„A szülők szeretnék megmenteni a gyereküket ettől az életformától” – interjú Bozsoky Szabolccsal, egy Kanadában élő magyar futballedzővel
A magyar származású kanadai játékosokat szeretné összegyűjteni, és scoutügynökségén keresztül Kelet-Közép-Európába juttatni – ez Bozsoky Szabolcs célkitűzése. A Puskás Akadémiának már adtak játékosokat. A Toronto melletti Oakville-ben élő edző egyetemi csapatot tréningez, és a Liverpool helyi akadémiáján is dolgozik, nagy vágya, hogy bekerüljön az amerikai futball vérkeringésébe. Vele készített interjúnkban arról is mesélt, hogy a kanadai szülők azért íratják be tömegesen sportolni a gyereküket, hogy megóvják őket a drogoktól.
– Az erdélyi Szászrégenben születtél, testnevelő tanárként és labdarúgóedzőként dolgoztál otthon. 2012-ben döntöttél úgy, hogy Kanadába költözöl. De először nem is a labdarúgással foglalkoztál, igaz?
– Ha az ember Kanadába vagy az Egyesült Államokba költözik, a munkán keresztül kaphatja meg a letelepedési engedélyt, különben a turistavízum lejártával mehet haza. Kilenc hónapig egy vendéglőben és egy pizzériában dolgoztam Monctonban, New Brunswickban. Eredeti végzettségem szerint testnevelő tanár és labdarúgóedző vagyok. Szegeden jártam főiskolára, de egyetemi végzettséget szerettem volna szerezni, ezért Kolozsváron végeztem, labdarúgásra és síre szakosodtam. Édesapám is testnevelő tanár volt és labdarúgó-, illetve úszóedző, édesanyám röplabdaedző, tehát sportos a családunk. Érdekesség, hogy édesapám tíz éven keresztül a kollégám is volt, amikor egy gimnáziumban dolgoztunk. Kanadára visszatérve, a letelepedés után edzősködtem, a Soccer New Brunswick Codiac FC-nél. Miután megkaptam a hivatalos letelepedési engedélyt, Ontario tartományba költöztünk, ahol egy teniszklubban kezdtem el dolgozni, amelynek később átvettem a vezetését elnökként. Hat évig maradtam ott, nagyjából 1500 tagunk volt, öt-hat éves korosztálytól az idősekig. Párhuzamosan labdarúgóedzőként is dolgoztam az Oakville Soccer Clubnál. A koronavírus-járvány miatt új munkát kellett keresnem, így visszamentem tanárnak. A világon nálunk volt a leghosszabb Covid-tilalom, lezárás, emiatt majdnem egy éven keresztül online is oktattam.
– Az UEFA A edzői képesítést már Kanadában élve szerezted meg?
– 2006-ban Európában szereztem az UEFA B licencet, amit 2015-ben ismertek el Kanadában. Később 2017-ben az UEFA A diplomát is megszereztem, onnantól kezdve a város első csapatához kerültem. Korábban U13-U18-as csapatokat edzettem az Oakville SC-ben, amely egy utánpótlásképző klub Toronto mellett.
Most már teljes állásban labdarúgással foglalkozom, az UEFA diploma mellett több más képzést, például a kapusedzőit is elvégeztem, pár éve tehetségkutató-scouting oklevelet is szereztem.
2018 óta több helyi klubnál dolgoztam, köztük van az Oakville Blue Devils FC, a Burlington SC, a ProStars FC, amely a tartományi bajnokságban, a League 1 Ontarióban szerepel. Ez nagyjából olyan szinten van, mint a magyar NB II.
– Mivel foglalkozol jelenleg?
– 2023 tavaszától a University of Toronto Mississauga Campus csapatának a vezetőedzője vagyok, mellette a Liverpool (LFC IA) itteni akadémiáján is foglalkozom a 16-17 évesekkel. Hét napból hetet dolgozom, több helyen, amit nem mindig szeretnek a klubok, de nem tudnak megállítani, mert ebből élek. Női vonalon is dolgoztam, 2022-ben az első osztályban játszó ProStarst is vezettem, amelyet Komlódi József hozott létre.
– Egy női első osztályú kanadai csapat, amit egy magyar edző alapított?
– Ő alapította a klubot, női és férfi csapatuk is van. Most épp tárgyalunk Józsival arról, hogyan lehetne magyar csapattá tenni a ProStarst. Persze, nehéz ezt összehozni, valószínűleg más nemzetiségű játékosok is bekerülnek majd, de a lényeg a magyar tehetségek felkeresése és azok kiképzése. Elit csoportokat szeretnénk létrehozni.
– Mi az elképzelésetek?
– Az, hogy megpróbáljuk összegyűjteni az itt játszó tehetséges magyarokat. Kanadában nagyjából 300 000 magyar él, ez komoly merítési lehetőség, ha a futballról van szó.
Próbáljuk felkutatni a magyar leszármazottakat, a legjobbakat pedig szeretnénk Magyarország felé irányítani.
