„A válogatott iránymutató lehet odahaza, elvégre azt üzeni: ha van egy tiszta játékképed, igenis el lehet egy elég magas szintre jutni” – Interjú a Hammarbyt edző Lőrincz Ábellel

– Amikor legutóbb beszélgettünk veled, elárultad, az a célod, hogy olyan karakteres futballt alkoss, amelyet mindenki felismer. Mint ami a Lipcsét jellemzi, vagy Roberto De Zerbi csapatait. Hát, kaptál rá két hetet a Hammarbyban…

– Csakhogy akkor már az idény végén jártunk, mentálisan mindenki a kimerültség határán mozgott, nem lett volna értelme az addigiakon változtatni. Az volt a feladatunk, hogy adaptálódjunk az ellenfelek játékához, így próbáljunk minél jobb eredményt elérni, illetve azokat a taktikai elemeket alkalmazzuk, amelyeken egész évben dolgoztunk.

– Egyébként videóelemzőként vagy pályaedzőként is lehet futballt alkotni? Lehetsz ekkora hatással a vezetőedzőre? 

– Egy jó stábban igen. Annyira sokrétű a vezetőedző munkája, hogy a saját részfeladatoddal alaposan hozzájárulhatsz a nagy egészhez. Minthogy pedig videóelemzőként a taktika specialistája vagy, azt alakítod, a csapat futballjára igen komolyan képes vagy hatni.

– De ha már az alkotás az egyik célod, miért nem akarod a vezetőedzői posztot? Csak mert úgy tudom, megmaradnál inkább elemző-asszisztens edzőnek.

– Azért, mert úgy érzem, bőven van még hova fejlődnöm, vannak hiányosságaim. Az erősségem maga a futball, a játék, a taktika, de az nem minden egy vezetőedző életében. Neki rengeteg idejét és energiáját elviszi a játékosokkal, stábtagokkal, vezetőkkel, médiával való kapcsolattartás, emiatt aztán nem is tud annyira elmélyülni a pályán belüli, taktikai részletekben, mint az elemző. Márpedig én ezeken szeretek agyalni, azon, milyen edzésgyakorlatokat végezzünk, milyen taktikát alkalmazzunk a leendő ellenféllel szemben. Ezeknek az igen apró részleteiben szeretek elmerülni. 

– Az után vetted át az utolsó két fordulóra a Hammarbyt, és értél el két döntetlent, hogy Martí Cifuentes az angol Queens Parkba távozott. Effektíve belekóstolhattál a vezetőedzői munkába, mégsem estél vele mindjárt szerelembe?

– Inkább úgy fogalmaznék, pontosan tudom, miben kell még fejlődnöm, más pozícióban egyelőre sokkal inkább képes vagyok a tudásomat hasznosítani. Nem szeretnék csak azért vezetőedző lenni, hogy elmondhassam magamról, az vagyok.

– Melyek szerinted a jó vezetőedző legfőbb ismérvei?

– Az adaptációs-alkalmazkodó képesség, valamint az őszinteség. Őszintén kell közvetítenie, amit érez és amit gondol, fontos, hogy ne próbáljon meg más lenni, mint aki. 

– Hány százalékban múlik szerinted a szakmai felkészültségen, illetve hány százalékban az emberi kvalitásokon, a karizmán, a pedagógia érzéken, a vezetői képességeken az, hogy valaki sikeres lesz-e vezetőedzőként?

– Az arányt nehéz belőni, ráadásul minden csapatnak más típusú vezetőedzőre van szüksége. Félreértés ne essék, a szakmai felkészültség alapvetés, a taktikai elemek alapos ismerete kötelező, csak épp a vezetőedző a számos egyéb elfoglaltsága miatt nem tud annyira elveszni a legapróbb részletekben, mint az elemző.

Ettől még neki is a taktika kiváló ismerőjének kell lennie, de a meglévő tudásnál is fontosabb, hogy hogyan képes átadni. Hogy át tudja-e adni. Hogy őszintén kommunikál-e, mert ha nem, nem lehet sikeres. Hiába jó a taktika, ha nem jól kommunikál, nem őszinte, nem fogják a játékosok követni. Szóval a kérdésben felvetett mindkét képesség szükséges feltétel.

– S mi tűnik a legnehezebbnek a vezetőedző létben?

