A topligák leggyengébb csapatai

Tasmania Berlin (1965–1966), 8 pont

A Tasmania Berlin hatvan évvel ezelőtti szezonja sok negatív rekordot tart a Bundesligában, tulajdonképpen az akkori teljesítmény a mai napig hivatkozási pont, ha valamilyen formában egy-egy klub rossz szerepléséről esik szó. A berlini amatőrcsapat mentségére szóljon, hogy abszolút nem volt felkészülve az élvonalbeli szereplésre, csak a Hertha BSC kizárása miatt indult a Bundesligában.

Az egyesület fennállása nagy részében különböző osztályú amatőrbajnokságokban szerepelt, ezért az ominózus Bundesliga-részvétel idején is szerény infrastruktúrával és minimális szurkolói támogatottsággal rendelkezett. Bár az első mérkőzését – csodával határos módon – a Tasmania megnyerte a Bundesligában a Karlsruhe ellen a berlini Olympiastadionban, ezt követően ligarekordot jelentő 31 mérkőzést játszott le nyeretlenül, mire másodszor (és egyben utoljára) ismét győzni tudott a 33. fordulóban a Borussia Neunkirchen ellen. A 34 forduló alatt a csapat 15 gólt szerzett és 108-at kapott.

A Tasmania Berlin két győzelemmel, négy döntetlennel és 28 vereséggel, mindössze nyolc ponttal zárta az utolsó helyen a Bundesliga 1965–1966-os felvonását.

A berliniek védelmében annyit még jegyezzünk meg, hogy akkoriban a győzelemért még csak két pont járt, a hárompontos rendszerben tíz pontja lett volna a csapatnak.

Az FC Schalke 04 a 2020–2021-es idényben nagyon közel járt a Tasmania nyeretlen sorozatához, de a 30. győzelem nélküli bajnoki után nyerni tudott – a kiesést azonban nem kerülhette el. A gelsenkircheniek csak 16 pontot szereztek abban a szezonban, ami a modern időszak leggyengébb teljesítménye a német első osztályban.

Derby County (2007–2008), 11 pont

Az egykori kétszeres angol bajnok és egyszeres FA-kupa-győztes Derby County az eddigi utolsó PL-szereplése alkalmával rekordalacsony pontszámmal, mindössze 11 ponttal esett ki. Az idényt Billy Davies irányításával kezdte a csapat, majd Paul Jewell-lel fejezte be, és tulajdonképpen pillanatnyi esélye sem volt a megmenekülésre.

A derbyshire-i együttes az ominózus idényben csupán egy meccset nyert meg, nyolc döntetlen mellett 29 találkozót veszített el. A Derby az egyetlen győzelme után sorozatban 32 találkozót vívott meg nyeretlenül, amely azóta is negatív csúcs az európai topbajnokságokban.

A csapat az első fordulóban döntetlent játszott, majd négy vereség után a hatodik játékhéten, szeptemberben aratta az egyetlen sikerét a Newcastle United ellen, többször azonban nem tapasztalta meg a győzelem ízét. A végső gólkülönbsége 20–89 lett, magától értődő módon a legkevesebb találatot szerezte, és a legtöbbet kapta.

A Derby sorsa egészen korán megpecsételődött, a Premier League történetének első csapataként már márciusban kiesett, hat fordulóval a szezon vége előtt elszállt a matematikai esélye a bennmaradásra.

Catania (1983–1984), 12 pont

Az egykor szebb időszakot is megélt Catania már évek óta csak az olasz harmadosztályban szerepel, a Serie A-ban a leggyengébb szezonját bő négy évtizeddel ezelőtt futotta: mindössze 12 pontot szerezve végzett az akkori 16 csapatos mezőny sereghajtójaként. A Catania a szezonbeli egyetlen győzelmét 1983 októberében, az ötödik fordulóban aratta az utolsó előtti helyen szintén kieső Pisa ellen, az ezt követő 25 fordulóban nyeretlen maradt.

A szicíliai együttes 30 forduló alatti egyetlen sikere mellett tíz alkalommal játszott döntetlent, a többi 19 mérkőzését pedig elvesztette.

A Catania még a kétpontos időszakban hozta össze a történelmi gyenge idényét, de ha három egység járt volna a győzelemért, akkor is csupán 13 pontot szedett volna össze. Abban az idényben ráadásul mindössze 14 gólt szerzett és 55 találatot szenvedett el.

Olaszországban a 18 csapatos bajnokságokat tekintve a Brescia 12 pontos teljesítménye számít a mélypontnak: az 1994–1995-ös kiírásban a lombardiai gárda két győzelem és hat döntetlen mellett 26-szor hagyta el vesztesen a pályán.

