A török edzőlegenda az isztambuli sztárklubok metszéspontja

A török edzőlegenda az isztambuli sztárklubok metszéspontja

2024. szept. 13.

Besiktas, Fenerbahce, Galatasaray. A török futball három legsikeresebb klubja, amiket Isztambul városán kívül még Mustafa Denizli is összeköt. A legendás edző a török labdarúgás egyik megkerülhetetlen alakja, aki mindhárom gigásszal bajnok lett, s aki még a válogatott élén is maradandót alkotott.

Ha a török labdarúgásra gondolunk, akkor rögtön eszünkbe jut a három helyi sztárklub, amelyek mindig is uralták a bajnokságot, s minden más csapatot megelőznek eredményességben. A három együttes viszonya kifejezetten ellenséges, az „átjárás” keveseknek adatott meg, az pedig igazán ritkaságszámba megy, ha egy játékos mind a három együttesben pályára léphetett. A történelem során mindössze tíz labdarúgó mondhatta el ezt magáról, edző pedig csupán egyetlenegy. Ő nem más, mint Mustafa Denizli, a török futball egyik megkerülhetetlen alakja.


A legendás szakember 1949. november 10-én született Izmir tartományban, az Égei-tenger partján található Cesmében. Alig volt 16 éves, mikor bemutatkozhatott az izmiri Altay csapatában, melyet 18 éven keresztül szolgált a török bajnokság valaha volt egyik legjobb ballábas labdarúgója. Szabadrúgásból és főleg szögletből szerzett góljaival vált híressé országszerte, s az 1970-es években megkapta a Büyük Mustafa (a nagy Mustafa) becenevet. Kétszer nyert Török Kupát (1967, 1980), utóbbinál csapatkapitányként – és a sorozat gólkirályaként – ő emelhette magasba a trófeát. Azonban Denizli hiába volt kiváló futballista, a válogatottban csupán tízszer lépett pályára, ugyanis karrierje nagy részében folyamatosan visszautasította az isztambuli klubok ajánlatait.


Azonban a pályafutása vége felé mégis beadta a derekát, 1983-ban elfogadta a Galatasaray ajánlatát, melynek része volt, hogy ha szögre akasztja a stoplist, akkor a szakmai stábban kap helyet. Játékosként nem alkotott maradandót Isztambulban, s egy év után vissza is vonult, hogy a német Josef „Jupp” Derwall mellett dolgozhasson. Három esztendőn keresztül volt segédedző, mely idő alatt saját elképzeléseinek alapjait is letehette, mert Derwall nagyban támaszkodott Denizli meglátásaira is. Időközben őt kérte fel a török szövetség, hogy átmeneti megoldásként két összecsapáson irányítsa a nemzeti együttest. Ebből az lett, hogy az 1988-as Eb selejtezői közül négy találkozón is ő volt a megbízott szövetségi kapitány. 1987 nyarán Derwall felfelé lépett a ranglétrán, s Denizli átvette a helyét a kispadon, ez volt az első vezetőedzői feladata – a válogatott irányítása mellett.

 

 

A Galata nagyon sikeres szezont zárt, Denizli az első szezonjában rögtön bajnokságot nyert. A 38 mérkőzésen csupán két vereséget szenvedett a csapat, amely 90 pontot gyűjtve lett az első, 12 ponttal megelőzte a második Besiktast. A remek első idényt azonban egy gyengébb követte, ami a hazai porondot illeti, ugyanis csak a dobogó alsó fokán végzett az együttes, amely a kupában már a legjobb nyolc között elvérzett. A nemzetközi színtéren viszont történelmi menetelésbe kezdett.


Az első körben búcsúztatta az osztrák Rapid Wient, a másodikban pedig a Neuchatel Xamaxot. Méghozzá úgy, hogy az első meccsen 3–0-ra kikapott Svájcban, ahol a lelátón történt incidensek miatt (a török szurkolók több tárgyat is a pályára dobáltak) a kirendelt rendőröknek is volt feladatuk. A mérkőzés után Denizli is egymeccses eltiltást kapott az UEFA-tól, így a visszavágón a lelátóról nézhette, ahogy tanítványai 5–0-ra kiütik ellenfelüket. A következő körben sikerült kiejteni az AS Monacót is, de az elődöntőben a Steaua Bucuresti már túl nagy falatnak bizonyult.


