„A szerkezetváltás szerintem is esélytelen a válogatottnál” – interjú Ádám Martinnal
Fizikailag megterhelőbbek az edzések a Koreai Köztársaságban, mint Magyarországon, és a mérkőzések ritmusa is intenzívebb, állítja Ádám Martin. Az Old Traffordon látott olyan szurkolói lelkesedést és alázatot, mint az Ulsan Hyundainál, a drukkerek sorban állnak az aláírásáért. A Dél-Koreában 11 bajnokin nyolc találatnál járó támadó úgy véli, a válogatottnak valószínűleg más játékra is szükség lesz az Eb-selejtezőkön, mint amit a Nemzetek Ligájában mutatott. Bár Marco Rossi továbbra sem számít rá kezdőként, kőkeményen edz, hogy meggyőzze ennek ellenkezőjéről.
null
– Az Ázsiai Gengszterek vezérével beszélek?
– Fogalmazhatunk így is, de nem teljesen értem.
– Az Ulsan a 2000-es évek elején az ázsiai Bajnokok Ligájában mutatott megalkuvást nem tűrő támadójátékáról kapta ezt a becenevet.
– Ezt nem tudtam. Remélem jövőre megint gengszterkedhetünk az ázsiai Bajnokok Ligájában.
– Hogy érzed magad a családoddal Ulsanban?
– Nagyon jól. Nagyjából 20 fok van a városban, mostanában sokat esik az eső. Nyáron 40 fok is volt, és iszonyatos magas páratartalom, levegőt venni sem volt egyszerű, nemhogy futballozni. Egy tengerparti lakásban lakunk a 33. emeleten, a belváros fél órára van, a pályánk 20-25 percre. Sok a zöld terület Ulsanban, a közelünkben van játszótér, a feleségem és a kisfiam is ki tud mozdulni sűrűn. Amikor van egy-két szabadnapunk, sétálunk a városban, felfedezzük a szépségeit. A fiam valószínűleg januártól kezdi az óvodát.
– Itthon játszottál már nagyobb, modernebb stadionokban, a Groupama Arénában, a Puskás Ferenc Stadionban. Mit látsz Dél-Koreában, milyen az infrastruktúra?
– 20-40 ezres stadionok vannak, a miénk talán 40 ezres, a szöuli több mint 60 ezres. Remekül felszerelt modern arénák.
– Az Ulsan a Hyundai autógyár tulajdonában van. Miben mutatkozik meg számotokra, hogy egy globális nagyvállalaté a klub?
– A főszponzorunk a Hyundai, minden alkalmazott a cég autóival jár, a csapatbuszt is ők adják, és persze mindenhol látjuk a logójukat. De nem csak a klub, az egész városban érezhető a vállalat hatása: a gépjárművek közel kétharmada Hyundai vagy Kia. Azt hiszem, nálunk van a világ legnagyobb Hyundai-gyára, a tengerpart jó részét elfoglalja. Sohasem voltam még ekkora gyártelepen, mifelénk Forráskúton nem látni ilyesmit. Voltunk fotózáson is a gyárban, nagyon élveztem.
– Júliusban igazoltál az Ulsan Hyundaihoz, az első meccsen nem lőttél gólt, és máris kaptál kritikát egy helyi laptól. Érzékeled, hogy rád kiemelkedő képességű játékosként, húzóemberként tekintenek?
– Abszolút, de ez minden légiósra igaz, aki itt játszik. Jobbnak kell lenni a hazaiaknál, különben mit keresünk itt?
Nem véletlen, hogy Dél-Koreában főleg támadó posztra igazolnak külföldről, hogy ők jelentsék a különbséget egy-egy meccsen.
Nem nagyon foglalkozom a kritikákkal, csinálom a dolgomat. A válogatott mérkőzések után szabadságon voltam, aztán a Paks második csapatával tudtam csak edzeni, az azért más szint. Majd utaztam ide, az átállás igen megterhelő volt. Ezután jött az első mérkőzés, szóval a szakmai stáb és én is biztos voltam benne, hogy nem mesterhármassal fogok nyitni. Aztán megérkeztek a gólok is.