– Hogy el tudd viselni a nyomást, illetve hogy a számos körülötted megfogalmazott gondolat ellenére képes maradj saját magadra hallgatni, a saját magad kijelölt útján járni. Egyedül az kell, hogy érdekeljen, hogy miképpen lehet sikeres a csapat. De talán a nyomást a legnehezebb elviselni.

– A Hammarby az egyik legnépszerűbb svéd klub. Ott aztán bizonyára folyamatosan nagy nyomás alatt kell dolgozni. 

– Igen. Minden héten huszonötezer néző előtt játszunk, a csapat és a stáb is eredménykényszerben dolgozik.

– Ebből a szempontból nehezebb volt, mint a dán SönderjyskE-ben edzősködni?

– A SönderjyskE valóban kisebb klub. Eleve más egy olyan csapatban edzősködni, amelyik státuszából adódóan hagyományosan védekezni kényszerül. Ezzel szemben a Hammarby nagy klub, mindig is támadófutballt játszott, vele szemben követelmény a magas presszing, az állandó kezdeményezés. 

– Korábbi interjúnkban, és ezúttal is említetted, nem is feltétlenül az a legfontosabb, amit mond az edző, hanem ahogyan mondja. Ebben is lehet fejlődni, vagy azért ez nagyrészt adottság?

– Abszolút lehet fejlődni. Ez is egy skill. Van, aki ezzel a tehetséggel születik, és a világ legjobbja benne, más bármennyit is dolgozik rajta, nem lesz a legjobb, de sok munkával neki is el lehet jutni egy igen magas szintre. Az elengedhetetlen, hogy élvezd a vezetőedzői munkakört, szeress az emberekkel kommunikálni, élvezd, hogy a tiéd a vezető szerep.

– És ez az élvezet hiányzik még belőled?

– Egyszerűen csak az az ember vagyok, aki hallgat a megérzéseire, azok pedig most azt súgják, a számomra ideális poszt a pályaedzői. Ha az lesz majd a megérzésem, hogy megértem a vezetőedzői szerepre, és lesz rá módom, arra az útra lépek.



Fotó: hammarbyfotboll.se

– Nem feltétlenül csak a játékosminőségen múlik a játék minősége, hogy újra tőled idézzek, hanem a munkán, hogy hogyan tudod átadni a tudást. De hiába a rendszer valós fontossága, egy bizonyos szint fölé azért csak minőségi futballistákkal lehet eljutni, nemde?

– Egyetértek abban Ferenczi Attilával, hogy bármilyen játékot le lehet oktatni, ám a minőség a játékosanyagtól függ. A játékosminőség határozza meg, mennyire lehetsz sikeres, az mindenesetre nagyon szép edzői feladat, hogy segítsd a futballistát kiteljesedni, hozzásegítsd ahhoz, hogy tudása legjavát nyújtsa, a lehető legjobb teljesítményre legyen képes.

– Éppenséggel a magyar válogatott is jó példa arra, hova lehet eljutni az említett erényekkel; jó taktikával, azzal, ha valaki át tudja adni a tudást, képes bánni a futballistáival. De mire lehet képes a csapat az Európa-bajnokságon?

– A magyar válogatott arra jó példa, hogy bár vannak jó képességű labdarúgói, mégiscsak a magas szintű szakmai munka, a szervezettség, az innováció révén képes a maximumon teljesíteni. A nyári eredményeit nehéz megjósolni, mert egy szerencsétlen mozdulaton vagy egy rossz bírói döntésen minden félrecsúszhat, de az elvárható, hogy a már eddig is bemutatott támadófutballt, innovatív játékot produkálja.

Hogy hű maradjon az elveihez, továbbra is a megkezdett úton járjon. S ez mindenkinek iránymutató lehet odahaza, elvégre azt üzeni: ha van egy tiszta játékképed, igenis el lehet egy elég magas szintre jutni.

– Sokáig benne voltál a magyar futballban, láttad a jót és a sok rosszat is. Meglepnek a válogatott eredményei?

– Nem. Marco Rossi eredményei mindig is önmagukért beszéltek. A Honvéddal is roppant szervezett futballt játszott. Az ő területvédekezése újítóan hatott a magyar futballban, nagyon magas szinten mutatta be Kispesten és a válogatottnál egyaránt, ráadásul kiváló szakmai stáb veszi körül, amelyben Laczkó Zsoltnak és Beregi Istvánnak is fontos a szerepe. 

