelésekkel fokozatosan kiszorították. Először 6%-ra csökkent az érdekeltsége, majd végül a teljes pakettjét megvették (jelenleg a PIF és a Reuben fivérek 85%–15% arányban birtokolják az egyesületet). Staveley volt a szaúdi felvásárlás értelmi szerzője, aki már 2017 óta elkötelezetten küzdött a klub megmentéséért az előző tulajdonossal, Mike Ashley-vel szemben. Ő volt a híd a szaúdi nagytőke és a szenvedélyes szurkolók, valamint a szakmai stáb között. Távozásával Eddie Howe menedzser a legfőbb bizalmasát és védelmezőjét veszítette el, és egy sokkal profitorientáltabb és személytelenebb vállalati struktúra honosodott meg a St. James’ Parkban.
Ez a kettős veszteség tette lejtőre a klubot: megszűnt a korábbi egység és a tiszta stratégiai látásmód.
2024 nyarán tehát már nem lehetett nagybevásárlást tartani, hiszen a liga pénzügyi fenntarthatósági szabályai miatt figyelni kellett a költségvetés egyensúlyára, hogy elkerüljék a pontlevonást. Lewis Hallt ugyan sikerült végleg megszerezni a Chelsea-től az egyéves kölcsönszerződése után (33 millió), egyéb érdemi erősítés azonban nem történt; viszont el kellett adniuk Elliot Andersont és Yankuba Minteh-t is. A keret mélysége tehát továbbra is az észak-angolok Achilles-sarka maradt – ennek ellenére az előző idényük még egészen jól sikerült. Noha a sérülések továbbra is folyamatos kihívásokat támasztottak, a Newcastle 26 év után végre bezsebelt egy trófeát: 2–1-re verte a Liverpoolt a Ligakupa döntőjében. A Premier League-ben pedig az ötödik helyen végzett, ami az UEFA koefficiens-rangsor alapján kiosztott bónuszkvótája miatt újfent BL-indulást ért.
A jóléti válság: szaúdi nagytőke vs. fékek és ellensúlyok
A klub tavaly nyáron költötte a legtöbbet, közel 280 millió euróért igazoltak, ami természetesen klubrekordot jelentett. Érkezett Nick Woltemade a Stuttgarttól (75 millió), Anthony Elanga a Nottingham Foresttől (61,4), Yoane Wissa a Brentfordtól (57,7), Jacob Ramsey az Aston Villától (45,15), Malick Thiaw az AC Milantól (35), míg Aaron Ramsdale a Southamptontól kölcsönbe (4,6). A PL-szinten is brutális kiadásokat azonban muszáj volt ellensúlyozni. A három év alatt összesen 54 bajnoki gólt termelő Alexander Isakot 145 millióért adták el a Liverpoolnak, a svéd támadó ezzel a PL történetének legdrágább játékosa lett, de távozott Lloyd Kelly (Juventus, 17,2 millió) és Sean Longstaff is (Leeds United, 13,8 millió).
A szaúdiak érkezése óta a Newcastle összesen 929,8 millió eurót költött játékosvásárlásra, de csak 443,4 millióért tudott eladni, így a transzfermérlege 486,4 milliós deficitet mutat. Hiába a tulajdonosok eszelős invesztíciója, a PSR-szabályok erősen megkötik a kezüket; továbbá az is probléma, hogy a topklubokhoz képest jóval nehezebben tudnak nagy pénzért értékesíteni, hiszen aki sokat ér, arra nekik is szükségük van. Az észak-angol klub a Deloitte Football Money League legfrissebb elemzése szerint a világ 17. leggazdagabb csapata évi 398,4 millió euró összbevétellel. De a Premier League-ben így is csak a hetedik legtehetősebb: a Liverpool, a Manchester City, az Arsenal, a Manchester United, a Tottenham Hotspur, a Chelsea és az Aston Villa is megelőzi.
Ebből világosan látszik, hogy hiába a feneketlen pénzeszsák, ha a PSR-szabályok miatt nem lehet nyakló nélkül költekezni – miközben a PL-elitjére kéne felzárkózni, akik még a „szarkáknál” is előnyösebb helyzetben vannak. Bár a Big Six csapatai közül a Spurs története talán legmegrázóbb válságát éli, a helyére belépett az Aston Villa – és hosszú távon az észak-londoniakat sem szabad leírni: a konkurencia tehát egyre nagyobb. A Newcastle keretértéke (708,25 millió a Transfermarkt szerint) is csak hetedik a ligában, ehhez társul a bajnoki 12. helyezés.
Az Amanda Staveley által teremtett „családias” légkör és az Ashworth-féle tudatos tervezés hiánya miatt a projekt ma már sokkal inkább egy zsákutcába jutott drága kísérletezés, mintsem sikersztori.