Fel szeretnénk venni a kapcsolatot magyar klubokkal, hiszen ott valakinek fogadnia kellene ezeket a játékosokat. Józsinak szerződése van a Puskás Akadémiával, már több futballista is eljutott oda, volt, aki az első keretbe is. Egy jobbhátvéd, Sarah Harvey 2022-ben szerződött a Puskáshoz. Az egyik csatárunk, Nathaniel Noel is bekerült az első keretbe.
– Kizárólagos kapcsolatot szeretnétek a Puskással, csak oda menjenek kanadai magyar futballisták?
– Nem csak a Puskáshoz szeretnénk játékost közvetíteni, hanem bármelyik magyar klubhoz, lehet az a Győr, a Debrecen, az Újpest. Bárki, aki szeretne velünk dolgozni.
– Az, hogy UEFA diplomád van, bizonyos ideig kiemelkedő státust jelentett a kanadai futballéletben, igaz?
– Igen, a 2010-es években még gyerekcipőben járt a kanadai labdarúgás. Nagyon kevés embernek volt magas fokú edzői diplomája, az enyém annak számított. Most már sokkal nagyobb a konkurencia, nekem is folyamatosan fejlesztenem kellett magam, hogy őrizzem a pozíciómat. Jellemző az itteni viszonyokra, hogy 2014-ben négy-hat klubhoz elküldtem az önéletrajzomat, és 30 percen belül három csapattól visszajeleztek.
– Tavaly elindítottad a B-PRO International Football Managementet, ami egy scoutügynökség. Hogyan kezd bele egy ilyen vállalkozásba az ember, mi kell hozzá?
– 2015-től mostanáig több mint 1000 fiatal futballistával dolgoztam, sokan közülük magas szinten játszottak, és a nagy részük Európába vagy az Egyesült Államokba vágyott. Rendszeresen kérdezgettek, hogy nem tudom-e összekötni őket FIFA-ügynökökkel vagy klubokkal, így hobbiszinten elkezdtem a játékosmegfigyelést. Lassan kialakítottam a saját kapcsolatrendszeremet, de ez kevés volt, mert a scouting teljesen más, mint az edzői munka. Végigjártam az IPSO (International Professional Scouting Organisation) összes kurzusát, hogy belevághassak a feladatba. Az IPSO területi menedzsere vagyok, a cég kezdőknek és profi játékosmegfigyelőknek is képzést nyújt. Kanadát én fedem le, nemrégen kineveztek a kanadai edzői szervezet scouting igazgatójának. Az utóbbi időben itt több ügynökség is létrejött. Kollégámmal, Larry Munteanuval leginkább Magyarországra, Lengyelországra, Szerbiára, Horvátországra szeretnék összpontosítani, mert ott már kialakultak kapcsolataink. Olasz, francia, spanyol, német és arab ügynökökkel is dolgozunk.
– Hogyan látod, Kanadában milyen szinten tart a játékosmegfigyelés?
– Nézd, néhány évvel ezelőtt még semmilyen profira hasonlító játékosmegfigyelés nem volt. A futball itt teljes mértékben kapitalista, profitorientált rendszerben működik: a szülők fogják, elviszik a klubokhoz focizni a gyerekeiket, és kifizetik ennek az árát. Emiatt senkit sem utasítanak vissza. Az edzők eldöntik, hogy milyen csoportba osztják be a srácokat, lányokat. Tehát sokáig amatőr, családias alapon működött a futball. 10-12 éves korig a szülők minimális felkészültséggel önkéntes edzőként tréningezték a gyerekeket. Amikor elkezdtem dolgozni az Oakville-nek, jeleztem, hogy csinálnék egy olyan csoportot, ahova a legtehetségesebb gyerekeket vesszük fel. Rögtön jöttek a kétkedő hangok, akik azt mondták, minek szétbontani olyan csoportokat, amelyekben a gyerekek jól érzik magukat.
Ez jellemzi az itteni gondolkodást, a cél, hogy jól érezze magát a gyerek, a szülő meg kihasználja a szabadidejét amíg a gyerkőc rúgja a bőrt.
Azt látom, hogy emiatt nehéz fejleszteni, és elmozdulni a versenyzés, a profi szemlélet felé. Ráadásul magyar bevándorlóként itt nem egyszerű edzői pályára lépni.
– Hogyan zajlik a játékosmegfigyelés, csak Toronto környékén mozogtok, vagy elutaztok több száz kilométerre is megnézni egy futballistát?
