A szénbányászok leszármazottainak üvöltésétől remegnek a stadion falai

Az észak-franciaországi Lens nincs az ötven legnépesebb francia város között. 2023-as adatok szerint 33 ezren lakják a várost, amelynek van egy 38.200 férőhelyes stadionja. Első pillantásra megmagyarázhatatlan a dolog, ám ha ellenőrizzük Lens-Liévin agglomerációs övezet populációját – megközelítőleg 240 ezren lakják –, hamar megtaláljuk a magyarázatot. Ám még így sem szükségszerű egy ekkora stadion, kizárólag abban az esetben, ha a környékbeliek vallásként tekintenek az RC Lensra. Valami ilyesmiről van szó. 

Az elmúlt három szezonban 37-38 ezer között volt az átlagnézőszám a lensi arénában, ez 98-99 százalékos kihasználtságot jelent. Még a francia stadionok többségében is könyörögnének a receptért, ebben az idényben egyedül a PSG képes tartani a lépést a stadionkihasználtság terén a Lensszal

A Stade Bollaert-Delelis Félix Bollaertről kapta a nevét, akinek édesapja a lensi bányatársaság igazgatója volt, Félix Bollaert tőle örökölte a tisztséget. Filantróp volt, a környékbeli szegényebb családok számára rendszeresen ételt biztosított, és 1931-ben kitalálta, hogy épít egy normális futballstadiont a városban – szántszándékkal futballra akarta használni, nem tervezett atlétikai pályát sem. Az arénát 2012-ben, a város volt polgármestere, André Delelis halála után átnevezték Stade Bollaert-Delelisre.

A létesítmény angol stílusban épült – négy elkülönülő tribünnel. Ez egyedi hangzást biztosít, hiszen az egymással szemben lévő lelátókról érkező dörej erőteljesebben visszhangzik. Szintén Angliában honos, hogy a kapu mögötti lelátók gyakorta tágasabbak a hosszanti tribünöknél, a bővítéseknél Lensban is a kapu mögötti teraszok lettek csaknem három emelet magasságúak. A lelátórészeket különböző játékosokról, illetve Élie Delacourt-ról nevezték el, aki egy lensi szurkolói csoport vezetője volt.

A lensi tábor kivételes módon nem a kapu mögött, hanem az egyik hosszanti lelátón foglal helyet. Félelmetes atmoszférát teremt, de nem csak a kemény mag, a 38 ezer néző java is bekapcsolódik a rigmusokba, az énekekbe. 

Az európai stadionokban általában a kapu mögötti tribünt foglalják el a szervezett szurkolók, az ultrák, s mivel ők mindig állva szurkolnak, az ő helyükön le szokták szerelni a székeket. Lens-ban 2018-ig minden lelátót székekkel szereltek fel, ám ekkor – hogy többen elférjenek a lelátón – három lelátórészen is elbontották az ülőhelyeket. Ez is mutatja, hogy mennyien szeretnek vérmesen, állva drukkolni a csapatnak. A Stade Bollaert-Delelisban rendszeresek a három lelátót bevonó, szinte egész stadionos koreográfiák. 

A szurkolói identitást tekintve Lens lakosai iparvárosi lélekkel rendelkeznek. Miután a 19. század közepén szenet találtak a környéken, megindult a kitermelés, és idővel Lens az észak-franciaországi szénbányászat központja lett. Aztán a ’60-as évek második felében a Nord-Pas-de-Calais régióban, így Lensban is sorra zárták be a bányákat – az utolsót 1986-ban –, a szén nem volt többé versenyképes energiaforrás. A legidősebb bányászok a mai napig járnak meccsre, de zömmel már a leszármazottaikat találjuk a lelátón. 

A bányászidentitás kulturális színezetet kapott: a Lensnak, csakúgy, mint a Liverpoolnak, összekovácsoló erővel bíró klubhimnusza van, a Les Corons, amelyet hatalmas hangerővel éneklik a szurkolók. 

A dal, amely Pierre Bachelet szerzeménye 1982-ből, a keményen melózó bányászoknak állít emléket. 

Az RC Lens egészen 2011-ig nagyjából 15-20 évente kiesett az első osztályból, de mindig szinte egyből visszajutott. 2011 és 2020 között huzamos ideig a Ligue 2 vendége volt, s azóta újra az élvonal tagja. Három évvel azután, hogy a Covid első évében feljutott a Ligue 1-be, második lett, 1999 és 2003 után ismét indulhatott a Bajnokok Ligájában. Idén is csodálatosan teljesít, sokáig a bajnokságot is vezette, jelenleg második a PSG mögött.

A Lens történetében kétségtelenül az 1998–2000 közötti időszak viszi a prímet. A Lens korábbi játékosa, Daniel Leclercq vezette csapatban Vladimir Smicer és Marc-Vivien Foé is játszott, a gólzsák a montenegrói Anto Drobjnak volt. A Lens az 1997-1998-as szezonban a Metzcel futott versenyt – Tóth Mihály is Metzben játszott ekkor –, és az utolsó fordulóban döntetlent ért el. A Metz hiába nyerte meg utolsó 4 meccsét, a vérmes szurkolóitól támogatott Lens lett a bajnok – története során először, s azóta is utoljára. A kupadöntőt elvesztették a PSG-vel szemben, ám a következő évben megnyerték a Ligakupát, egy évre rá pedig az elődöntőig jutottak az UEFA-kupában.

A lensi stadionban 1984-ben és 2016-ban Európa-bajnoki meccseket rendeztek, 1998-ban pedig vb-helyszín volt. 1999-ben és 2007-ben rögbi világbajnoki mérkőzést is tartottak a Stade Bollaert-Delelisban.

Borítókép: nordlittoral.fr