A 2003–2004-es szezon utolsó helyezettje, az Ancona is csupán 13 pontot szerzett a bajnokságban, a szezonbeli két győzelme közt pedig 28 meccset vívott meg nyeretlenül, amely a leghosszabb győzelem nélküli sorozat a Serie A-ban.

Eközben a 20 csapatos mezőnyben a Pescara 18 pontig jutott a 2016–2017-es évadban, a papíron elért három győzelméből csak kettőt szerzett meg a pályán, a harmadikat a zöld asztalnál kapta meg.

A Chievo Verona a 2018–2019-es, utolsó élvonalbeli szezonjában egy hárompontos levonásnak köszönhetően 17 ponttal zárt két győzelmet aratva.

Emlékezetes lehet még a Benevento 2017–2018-as idénye, amikor az újonccsapat topligás negatív csúcsként az első 14 mérkőzése mindegyikét elvesztette, de a végére Roberto De Zerbi színrelépésének is köszönhetően – a csapnivaló kezdéshez képest – tisztességes teljesítménnyel, 21 ponttal végzett, az utolsó helyet és a kiesést azonban képtelenek volt elkerülni.

Sporting Gijón (1997–1998), 13 pont

A Sporting Gijón nevéhez köthető a spanyol bajnokság történetének leggyengébb szezonja, ugyanis az asztúriai gárda mindössze 13 pontot gyűjtött az 1997–1998-as kiírásban.

Az ominózus idényben négy különböző edző irányította a csapatot: a Sportingot az előző idényben sikerrel benntartó Miguel Montestől már az első négy forduló négy veresége után elköszöntek. Antonio Maceda azután került lapátra, hogy kilenc meccs alatt csak két pontot szerzett, majd José Manuel Díaz Novoa vezetésével véget vetettek a 23 fordulós nyeretlen sorozatnak, ami akkor a bajnokság valaha volt leghosszabb ilyen szériája volt, de az idényt végül José Antonio Redondóval fejezték be, akivel csak az első meccsüket nyerték meg.

A gijóni csapat két sikerrel, hét döntetlennel és 29 fiaskóval zárt sereghajtóként, 31–80-as gólkülönbséggel.

A csapat mindkét győzelmét hazai környezetben, a kultikus El Molinónban aratta a Racing Santander és az RCD Espanyol ellen, de már márciusban biztossá vált a kiesése. A dicstelen idény után a csapaton belül az év legjobbjának járó elismerést a Sporting szurkolói kapták meg, a klub a futballisták közül senkit nem akart megjutalmazni.

A CD Logrones az utolsó kétpontos idényben (1994–1995) ugyancsak 13 ponttal lett sereghajtó. Az együttes csak két meccset nyert, így amennyiben három járt volna a győzelemért, akkor 15 pontot gyűjtött volna. Ugyanakkor a 15–79-es gólkülönbséggel még a Sporting Gijónt is alulmúlta.

A 2023–2024-es szezonban az UD Almería sorozatban 28 mérkőzést vívott meg nyeretlenül, ezzel megdöntötte a Sporting Gijón korábbi ligarekordját, és végül 21 ponttal (három győzelem) esett ki az első osztályból.

RC Lens (1988–1989), 17 pont

A francia bajnokság 20 csapatos mezőnyében a legkevesebb pontot az RC Lens szerezte egy szezonban, amely az 1988–1989-es kiírást mindössze 17 egységgel fejezte be az utolsó helyen. A Sang et Or (vér és arany) a 38 fordulós bajnokságban csupán három győzelmet aratott: a negyedik fordulóban a Saint-Étienne-t idegenben, míg a 18. körben a Caent és a 30. játéknapon az OGC Nice-t hazai környezetben gyűrte le.

A Lens az idény második felében végig sereghajtó volt, tetemes hátránnyal, 22 ponttal maradt le az osztályozót érő 18. helytől.

Mióta a győzelemért három pontot adnak, azóta a Toulouse FC szerezte az egy szezon alatti legkevesebb pontot a Ligue 1-ben, de a 2019–2020-as bajnokságot a koronavírus-járvány miatt a 28. forduló után befejezték. A TFC ez idő alatt 13 egységgel volt sereghajtó, a 28 meccsből 21-et elveszített és csak három győzelmet szerzett négy döntetlen mellett.

A 18 csapatos bajnokságban a Montpellier az előző, 2024–2025-ös végén mindössze 16 pontot szerezve esett ki, 34 forduló alatt négy-négy győzelem és döntetlen került a 26 veresége mellé.