A tulajdonosok elleni népharag még egy klubot is életre hívott Manchesterben

A Manchester Unitedet 2005-ben vette meg a befolyásos família. Malcolm Glazer litván zsidók gyermekeként látta meg a napvilágot New Yorkban, és egészen fiatalon kezdett el dolgozni apja cégeiben. Először ékszerkereskedelemmel, majd ingatlanokkal foglalkozott, később a hatalmasra nőtt cégbirodalomban többek között médiával, ételkiszállítással és egészségüggyel kapcsolatos vállalatot is magába foglalt.

1995 januárjában aztán az NFL-ben szereplő Tampa Bay Buccaneers is a Glazer családhoz került, a franchise pedig sikeres volt az új tulajdonosok alatt, a csapat hét alkalommal jutott be a rájátszásba és kétszer a Super Bowlt is megnyerte. Malcolm Glazer azonban a második sikert 2014-ben bekövetkezett halála miatt már nem élhette meg.

Kezdetben sem szerették őket, azóta csak rosszabb lett a helyzet

Ahogy említettük, a Manchester United részvényeit Glazerék 2003 és 2005 között vásárolták meg, a hatalomátvétel pedig közel sem volt zökkenőmentes. A stadion környékén Malcolm Glazer arcképét égették, a meccseken sokan tiltakoztak az új tulajdonos ellen, sőt egy alkalommal még Glazer gyerekeit (akik azóta szintén fontos szereplői a tulajdonosi körnek) szállító autót is megtámadták, de például a Szuperliga ötlete kapcsán (amit szintén az amerikai tulajdonosokhoz kötöttek) is radikális akciót hajtottak végre a csapat kedvelői, betörtek az Old Traffordra.

A szurkolók érvelése szerint Glazerék ugyan átlátják a gazdasági folyamatokat (hiszen hiába az elmúlt évek gyengébb eredményei, a brand továbbra is erős), sportszakmai szempontból képtelenek működtetni a klubot. A folyamatos ellenszenv pedig már odáig jutott, hogy idén nyáron felröppent a hír, hogy változhat a MU vezetőségének összetétele, de egy ideje hatalmas a csend ezzel kapcsolatban. (Akit Glazerék manchesteri regnálása részletesebben érdekel, annak jó szívvel ajánlom a Manchester United hazai szurkolói közösségének némileg persze elfogult, de információgazdag összeállítását a 2005-től 2015-ig tartó időszakról.)

A klub, ami a tiltakozás jelképe

Annak ötlete, hogy a változások elleni tiltakozásként saját klubot alakítsanak, nem Glazerék érkezésekor vetődött fel először, hanem az eggyel korábbi, 1998-as felvásárlási kísérlet alkalmával. Végül 2005-ben jutott el odáig az elégedetlenség, hogy megalakuljon az új klub, a folyamat azonban közel sem volt egyszerű. Több találkozót, vitát rendeztek a témával kapcsolatban, a 2015-ig megjelenő United-rajongói kiadvány, a Red Issue fanzine is beszámolt az eseményekről.

Az egyik legnagyobb problémát egyébként a név kiválasztása jelentette, eredetileg az FC Uniteddel próbálkoztak, de ezt elutasította a szövetség, mondván, túl általános. A végső befutó FC United of Manchester mellett pedig még olyan lehetőségek is felmerültek, mint az AFC Manchester 1878 vagy a Newton Heath United. A klub színei a piros, a fehér és a fekete, a mezen szponzort nem találunk, hiszen a cél éppen az volt, hogy az elüzletiesedett futballvilág helyett a játék autentikus mivoltához nyúljanak vissza.

Szót érdemel a klubstruktúra is, hiszen az egyesület a közösség kezében van, tagdíj ellenében bárki beleszólhat a csapat ügyeibe, a vezetőséget pedig demokratikus úton választják. A megalakulás egyébként nem aratott osztatlan sikert a Manchester United legendái körében, Eric Cantona például egyetértett a szurkolókkal, Sir Alex Ferguson szerint viszont ez az akció inkább szólt magukról a szimpatizánsokról, mintsem arról, amit valójában kritizálnak.

Az egyesület honlapján olvashatunk egy rövid összefoglalót azzal kapcsolatban, hogy miként is határozza meg magát a United of Manchester. Ebben is kifejezik, hogy nemcsak a „Glazer-megszállás” hívta életre a klubot, de nélküle minden bizonnyal sosem alakult volna meg. Azonban az alapítók ezt egy folyamat részeként értelmezik, ami szerintük egyre inkább eltávolította az anyaklubot a helyiektől. A jegyárak megfizethetetlenül magasak lettek, épp ezért kicserélődött a közönség, ma már sokkal inkább nézők, mintsem szurkolók töltik meg a lelátókat, amihez az is hozzájárult, hogy a mérkőzések kezdési időpontját a tévéközvetítésekhez igazítják.

Ezzel szemben a United of Manchester a közösségért szeretne tenni, hiszen ahogy ők fogalmaznak, a labdarúgás hatalmas szerepet játszik a különböző társadalmi csoportok életében. E tekintetben pedig a klub valóban kitesz magáért, különböző képzéseket szerveznek a helyi fiatalok számára, és az időseket sem hagyják cserben, az egyik programjuk például a demenciában szenvedő, depresszióval, elszigeteltséggel küzdő betegeknek segít, hogy fel tudják idézni a sporttal kapcsolatos emlékeiket. De rendszeresen támogatják például a hajléktalanokat is, az orosz–ukrán háború kitörésekor pedig Ukrajnába is adományokat küldtek.

A csapat jelenleg a Northern Premier League-ben szerepel, mérkőzéseit a 4700 néző befogadására alkalmas Broadhurst Parkban rendezi, amit a klub megalapításának tizedik évfordulójára építettek 2015-ben. A stadion több mint hatmillió fontba került, de ennek egy jelentős részét (nagyjából kétmilliót), a közösség maga gyűjtötte össze. Az új létesítmény nyitómeccsét egyébként a Benfica ellen játszották. Két adatot még érdemes megemlíteni, a klub mezét legtöbbször Jerome Wright húzhatta magára, a padon pedig mindig angol szakember ült (a legtovább Karl Marginson), jelenleg Neil Reynolds az edző.

A szurkolók kitettek magukért a Benfica B elleni meccsen (Forrás: manchestereveningnews.co.uk)

Bár a United of Manchestert soha nem fogjuk a futball legnagyobb színpadain látni, a klub megalakulása és működése azért nagyon tanulságos, mert számtalan olyan ideát jelenít meg, ami a játék megalakulásakor még kiemelten fontos volt, mára viszont feledésbe merült.

Kiemelt fotó: dailymail.co.uk