Noha a csapat a BL-ben beverekedte magát a legjobb 16 közé, ott a Barcelonával találta szemben magát. A keddi első mérkőzésen dicséretesen helytálltak a fekete-fehérek a St. James’ Parkban (1–1), de a visszavágó így sem kecsegtet továbbjutással – az UEFA-pénzdíj azonban tovább hizlalja a klubkasszát.
Taktikai merevség: Eddie Howe elvérzett filozófiája
Noha Eddie Howe menedzsernek elévülhetetlen érdemei vannak az elmúlt évek fejlődéstörténetében, de vastagon benne van abban is, hogy a The Magpies megrekedt. Körömszakadtáig ragaszkodik a 4–3–3-as rendszeréhez, ami egyszerűen már nem szolgálja a csapatot. A játékuk kiszámíthatóvá vált, ötödik éve ugyanazt csinálják. Nagyon hiányzik a kreativitás a támadóharmadban, és iszonyúan hiányoznak Isak góljai is. A svéd az előző szezonban 23 találatig jutott, a három új szerzemény, Woltemade, Wissa és Elanga 29 forduló után összesen tart 8-nál, úgy, hogy a német lőtt hetet, a kongói egyet, míg Elanga még be sem talált…
De a védekezéssel is vannak gondok. Bár a felállt 4–5–1-es blokk egész jól működik, a rest defence csapnivaló. Ha a csapat támadás közben elveszíti a labdát, nem tud kellő gyorsasággal visszarendeződni, így a széleken és a belső folyosókban is teljesen védtelenek maradnak a kontrákkal szemben. A Totalfootballanalysis.com januári elemzése szerint a kapott góljaik (akkor 27) 70%-a labdavesztés utáni rendezetlenségből adódott. Ezek közül 9 közvetlenül labdavesztés utáni átmenetekből született, míg 10 rögzített játékhelyzetek után. Most 42 kapott gólnál jár a Newcastle, de az arányok azóta sem javultak érdemben.
A másik fő probléma Howe magas intenzitású stílusa. Az angol mester alapfilozófiája a „heavy metal futballra” épül: agresszív letámadás, rengeteg sprint és folyamatos vertikális játék. A Newcastle az előző három szezonban konzisztensen a Premier League top 3 csapata között volt a sprintszámokat tekintve. Idén csak a nyolcadikok – és ez meg is látszik az eredményeken, és abban is, hogy valamivel kevesebb a sérülés. Ez a stílus ugyanis hatalmas terhelést ró az izomzatra.
Howe taktikájának másik hátulütője, hogy annyira specifikus automatizmusokra épül, hogy nem mer rotálni. Inkább kizsigereli a csapágyasra hajtott alapembereket, mintsem friss, de taktikai szempontból kockázatosabb cseréket vessen be. Ez vezetett a visszatérő sérülésekhez. Joe Willock vagy Sven Botman esetei a tipikus példái voltak annak, amikor a játékost túl korán, vagy túl nagy terhelés mellett játszatta, mert a rendszer nem működött nélkülük.
A Newcastle edzője a tréningeken sem kíméli a játékosait, legfőbb alapelve, hogy „úgy edzünk, ahogy játszunk”. Matt Targett, a csapat (jelenleg kölcsönben a Middlesbrough-ban játszó) védője egy korábbi interjúban idézte fel, hogy Howe minden nap emlékezteti őket: „az identitásunk az intenzitás”. Szerinte, ha nem edzel azon a sebességen, nem tudsz azon a sebességen játszani sem. Emiatt és a feszített meccsnaptár következtében a futballistáinak nincs ideje a regenerációra. A játékosok lényegében folyamatos „gyulladásos” állapotban vannak, ami mikroszkopikus szakadásokhoz és később akár súlyos sérülésekhez is vezethet.
Eddie Howe rendszere egy igazi „all-in” taktika. Amíg mindenki fitt, a csapat nagyon potens és csodákra is képes, de amint kiesik 2-3 meghatározó láncszem, a többiekre háruló extra fizikai terhelés dominóhatás-szerűen dönti romba a keret egészségét.
Teljesen világos, hogy az edző és a Newcastle United kapcsolata a holtpontra jutott: ebben a konstellációban nincsen több. A klub lehetőségeiben azonban annál inkább – így, ha a Premier League elitjébe akarnak tartozni, akkor nem a gombot kell újravarrni, hanem az inget lecserélni.
Ha első kézből szeretnél értesülni a legfrissebb futballhírekről, látogass el a Goal.com Magyarország weboldalára, ahol rengeteg exkluzív tartalom vár rád!
A cikk megjelenése a Szerencsejáték Zrt. tématámogatásával valósult meg.
Szerző
