A vállalható vereség után egy 19 éves tehetség vette nyakába a magyar női kézilabda-válogatottat
Franciaország ellen egy olyan vereséggel (28–31) rajtolt a magyar női kézilabda-válogatott a párizsi olimpián, amiből bőven lehetett építkezni, s ami talán az összkép szempontjából még fontosabb, a továbbjutási esélyeket tulajdonképpen nem befolyásolta. A Brazília elleni győzelem (25–24) viszont mindennél fontosabb volt, ráadásul megszületett az újabb magyar kézis sztár, azaz pontosabb lenne úgy fogalmazni, hogy most kezdjük észrevenni, micsoda tehetséggel van dolgunk.
A férfiakkal szemben – akik elképesztően nehéz csoportba kerültek, ahonnan továbbjutni is nehéz lesz, főleg úgy, hogy az első mérkőzésen kikaptunk Egyiptomtól 35–32-re – női válogatottunk papíron megugorható feladattal nézett szembe a hatos csoportjában, Angola és Brazília legyőzése tűnt az ötkarikás játékok előtt reálisnak. Mindez azonban hamar borult, hiszen Brazília az első körben imponáló játékkal legyőzte Spanyolországot (29–18), így nagy lépést tett a továbbjutás felé. Ezzel egy dolog vált még inkább biztossá, hogy a vasárnapi meccset meg kellett nyerni a továbbjutáshoz. S végül ironikus módon a sikert a gyengébb játék hozta meg, míg a franciák elleni egy minden tekintetben korrekt teljesítmény csupán rendben lévő vereséggel társult.
Lássuk tehát a két meccs szakmai érdekességeit, amelyekkel előre is tekinthetünk a következő találkozókra.
Bizalom
Böde-Bíró Blanka kulcsfontosságú védéseket mutatott be a Brazília elleni mérkőzésen, még ha az összteljesítménye egyébként nem is volt kiemelkedő (10/34, 29%). Annak ellenére állt ő ekkor a kapuban, hogy a mérkőzésen belül is voltak olyan periódusok, amikor jöhetett volna a kapuscsere, illetve az előző találkozó alapján az sem volt egyértelmű, hogy neki kellene kezdenie, hiszen csütörtök este nem volt védése. Mégis a Ferencváros kapusa volt a pályán, és képes volt ziccereket fogni.
Ennek a folyamatnak a megértéséhez nem is egy, hanem két évet kell visszamennünk. A 2022-es Eb-n Golovin Vlagyimir szinte folyamatosan forgatta a kapusait, aminek az eredménye az lett, hogy váratlanul gyenge volt azon a tornán a magyar kapusteljesítmény. Pedig ha valamelyik poszton minőségben és mennyiségben is jó helyzetben van a magyar kézilabda, az éppen a kapusé (az olimpiai tartalék Szemerey Zsófi ősztől a Metz játékosa lesz, a sérülése után lábadozó Szikora Melinda szintén éveket védett nemzetközi szinten és az ősszel a Chambray Touraine színeiben kezdi az idényt). Majd tavaly érkezett a válogatotthoz Tatai Péter kapusedző, aki rögtön kijelentette, hogy szükség van egy stabil első számú kapusra, és ez az a Böde-Bíró Blanka lett, aki egyébként a klubjában is akkor véd igazán jól, amikor érzi a bizalmat.
Azt is hozzá kell ugyanakkor tenni, hogy a védelem jól segítette Böde-Bírót az utolsó negyedórában. A magyar együttes visszatért a korábban például Kim Rasmussen által is alkalmazott védekezési struktúrához, a mieink a szélekre szorították ki az ellenfél befejezéseit annak tudatában, hogy a magyar kapusok agresszív letámadásaikkal onnan nagyon hatékonyan tudnak hárítani; Böde-Bíró végül a szélről érkező labdák több mint felét megfogta (7/13).
Felelősség
A kézilabdában – mint minden csapatsportban – rendkívül fontos a helyzetek felvállalása. Ebből a szempontból több magyar játékos is sokat lépett előre az elmúlt hónapokban. Kuczora Csengén például lehetetlen nem észrevenni a pozitív változásokat. Még ha egyébként a brazilok elleni nem is volt élete mérkőzése (3/11-es lövőstatisztika), a franciák ellen tíz lövésből szerzett nyolc gólt, s ezek rendre nagyon fontos találatok voltak.
