A tenisz fenegyereke, akiben mégsincs sokkal több
Talán az egyik legmegosztóbb személy a tenisz világában Nick Kyrgios, aki nagy szájával és pimasz ütéseivel hívja fel magára a figyelmet évek óta. Egyetlen dolog van, amiben mindenki egyet ért vele kapcsolatban, az pedig az, hogy sokkal többre vihette volna, ha komolyabban veszi. Ez azonban lehet, hogy mégsem annyira helytálló kijelentés.
Ezt én is így gondoltam egészen a wimbledoni döntőig, amikor is kikapott Novak Djokovicstól (6:4, 3:6, 4:6, 6:7). Nem az eredmény miatt változott meg a véleményem ebben a kérdésben Kyrgiosról, hanem sokkal inkább azért, ahogyan kikapott. Természetesen egy mérkőzésről nem lehet messzemenő következtetést levonni, de nála már korábban is felfedezni véltem:
Így történt most is, egy viszonylag sima első szettet követően kettő megnyert játszma hiányzott ahhoz az ausztrál teniszezőnek, hogy teljesüljön az álma és nyerjen egy Grand Slam-tornát. Azonban ezt a találkozót már valószínűleg a kezdete előtt elvesztette, amikor arról beszélt, hogy ő a második hellyel is elégedett lesz. Vajon hány játékos aratott győzelmet egy döntőben, aki úgy ment ki, hogy jó nekem az is, ha kikapok? Szerintem nem sok.
Ez a gondolatsor pedig további kérdéseket vetett fel bennem. Például azt, hogy volt-e bármilyen célja ezzel a nyilatkozattal Kyrgiosnak? Lehet, hogy terhet szeretett volna levenni a saját válláról? Lehet, hogy ez a Kyrgios-stílus nem is felelőtlen, hanem így tudja kihozni magából a maximumot? Szerintem amennyit látunk belőle, az már egy emberi reakció arra a komoly nyomásra, amit egy élsportolónak manapság el kell viselnie. Ha a tenisz és az elvesztegetett tehetség szavak feltűnnek egy mondatban, jó eséllyel megtaláljuk valahol Nick Kyrgios nevét is. Hétköznapi életben is találkozhatunk olyan emberrel, aki addig tud jó teljesítményt nyújtani, ameddig nem kell megfeszülnie. Úgy gondolom ez az ausztrál teniszező esetében is így van.
Egy dolog biztos, ez a stílus egyben közönségkedvenccé és már-már közutálat tárgyává teszi őt. Egy dolog viszont biztos,
A látványos megmozdulások, vicces megjegyzések rendszerint visszatérő elemek a meccsein, ezért is van a néha határon túllépő stílusa ellenére óriási szurkolótábora világszerte – és bizony a nagy trión ( Rafael Nadal, Novak Djokovics és Roger Federer) kívül gyakran ő a negyedik név, akit nem csak a teniszimádók, hanem szimplán csak a sportvilágban jártas emberek is meg tudnak nevezni.
Kiemelt fotó: tennisnet.com
Szerző