– Igen, 11 bajnoki után nyolc gólnál és két gólpassznál jársz. Össze tudnád hasonlítani az itthon megszokott edzésmunkát a dél-koreaival? Milyen alapvető különbségeket látsz?
– Nincsenek nagyon hosszú edzések, maximum 75-80 percig tart egy tréning. Viszont végig nagyon magas szinten kell pörögni, nincsen pihenő. Otthon egy-egy keményebb hétközi edzés közé befért egy lazább, itt nem. Az edzéseken nagyon magas intenzitással kell mozogni, rendkívül gyorsak és kemények a koreai játékosok, nagy a harc, hogy ki kerül be a kezdőbe. Fizikai értelemben megterhelőbbek az edzések, mint otthon.
– Taktikai elemzésből több vagy kevesebb van?
– Minden második nap videózunk, ez rendkívül fontos, legalább annyira, mint élesben gyakorolni. De azért a taktikai felkészülést nem úgy kell elképzelni, mintha egy olasz csapatnál lennénk.
– 11 mérkőzésen játszottál eddig a K League 1-ban, a magyarhoz képest milyennek látod a dél-koreai bajnokságot?
– Jó képességű játékosok akadnak itt is és otthon is. Viszont, ha az edzések és a mérkőzések intenzitását vesszük alapul, akkor a koreai bajnokság magasabb szinten van.
– Az Ulsan három támadó középpályással, és egy ékkel áll fel, legelöl a brazil Leonardóval váltjátok egymást. Pakson nem ehhez szoktál, jó hatással van rád, hogy meg kell küzdened vele a kezdőcsapatba kerülésért?
– Pakson sem lettem volna biztosan kezdő, ha nem rúgom a gólokat. Minden csapatban meg kellett küzdenem a kezdőért, ahol eddig játszottam, úgyhogy nincs ezzel problémám, jól kezelem ezeket a helyzeteket. Volt, hogy két csatárral álltunk fel, és Leóval alkottuk a támadósort, lehet, hogy hosszú távon ezt is kipróbálja az edző.
képaláírás– Rajtad és Leonardón kívül a grúz Valeri Kazaisvili légiós a keretben. Velük ápolod a legjobb kapcsolatot az öltözőben, vagy a hazai játékosok is nyitottak?
– Mi légiósok sokat vagyunk együtt, amikor lehetséges, közösen ebédelünk, beszélgetünk. De a koreai csapattársakkal is jó a kapcsolatunk, nincs probléma ebből az öltözőben. Nem beszélek anyanyelvi szinten angolul, de megértetem magam bárkivel.
– A szurkolók szavazatai alapján szeptemberben a hónap játékosa lettél. Megvárnak meccs után aláírásért, éltetnek már a góljaid után?
– A drukkerek fantasztikusak, egészen meglepő volt először látni, hallani őket. Manchester United-szurkoló vagyok, és talán az Old Traffordon tapasztaltam ilyen lelkesedést, persze ott többen vannak a lelátón. Akár egy-egy nehezebb vagy látványosabb passz után is ujjonganak, rendkívül pozitívan és alázatosan szurkolnak nekünk. Egy-egy meccsen többször is skandálják a játékosok nevét, az enyémet is, mérkőzés után pedig sorban állnak az aláírásért.
– Az Ulsan az elmúlt három idényben ezüstérmet szerzett a bajnokságban. A rájátszás indulásakor öt ponttal vezetitek a tabellát, a kupából pedig az elődöntőben estetek ki. Egyértelmű elvárás a klubvezetéstől, hogy az aranyérmet kell megszereznetek?
– Ulsanban már elég volt a sok ezüstéremből, egyértelműen a bajnoki cím a cél, főleg, hogy sajnos kiestünk a kupából. Hétvégén sorsdöntő mérkőzés jön: ha megverjük hazai pályán a második Jeonbukot, akkor nyolc pont előnyünk lesz három meccsel a bajnokság vége előtt, ezt már nem sok csapat tudná elkótyavetyélni. Ha véletlenül kikapunk, akkor sem csapják le a fejünket, két pontos előnnyel folytatjuk. (Az interjú október 6-án készült, az Ulsan a hétvégén 2-1-re megverte a Jeonbukot, és három fordulóval a bajnokság vége előtt nyolc ponttal vezet – a szerk.)