Ennek ellenére ez az elődöntős szereplés a valaha volt legjobb eredmény, amelyet török csapat elért a legrangosabb európai kupasorozatban.


Nem kis meglepetést okozott, mikor ezt követően elfogadta a német másodosztályban szereplő Alemannia Aachen ajánlatát, ám ott a rasszista szurkolókkal rengeteg gondja akadt, így nem marad sokáig. Visszatért Isztambulba, az 1990–1991-es idényben már ismét a Galatasaray edzője volt. Ekkor sikerült a kupagyőzelem, majd a sárga-pirosak a Szuperkupát is elhódították, s a második szezonban a Kupagyőztesek Európa-kupájában a negyeddöntőig jutottak. Azonban a bajnoki cím mindkét évben csak álom maradt, így neki sem volt maradása. Kétéves szünetet követően, 1994-ben a Kocaelispor kispadját foglalta el, s a kiesés ellen menekülő gárdát az Intertotó-kupáig repítette. A Márvány-tenger partját 1996-ban hagyta el, Fatih Terim lemondott a szövetségi kapitányi posztról, amit Denizli vett át a kontinensviadalt követően. Ugyan a vb-szereplés nem jött össze, de a 2000-as Európa-bajnokság már igen – Németország mögött második hely a csoportban, majd Írországot győzték le a pótselejtezőn –, ahol is az Olaszország, Belgium és Svédország alkotta csoport második helyén zártak az olaszok mögött.


Ezen a tornán jött össze az első nagy siker a török válogatottnak, sőt az első továbbjutás is, a torna végül a negyeddöntőben Portugália ellen ért véget Hakan Sükür és társai számára.

 

 

A sikeres szereplés után elfogadta a Fenerbahce ajánlatát, amivel finoman szólva is magára haragította a Galata szurkolóit. Noha a kapcsolat nem indult a legfényesebben, az első nagy rangadót a Besiktas ellen 3–0-ra bukták el, mert Denizli elfelejtette a külföldi játékosokra akkor érvényes öt plusz egyes szabályt, és a mérkőzés második félidejében végrehajtott cserék után hat légiós volt a pályán. A szezon véghajrájába érve még a duplázás lehetősége is fennállt, ám a Genclerbirligi ellen tizenegyespárbajban elbukták a kupadöntőt, de szerencséjükre a Galata sokat botladozott az idény végén, így a bajnoki cím azért összejött.


Noha hihetetlenül hangzik, mert ez már a Fenerbahce 15. bajnoki elsősége volt, mégis az első, amelyet török edzővel ért el.


A második év nagyon rosszul sikerült, a bajnokságban megmagyarázhatatlan vereségeket szenvedett a Fener, s közben a Bajnokok Ligájában az 1. FC Kosice után a második csapat lett, amely nem szerzett pontot a csoportkörben. Így a téli szünet alatt Denizlinek mennie kellett, s ő megint a hosszabb kihagyás mellett döntött. 2003 nyarán aláírt a másodosztályú Manisaspornál, ahol nagy remények ellenére nem jött össze a feljutás, így egy szezon után tovább is állt. 2005 elején Iránban vállalt munkát, két és fél év alatt a teheráni PAS és Piroozi FC (ma már Persepolis FC) csapatát is irányította. 2007-ben hazatért, de majd másfél éven át a Lig TV szakkommentátoraként dolgozott, majd 2008 októberében elfogadta a Besiktas ajánlatát, kivívva mindkét isztambuli rivális szurkolótáborának haragját.