– Igen, a kollégámmal rengeteget utazunk, mikor nem tartunk edzéseket, vagy nincsenek mérkőzéseink. Követjük a legmagasabb szintű bajnokságokat, próbáljuk lefedni Ontario tartományt. Adatokat gyűjtünk, videózzuk a játékosokat, kapcsolatot teremtünk a klubokkal, a kinézett játékosokkal és azok családjával. Jelenleg a 14-21 éves korosztályból mintegy 200 játékos van az adatbázisunkban, akik potenciálisan alkalmasak lennének európai próbajátékra. Ma már ott tartunk, hogy a kanadai Premier League-ben (CPL) dolgozó edzők is keresnek minket, akár Európából és az arab országokból is. Futballozik játékosunk a kanadai profi ligában, az olasz harmadosztályban, de még Libanonban is. Vagy ott van Kyra Dickinson, aki Saint Kitts és Nevis válogatottjának a kapusa. Az eddigi legnagyobb személyes sikerem, hogy három kanadai, de román származású srácot el tudtam juttatni a román szövetséghez, az U17-es és az U19-es válogatott stábja figyeli őket.
– Kanadában egyre népszerűbb a labdarúgás, igaz?
– Abszolút. Ugyan a jégkorong a nemzeti sport, és imádják a kosárlabdát, illetve a baseballt is, de a legtöbb gyerek ma már labdarúgóklubba szeretne igazolni.
A futball óriási robbanás előtt áll az országban, ám a gyerekek többsége csak 18-20 éves koráig focizik, mert nincs megszervezve, hogy onnan tovább tudjanak lépni.
A kanadai Premier League-ben mindössze nyolc klub szerepel, az észak-amerikai profi ligában, az MLS-ben mindössze három kanadai csapat játszik. A szülők féltik a gyerekeiket a kábítószerektől, ugyanis Kanadában legális a könnyű drogok beszerzése. A szülők szabályosan úgy jönnek oda hozzánk, hogy szeretnék megmenteni a gyereküket ettől az életformától. Emiatt minden gyereket próbálnak minél jobban lekötni, beíratják őket sportolni. Ez manapság nem olcsó mulatság, jelenleg 5000-7000 kanadai dollárt kérnek el éves tagdíjként. A havi átlagkereset itt 2000-2500 dollár, vagyis ez komoly megterhelés a családnak, de örömmel vállalják. Mivel sok a sportoló gyerek, nagy a merítési lehetőség, fantasztikusan jó atléták vannak, akik nagyon komolyan veszik a fizikai és a labdás edzést is. Van, aki hobbiból focizik, más heti több alkalommal jön játszani.
– A kanadai Premier League talán legjobb csapata a hamiltoni Forge FC, az utóbbi öt évben négyszer is bajnok volt. Hamilton a te otthonodtól negyedóra autózásra van. Van rálátásod, a Forge mennyire támaszkodik a jó scoutingra, és mennyire összpontosít a helyi kiválasztásra?
– Szoros kapcsolatban vagyok a vezetőedzővel, Bobby Smyrniotisszal, aki görög származású. A testvére scout, ő felügyeli a kiválasztást, sok játékost figyelnek. Bobbynak volt egy Sigma nevű csapata, nagyon sikeresek voltak, sok aranyat nyertek alacsonyabb osztályban. Széles utánpótlásbázisuk van, a Forge a játékosmegfigyelés mellett erre támaszkodik, a nevelésre, a Sigmából hozzák fel a tehetségeket. Kinőttek a tartományi League 1-ből, megtalálta őket egy dúsgazdag befektető, így tudtak a CPL-hez csatlakozni. Észak-Amerikából és Európából is hoznak már játékosokat, de alapvetően a helyi tehetségek felneveléséből, eladásából működnek.
– Az ottani Premier League-csapatoknak zömmel saját akadémiáik vannak, ahol nevelik a játékosokat?
– Van klub, amelyiknek van, mások inkább scoutokkal, ügynökökkel dolgoznak, és úgy szerzik be a játékosokat. Például a York Unitednek nincs akadémiája, a dúsgazdag mexikói Pasquel testvérek irányítják a klubot, hozzák a mexikói és más nemzetiségű játékosokat.
– Neked az edző karriered építése a fontosabb, vagy az, hogy a ügynökséget felépítsd?
– A scoutingot továbbra is vezetném a háttérből, viszont az edzői karrieremet szeretném tovább építeni, magasabb szinten dolgozni. Rengeteg angol, skót, német, holland, francia edző jár ide továbbképzéseket tartani, sok lehetőségünk van tanulni. Édesapám gyerekkori barátai közé tartozik Bölöni László, Kanyaró Attila, Pál András, Hajnal Gyula, Kajlik Péter. Együtt fociztak, lábteniszeztek Marosvásárhelyen a Cementlapoknál. A tőlük tanult dolgokat osztja meg velem édesapám, sok jó szakmai tanácsot kapok. Ezek az erdélyi magyar edzők örök példaképeim maradnak. A célom, hogy be tudjak kerülni az amerikai futballrendszerbe, például a USL-be, és el tudjak kezdeni dolgozni valamilyen edzői munkakörben. Ennek érdekében idén beíratkozom a CONCACAF Pro Diploma továbbképzésre. Viszont hatalmas vágyam, hogy a négyéves lányom Magyarországon járjon iskolába, ezért annak is örülnék, ha otthon tudnék elhelyezkedni.
Fotók: Bozsoky Szabolcs
Szerző