– A K League 1 nem tartozik a világ legerősebb bajnokságai közé. Van rá esély, hogy már a szezon végén eligazolsz?
– Alig három hónapja vagyunk itt, jól érezzük magunkat, télen még biztosan nem lenne aktuális a váltás, nyáron már talán. 28 éves leszek novemberben, ha jól sikerül a következő szezon, és nyáron jön jó ajánlat, akkor érdemes feljebb lépni.
– Amióta Ulsanban vagy, kerestek erősebb bajnokságból?
– A menedzserem akkor szokott mesélni erről, ha megkérdezem, de őszintén szólva, mostanában nem is kérdeztem. Szezon közben nem foglalkozom vele, majd, ha véget ér a bajnokság.
– A végén egy kicsit a válogatottról. Elképesztő menetelést láttunk a nemzeti tizenegytől a Nemzetek Ligájában! A nagyobb erejű válogatottak részben a vb-re is készültek a sorozatban. Hogy látod, az Európa-bajnoki selejtezősorozat, ahol minden csapat a maximumot adja majd a továbbjutásért más, nagyobb kihívás lesz számunkra?
– Olvastam én is több helyen, hogy a nagyobb csapatok nem vették komolyan az NL-meccseket, és ezért szerepelhettünk jobban, pedig ezek is tétmeccsek voltak, és mindenki komolyan vette őket. Nagy lépést tettünk előre, jó úton járunk, ezen kell továbbmennünk. Az Eb-selejtező más kihívás lesz, eltérő erejű csapatokkal, s emiatt talán más játékra is szükség lesz a válogatottól.
A stáb gondoskodik róla, hogy ezt is megoldja, mi játékosok pedig minden tőlünk telhetőt megteszünk a csapatért, a címeres mezért, a szurkolókért.
– Szalai Ádám visszavonult a válogatottból. Szinte esélytelennek tűnik, hogy emiatt Marco Rossi szerkezetet váltana, az a valószínűbb, hogy egy ékkel játszunk tovább, erre a posztra pedig mindenki téged vár. Marco Rossi viszont a molcsapat.hu-nak azt mondta, kezdőként egyelőre nem tud számolni veled. Mit tehetsz még azért, hogy ez változzon?
– Kőkeményen edzek, aztán meglátjuk, ez mire elég. Én mindenesetre sokkal jobb fizikális állapotban érzem magam, mióta az Ulsanba szerződtem. Az én dolgom, hogy futballozzak, és ha tetszik neki, amit lát, akkor megadja majd a lehetőséget.
Hála istennek, amikor eddig játszottam a válogatottban, nem okoztam csalódást, ezt próbálom folytatni. A szerkezetváltás szerintem is esélytelen, a mostani jól működik. Hogy ki fogja pótolni Szalát, azt majd eldönti a kapitány.
– Egyhuzamban két Európa-bajnokságra is kijutott a válogatott, a Nemzetek Ligájában feljutott az A divízióba, és majdnem bekerült a sorozat négyes döntőjébe. Vannak, akik szerint a vb-szereplés már álomszerű, ez a maximum a csapattól? Osztod ezt a véleményt?
– Ha azt nézzük, hogy a Nemzetek Ligája halálcsoportjában is szereztünk tíz pontot, és ezt sem várta senki tőlünk, akkor akár még nagyobb célt is el lehet érni. A válogatottban most minden stimmel, nagyon nagy az összhang, a pályán mutatott játék is elég jó. Persze nem kell elszállni magunktól, tudjuk, hol a helyünk. Ha ugyanolyan keményen tudunk dolgozni, mint eddig, annak meglesz az eredménye a jövőben is.
Képek forrása: Ulsan Hyundai FC Facebook, K-League