A tiltott csapat – Tibet labdarúgó-válogatottjának filmes története

A tiltott csapat – Tibet labdarúgó-válogatottjának filmes története

2024. febr. 11.

Filmről filmre, egyre kevésbé ismert alkotásokkal jutunk közelebb és közelebb a tibeti lélekhez, mígnem kristálytiszta arcokra találunk, akik a száműzetésben élő tibetiek válogatójára érkeznek. Belőlük alakul ki az első futballválogatott, amely történelmi mérkőzésre készül a Kína fenyegetésével dacoló Grönland ellen. Az áttörést jelentő találkozót pedig a nem létező országok világbajnoksága követi – és mindez maga a valóság.


Tibet mindenkinek a lelkében ott van, akinek az igazság és a szabadság még számít, és nem temette el őket mélyen a lelkében, mint a világpolitika részvevői. Amikor Szamdong Rinpocse, az emigrációban működő tibeti kormány miniszterelnöke 2004-ben felkereste hazánkat, szavakba öntötte azt a gyönyörű gondolatot, hogy mindazoknak, akik kiállnak az országa mellett, egyetlen jutalma, hogy igaz ügyért harcolnak.


A világon senkinek sem érdeke Tibet mellé állni Kínával szemben, a kivételt talán csak a filmipar jelenti időnként. 1997-ben egyszerre két nagy kaliberű játékfilmben dolgozták fel a 14. dalai láma sugárzó egyéniségét, száműzetésének és országa elfoglalásának drámáját. A Hét év Tibetben Brad Pitt főszereplésével, hollywoodiságával ellenérzéseket is kelthet, ugyanakkor a tucatnyi nagyfilmet jegyző Jean-Jacques Annaud rendezésében, John Williams zenéjével látványos, művészi és gondolatébresztő is. Közismert alapja Heinrich Harrer osztrák hegymászó emlékirata és kialakuló barátsága a még gyermek dalai lámával, így a nyugati és a keleti ember gondolkodása találkozik, amely a fő témánk szempontjából fontos. A hitelességre az alkotók azzal is igyekeztek ráerősíteni, hogy – míg a legtöbb jelenetet az Andokban vették fel –, titokban Tibetben is forgattak.



Akinek így is túlságosan amerikai, annak látnia kell egy másik tengerentúli szuperprodukciót a témában – de annak is érdemes megnéznie, akinek bejön a hegymászós verzió. A Martin Scorcese által rendezett Kundun (amelynek címét Tibet végnapjaira is magyarosítják) Harrer történetével nem foglalkozik, szerényebb költségvetéssel, de nagyon is gazdagon illusztrálja a történetet, a John Williamshez hasonlóan rendkívüli hatású Philip Glass zenéjével, az észak-afrikai Atlasz-hegységben forgatva. A rivális alkotáshoz képest többre értékelte a filmszakma, legalábbis az Oscar-jelölések alapján, amelyből négy is jutott neki.



Ha a filmeken el akarunk jutni oda, ami már biztosan tényleg Tibet, akkor jöjjön a Himalája – Az élet sója. Francia alkotók kellettek ide is, Jacques Perrin producer és Eric Valli rendező – utóbbi több éven át Tibetben tanulmányozta a helyiek életét, szerves része lett a mindennapjaiknak, és maximálisan bevonta őket a filmkészítésbe. A képkockákon egyetlen hivatásos művészt látunk, Lhakpa Tsamchoe-t, a Hét év Tibetben különleges női szereplőjét, aki az első világszerte ismert tibeti színésznő. Mindenki más amatőr, önmagát adhatja, ettől pedig nemcsak profi, de hiteles is az egész. Beleláthatunk a tibeti emberek lelkébe, mindennapi létért folytatott emberfeletti küzdelmébe, Bruno Coulais zenéje pedig szintén méltó a lélegzetelállító képekhez.



Meg is érkeztünk a valóságba és a dokumentumfilmek világába, a The Forbidden Team (A tiltott csapat) a fentiekhez képest minimálisan ismert, jóval rövidebb, de nagyon sokat ad. (A teljes film jól olvasható angol feliratokkal itt is látható.) Tibet labdarúgó-válogatottja több évtizedes várakozás után az első nemzetközi mérkőzésére készül az ezredfordulón, ehhez először is válogatót kell tartani az indiai emigrációban élőknek.


Visszatérünk az ártatlanság korába, amikor az egyik jelentkező elmondja, a legboldogabb akkor lenne, ha mindenkit beválogatnának. Útközben pedig a társaság jót nevet azon, hogy élet-halál kérdés a győzelem.


Tiszta arcokat látunk és a játék tisztaságát, a tibeti és a nyugat-európai gondolkodás, mentalitás találkozását: Jens Espense edzőnek viszont csak egy hónapja van arra, hogy az ország nélküli válogatottból valódi ellenfelet faragjon Grönland számára. Mindezt úgy, hogy rendszeresen ömlik az eső, a fél pálya használatlan, a másik felén pedig átjárkálnak a tehenek. Karma Nyodup menedzser közben a fél életét odaadná, hogy a dániai meccshez vízumot szerezzen a legjobbaknak, de a keret nagy részének otthon kell maradnia.


A többiekkel Koppenhágába repülünk, ahol a gondozott zöld gyep a tibeti játékosok számára maga a paradicsom. Grönlandot ellenben szankciókkal fenyegeti Kína, ha Tibet ellen pályára lép a válogatottja, ami Sepp Piontek, a Dán Királyság autonóm tartományának szövetségi kapitánya szerint röhejes. Neki, aki 1979 és 1990 között vezette a dán válogatottat, már semmitől sem kell tartania, a meccs pedig 5000 fős nézősereg előtt, frenetikus hangulatban létrejön. A filmben is szereplő dalai láma áldása kíséri a sporteseményt, ahol nincsenek vesztesek.



A meccs bekapcsolta Tibetet a világfutballba, különösen abba a szegmensébe, amely hiába szeretne a FIFA-hoz tartozni. A távol-keleti együttes olyan ellenfelekkel találkozhatott már, mint Nyugat-Szahara, Észak-Ciprus vagy éppen a krimi tatárok legjobb futballistái. Részt vehetett a 2018-as CONIFA-világbajnokságon, amelyet az állam nélküli népek labdarúgó-szövetsége (Confederation of Independent Football Associations) rendez olyan csapatoknak, mint az észak-olaszországi Padánia, az észak-amerikai Kaszkádia, az Európa keleti peremén található Hegyi Karabah – vagy éppen Felvidék, Kárpátalja és Székelyföld. A legutóbbi tornán a későbbi győztes Kárpátalja a csoportban mérte össze erejét Tibettel.



(A tibeti futball gyökereiről, az egykori Lhasza Unitedről és a száműzöttek bajnokságáráról a Fociclub összeállításában olvashatók még részletek).


Kiemelt fotó: BBC

Szerző

Arday Attila

Arday Attila

Arday Attila

Geológusból lett újságíró és edző. Nagy szerelmese a téli és a nyári olimpiának, a labdajátékoknak, az atlétikának, a vívásnak, de a például a sífutásnak és a síugrásnak is. A legtöbbet a kisgyermekeitől tanul, hogy jobban bánjon a tanítványaival. Nagypapa korában szaxofonozni szeretne, addig is minél többet járni a Kárpátokat, a brit szigetvilágot, az Atlanti-óceán térségét, Amerikát.