Denizlire nagy feladat várt, mert a nemzetközi porondon éppen eldőlt a csapat sorsa, s az öltözőben finoman szólva sem volt éppen jó hangulat. Az akkor 59 éves szakember nem tudott azonnali megoldást jelenteni, hiszen az őszi időszakban négy vereséget is szenvedett a Besiktas, köztük a mindkét rivális elleni rangadókat. A téli szünetre csupán hatodik helyezettként vonult a csapat, azonban az új szerzemények és a letisztázott hierarchia, melyet néhány labdarúgó eladásával valósítottak meg, csodát tett a tavaszra. A Besiktas a 24 mérkőzéséből 18-at is megnyert, mely jóvoltából visszatért a bajnoki harcba, sőt öt körrel az idény vége előtt az élre állt és többet nem is engedte át másnak a vezetést. A koronát a vezetőedző fejére a kupagyőzelem tette fel, melyet a Fener legyőzésével szerzett meg. A 2009-es duplázás a klub történetében mindössze a második ilyen siker volt, s az első, melyet török szakember irányításával ünnepelt.

 

 

A második idény ezúttal sem alakult fényesen, sem a nemzetközi, sem a hazai kupában nem teljesített jól az együttes, és a bajnokságban is végül csak a negyedik hely jött össze. 2010 nyarán Denizli egészségügyi problémákra hivatkozva lemondott. Másfél év szünet után visszatért Iránba és másodszor is elfoglalta a Persepolis FC kispadját. 2012 végén a török másodosztályban szereplő Caykur Rizespor kérte fel, hogy vezetőedzői poszt mellett a sportigazgatói állást is elvállalja. Az idény végén összejött a feljutás, ám az élvonalra Denizli már nem maradt, mert nem tudott megegyezni a vezetőséggel. Miközben a topcsapatok is keresték, nem kis meglepetésre az azerbajdzsáni Hazar Lankarannál írt alá, ahol a nagy remények ellenére nem tudott maradandót alkotni.


Az újabb hosszú pihenést követően 2015 novemberében úgy fogadta el a Galatasaray ajánlatát, hogy az elnök, Dursun Özbek felmérést készíttetett, hogy mennyire fogadnák el Denizlit a szurkolók. A közvélemény-kutatás eredménye nem lett rossz, mert úgy gondolták a fanatikusok, hogy majd ő megmenti a csapatot, de erről szó sem volt. A kupában remekelt a Galata, de elbukta a BL-továbbjutást, majd az Európa-ligában is gyorsan lezárult a kaland, s közben a bajnokságban is csak nőtt a lemaradása, így március elsején a rutinos szakember beadta felmondását. Újabb kihagyást követően még megfordult a Kasimpasa és az iráni Tractor FC padján, de sikerei már nem voltak.


Azonban szerette volna, ha edzői karrierje ott zárul, ahol játékosként elkezdődött. Így aztán 2021 áprilisában, amikor a másodosztályan szereplő Altay SK lecsúszott az automatikus feljutást jelentő helyekről, akkor felkérték a klublegendát, hogy ugorjon be a szezon végéig, s juttassa fel a csapatot az élvonalba. Az Altay Denizlivel megnyerte az utolsó két bajnokiját, majd oda-vissza verte az Istanbulsport és a fináléban az Altinordu sem volt akadály. Három bajnoki címet követően egy sikeres playoffot is magáénak tudhatott Denizli, aki bevállalta a folytatást is, de a jó kezdés ellenére januárra kieső helyre csúszott vissza az izmiri alakulat, és a szakember a visszavonulás mellett döntött.


Mustafa Denizli hagyatéka a legnagyobb török edzők névsorába emelte őt. Mindegyik isztambuli sztárklubnál történelmi tettet tudott véghez vinni, miközben azzal is egyedülálló lett, hogy mindegyik padját koptatta hosszabb-rövidebb ideig.

 

Kiemelt kép: Alamy Stock Photo

Szerző

Ellenbruch Zsolt

Ellenbruch Zsolt

Ellenbruch Zsolt

A labdarúgás idehaza kevésbé figyelemmel követett bajnokságainak szerelmese, a futballpénzügyek lelkes prófétája.