A touloni torna tanulságai
Két év kihagyás után rendezték meg ismét a rangos touloni nemzetközi ifjúsági tornát, mely a házigazda Franciaország diadalát hozta, a sorozat történetében immár 13. alkalommal. Ez a generáció képviseli majd a hazaiakat a 2024-es párizsi olimpia futballtornáján is, így fokozott figyelemmel fordulunk Bernard Diomede tanítványai, és persze a másik 11 válogatott felé.
null
Nemrég portréban mutattuk be a május 29. és június 12. között rendezett viadal egyik hazai felfedezettjét, Yanis Cimignanit, ennél azonban több energiát is érdemes rászánni az elmúlt két esztendőben a világjárvány miatt elmaradt, így a jubileumi 50. helyett „csak” 48. alkalommal megrendezett esemény megismerésére. A nemzetközi ifjúsági torna 1967 óta íródó történetét összefoglaltuk 2011-ben, külön kiemelve a magyar vonatkozásokat és szálakat, amikor korosztályos válogatottunk 25 év szünet után ismét meghívót kapott a viadalra. Róth Antal tanítványai egy-egy győzelemmel, döntetlennel és vereséggel zárták a nyolccsapatos tornát a hatodik helyen, az előzetes célnak, a tisztes helytállásnak megfelelve – abban az évben a legjobb játékosnak a Kolumbiát győzelemre vezető James Rodríguezt választották.
A 2022-es tornát argentin nézőpontból röviden szerzőtársunk foglalta össze a Futballtangó blogon, ez a szemszög már csak azért sem elhanyagolható, mert idei felfedezettjének az argentinok szélsőjét, az azóta 18. évét betöltött Alejandro Garnachót, a Manchester United légiósát választották. Garnacho ebben az esztendőben halmozza az egyéni elismeréseket, a touloni viadal legszebb góljának járó díját is neki ítélték – a Franciaország ellen lőtt, valóban látványos szabadrúgásgóljáért –, és ő kapta meg a 2021–2022-es szezon végén a Vörös Ördögöknél a Jimmy Murphyről elnevezett, az idény legjobb fiatal játékosának járó díjat is, ráadásul egyetlen argentinként bekerült a torna álomtizenegyébe.
Különleges szervezés
Márpedig azt a korábbiaknál is precízebb, tudományos módszerekkel állították össze, hiszen a torna szervezői az új idők szavára hallgatva leszerződtek a StatsBomb céggel, mint hivatalos adatszolgáltatóval: a kézi és a gépi rögzítés, valamint a mesterséges intelligencia módszereit vegyítve meccsenként több mint 3400 adatot rögzítettek, minden létező és lehetséges igényt kielégítve a statisztikákra éhes szurkolók, és persze játékosmegfigyelők örömére. A 2022-es torna sajátosságaként az összes találkozón női játékvezető-csapatok működtek, méghozzá azok, akik jelöltként ott vannak a 2023-as női világbajnokságon való részvételre pályázó sporik között, így az ifjúsági világesemény számukra is nagy téttel bírt.
A touloni torna legjobbjaként tündökölt Telasco Segoviát a ghánai Emmanuel Annor sem tudta zavarba hozni (Forrás: Idioma FutVE)Érdekes casting
Ezért is különös, hogy a címvédő válogatottja nem kapott meghívót a következő, azaz a mostani tornára, ám így is akadt az európai házigazdákon kívül a 12-es mezőnyben három dél-amerikai, két közép-amerikai, három afrikai, és három ázsiai csapat. A tucatból ráadásul négy csapat újoncként érkezett, nem szerepelt még korábban a touloni tornán Venezuela, Panama, Szaúd-Arábia, és a Comore-szigetek sem. Előbbi világszinten is bivalyerős utánpótláscsapatával egészen a fináléig menetelt, míg a Comore-szigetek a legutóbbi biztató Afrika-kupa-szereplés után most korosztályos szinten is reményt keltő futballal rukkolt elő (ifjoncaik szinte mindegyike valamelyik neves francia egyesületben edződik).
A néhány szenzációs egyéni megmozdulásával kitűnt Garnachóval együtt csalódást keltett az argentin csapat – nem villogott Luka Romero, a korábban Messi-utódnak kikiáltott mexikói-argentin Lazio-csatár sem –, még gyengébb produkciót mutattak be Ghána fiataljai, a feltűnően dekoncentrált algériaiak pedig egészen döbbenetes hibákat követtek el védekezésben és támadásban egyaránt.
A résztvevők közti tudásbeli egyenetlenségeket, szakadékokat mutatja, hogy a torna álomcsapatának nyolc tagját a két döntős együttes adja, ugyanakkor kapusként bekerült a 19 esztendős japán amatőr egyetemista, a Nihon Egyetem együttesének kapuját védő Kimura Rjója is, aki diplomájának megszerzése után talán nem is a profi sportnak fogja majd szentelni fiatalságát. Az elképzelt tizenegybe senki nem került be a bronzérmes Mexikóból, amely pedig valóban erős együttest delegált a viadalra. Mi azért kiemeljük kiváló támadóját, Santiago Munozt: 2019-ben megnyerte a 17 éven aluliak kontinenstornáját, majd döntőbe jutott a Brazíliában rendezett U17 világbajnokságon; klubszinten azután, hogy 2021 tavaszán a Santos Laguna színeiben a felnőttek között is meggyőzően debütált a Liga MX-ben, leigazolta a Newcastle United, idén már a Szarkák tartalékcsapatában villogott. Az elődöntőben aztán ő sem tudott segíteni az El Trin, a franciák egy félidő alatt lerendezték a jobb sorsra érdemes mexikóiakat.