De nagyon fontos az is, hogy a magyar együttes nehéz helyzetekben tud a szélsőihez nyúlni. A franciák ellen több olyan szituációt is láttunk, amikor középen nem volt meg valójában az ötlet, végső megoldásként a szélre ment ki a labda, és mind Győri-Lukács Viktória, mind Szöllősi-Schatzl Nadine nagyon szépen fejezte be ezeket a helyzeteket.
Taktikai kérdések, avagy mire figyeljünk a jövőben?
Annak ellenére, hogy a győzelem valóban katartikus volt, el kell ismerni, hogy a Brazília elleni találkozó egyik csapat részéről sem a kézilabda ünnepe volt. Néhány probléma pedig már a franciák elleni mérkőzésen is látszott, így ezekkel érdemes lehet hosszabb távon foglalkozni.
Az egyik a keret forgatása, amely mindkét meccsen nehézkesen alakult. Az már tendenciának tekinthető, hiszen a felkészülési meccseken, sőt még korábban az olimpiai selejtezőn is így volt, hogy a magyar csapat jól kezdi el a mérkőzéseket. Van egy kezdősor, amiben mindenki tudja a szerepét, ülnek az alapjátékok, megvan a tempó, ám ahogy bele kell nyúlni a csapatba, megbomlik ez az egység. Ez még akkor is igaz, ha – a decemberi vb kulcsfontosságú, horvátok elleni mérkőzéséhez hasonlóan – a padról érkező játékosok sokat hozzátettek a mostani győzelemhez.
A másik két visszatérő gond a védekezésben keresendő.
Egyrészt a beálló körüli védekezés továbbra is nagy problémát okoz a mieinknek, rengeteg a látszólagos meg nem értés a hármasvédők között, Brazília ellen annak örülhettünk, hogy a dél-amerikai beállók kihagyták a ziccerek jelentős részét.
Emellett bizonyos időszakonként a visszarendeződés sem működik igazán jól nálunk, a franciák ellen ez a mérkőzés végén jött, ami még magyarázható volt a fáradtsággal, de a brazilok ellen már a nyitánynál sem ment üzembiztosan ez a játékelem, pedig egyébként az elmúlt hónapokban e téren is megkérdőjelezhetetlen volt az előrelépés.
El kell ismernünk egyúttal azt is, hogy Golovin Vlagyimir jó érzékkel nyúlt bele a mérkőzésbe. Klujber Katrin Bruna de Paulával szembeni emberfogásos védekezése konkrétan nem hozott labdaszerzéseket, de érezhetően megzavarta a brazil támadások ritmusát, és végül arra is jól érzett rá a magyar kapitány, hogy kiket kell a pályán hagyni a végjátékban.
Klasszis születőben
Nem lehet azt mondani, hogy Simon Petra nincs a szemünk előtt egy ideje. A ferencvárosi tehetség még a 2022-es kupadöntőn tűnt fel, majd Elek Gábor – a saját klubjában is nagy felindulást okozva – elküldte őt az MTK-ba egy kölcsönszezonra, mert szerette volna, ha legalább még egy évig nyugodtan fejlődik. A zöld-fehérekhez történő visszatérése után Simon tavaly októberben a felnőtt válogatottba is bekerült, a decemberi vb-n már kulcsszerepet játszott a Horvátország elleni, az ötkarikás kvalifikáció szempontjából is hallatlanul fontos fordításban.
Most pedig 19 évesen győztes gólt szerzett egy olimpiai találkozón, amellyel jelentősen növelte csapata esélyét a negyeddöntőbe jutásra. Érdemes megnézni többször az utolsó másodperceket, kihasználva akár a lassítás előnyeit (az alábbi videón 3:00-tól látható a mérkőzés véghajrája). Tökéletesen lehet látni, ahogy Simon először megvizsgálja a passzopciókat, majd mikor észleli, hogy az idő szűke és a védők helyezkedése miatt nincs jobb lehetőség, a lövés mellett dönt, és tökéletes technikai kivitelezéssel csapja be a brazilok klasszis kapusát, Gabriela Moreschit. A higgadt, felelősséget felvállaló döntéshozatalnál kevés dolog mutatja meg jobban azt, hogy egy-egy játékosban valóban ott van-e az a potenciál, hogy előbb vagy utóbb a sportág klasszisává váljon.
A magyar válogatott kedden Angola, csütörtökön Spanyolország, majd szombaton Hollandia ellen folytatja az olimpiai szereplését.
Kiemelt fotó: Alamy