Lenyűgöző finalisták
A döntőbe az aktuális erőviszonyoknak megfelelően Franciaország és Venezuela jutottak, az utóbbi időben korosztályos szinten sikert sikerre halmozó dél-amerikaiak játékosai elképesztő mentális erőt mutattak fel: futballistáik olyan bátorságot, összeszedettséget tanúsítottak a pályán, amit ritkán látni ebben az életkorban – bármit elvállaltak, jobban mondva meg mertek csinálni, ami eszükbe jutott, jó ötletekből pedig bizony nem szenvedtek hiányt!
Veszélyes támadóik közül kiemelendő a rendkívül tehetséges szélső, Yerson Chacón, illetve a 20 éves center Daniel Pérez, aki tavaly év eleje óta az FC Bruges játékosa, ennek köszönhetően már kétszeres belga bajnoknak mondhatja magát. Pérez 190 centiméteres termetével, ehhez méltó fejjátékával szó szerint is kiemelkedett a mezőnyből. A venezuelai védelem vezérét, a 21. születésnapjához közeledve hazájában már a negyedik felnőtt idényét játszó Andrés Ferrót különdíjjal is jutalmazták érett, önfeláldozó, tudatos védőmunkája elismeréseként. A torna legjobb játékosa pedig a 19 éves középpályás, Telasco Segovia, a Deportivo Lara ifjú klasszisa lett, aki januárban már a felnőttválogatottban is debütált világbajnoki selejtezőn: a technikás, lendületes, igazi vezéregyéniségként szerepelt spíler nevéhez fűződik a legtöbb csel a tornán (16), amely után immár nem csak hazájában és Dél-Amerikában ismerik a nevét, de az egész futballvilág megjegyezhette.
Hozzá fűződött a döntő egyik meglepő húzása, hiszen Fernando Batista szövetségi edző a pálya közepéről a jobb szélre vezényelte, ami meg is zavarta a korábbi négy helyett öt védővel kezdett franciákat. Mivel tudták, hogy ellenfelük erőben és összeszokottságban előttük jár, a venezuelaiak a vezetés gyors megszerzése után a játék tördelésének eszközét választották, a mérkőzés játékvezetője, a brazil Edina Alves Batista csapágyasra fújta a sípját a 90 perc alatt… A hazaiak szövetségi edzője, Bernard Diomede a félidőben hármas cserét hajtott végre, visszaállította a négyfős védősort, és átbeszélte a játékosaival a teendőket, ami végül fordítást, és ezzel tornagyőzelmet hozott csapatának.
Az 1998-as világbajnok a döntő másnapján készült interjúban elárulta, hogy amikor a francia szövetség vezetője felkérte a korosztályos csapat irányítására, hármas célt fogalmazott meg: játsszon a csapat szép, ugyanakkor eredményes focit, a játékosok pedig eközben viselkedjenek a lehető legsportszerűbben, mutassanak jó példát! Ez utóbbira is szükség volt a győzelemhez – nem belemenni a vitákba, provokációkba, nem törleszteni, reklamálni, balhézni a pályán, akármennyire is szerették volna behúzni ebbe őket a „műfajban” otthonosan mozgó dél-amerikaiak.
A házigazda franciák megállíthatatlanok voltak a döntőben (Forrás: festival-foot-espoirs.com)A győztesek legjobbjai
A hazai győzelmet ez, no és persze a nagyszerű egyéni teljesítmények hozták meg, melyeket érdemes röviden egyesével is kiemelni:
A torna álomcsapata
A döntő óta eltelt pár hétben több fenti futballista nevét is az átigazolási hírekben láthattuk viszont, a védekező középpályás Johann Lepenant klubváltása már lezajlott: 4,25 millió eurót fizetett a játékjogáért az Olympique Lyon a Caennak, ahol az elmúlt másfél szezonban a Ligue 2-ben alapemberré vált a 19 éves játékos. A következő célpont a napokban a döntőben győztes gólt szerzett Nathanael Mbuku, a 20 éves kongói-francia balszélső iránt igencsak megélénkült a nemzetközi érdeklődés! A Stade Reimsben nevelkedett ifjú reménységet láthattuk focizni 2019-ben Brazíliában az U17 világbajnokságon, és tavaly nyáron a 2020-ról elhalasztott tokiói olimpián is francia színekben – Mbukura a francia légiósokat előszeretettel alkalmazó görög rekordbajnok Olympiakosz vetett szemet.
Az egyenes kieséses szakasz eredményei
A 11. helyért: Ghána U20 - Szaúd-Arábia U20 2-1
A 9. helyért: Algéria U23 - Indonézia U19 2-1 - tizenegyesekkel
A 7. helyért: Panama U23 - Comore-szigetek U20 4-1
Az 5. helyért: Argentína U20 - Japán U19 3-2
Elődöntők:
Franciaország U20 - Mexikó U21 4-1
Venezuela U23 - Kolumbia U19 1-0 - tizenegyesekkel
A 3. helyért: Kolumbia U19 - Mexikó U21 0-2
Döntő: Franciaország U20 - Venezuela U23 2-1
Melyik nemzet lesz 2022 világbajnoka?
Ezt a fogadási lehetőséget a Sportfogadás/Labdarúgás/Világbajnokság 2022/Végső fogadások útvonalon keresztül találhatod meg.
Kiemelt fotó: fff.fr