– A stábtagok apropóján visszatérve a Hammarbyra: meglepett, hogy téged kértek fel vezetőedzőnek az utolsó két fordulóra, vagy benne volt a pakliban?

– Minden rendkívül gyorsan játszódott le. Egy szombati napon úgy mentem edzésre, hogy minden a megszokott kerékvágásában zajlik, erre kiderült, távozik a vezetőedzőnk. Egy órával később hívott a sportigazgató, felkért a feladatra, én meg egyből igent mondtam. Gondolkodás nélkül.

– Annak ellenére, hogy nem érzed magad készen a feladatra.

– De azt tudtam, hogy két meccsre meg tudom oldani a feladatot. Volt persze bennem drukk, izgultam, de nem volt bennem kétely. És azért úgy voltam vele, ha kapsz egy ilyen lehetőséget, meg kell ragadni, és büszkének lenni rá.

– Még mint pályaedző-elemző, melyek voltak Stockholmban a legfontosabb feladataid?

– Második számú asszisztens és elemző voltam egész pontosan. A feladat sokrétű. Előfordult, hogy a vezetőedző felvázolta, mely játékelemeken akar dolgozni, nekem pedig azokhoz kellett szállítani az ötleteket, máskor ő hozott gyakorlatokat, amelyeket viszont nekem kellett levezényelni. Sokszor kellett egyéni képzést tartani, illetve a taktikai gyakorlásnál a kezdőcsapattal szemben helyezkedő társaságot instruálni, hogy úgy játsszon, mint a soros ellenfél.

– Neked viszont a nagyapai ágon honfitárs Magyar Richárd lett a pályaedződ, ha csak két meccsre is. A néminemű nemzetiségbeli azonosság segített abban, hogy gyorsan egy hullámhosszra kerüljetek?

– Csapatkapitányunk a tavalyi szezon után, sérülés miatt harmincegy évesen visszavonult az aktív játéktól, de kapcsolatban maradtunk, és azt kértem tőle, legyen a pályaedzőm erre a két mérkőzésre, mert úgy véltem, a hatalmas tapasztalatával, helyismeretével, azzal, hogy kiváló vezető alkat, sokat segíthet nekem és a csapatnak. Segített is.

–Arról is beszélgettünk már, hogy a 98-as vb angol–argentin meccsén, a Michael Owen káprázatos gólját, David Beckham kiállítását hozó emlékezetes találkozón estél szerelembe az angol futballal. Amikor azt kérdeztem, ezek alapján a Premier League-e az álom, azt mondtad, a munkád minőségét nem a bajnokság szintje határozza meg. De ugye az eddigi vezetőedződ a Championshipbe igazolt, ami egy lépés a PL-től. Szóval hívott-e már Cifuentes Londonba, mintegy megnyitva az utat az angol élvonal felé?

– Nem. De jó kapcsolatban maradtunk. Sokat tanultam tőle, rendkívül felkészült edző, nagy karrier áll előtte. 

– De nélküled folytatja ezek szerint.

– Igen, én maradok a Hammarbyban, és továbbra is a stáb tagja leszek. A pályaedzői munka és az elemzés abszolút kielégít, egyértelműen ki tudok ebben teljesedni.

– A civil pályát, a közgazdász szakmát hagytad ott a futball kedvéért, és végigjárva a szamárlétrát, a Honvéd utánpótláscsapatainál és felnőtt együttesénél, valamint a Puskás Akadémián eltöltött évek után jutottál el Dániába, majd onnan Svédországba. Egyértelműen megérte feladni a civil szakmád a labdarúgásért?

– Egyértelműen. Elég, ha azt vesszük, azért fizetnek, hogy egész nap futballt nézzek, miközben profi focistákkal lehetek együtt. Ez azért nem olyan rossz…

Fotó: hammarbyfotboll.se

– Van, aki ebbe is bele tud unni.

– Persze. És fel tud emészteni. Az, hogy sokszor nincs hétvégéd, hogy rengeteget utazol, leterhel, a magánélet rovására megy, de valamit valamiért. Lehet, hogy egy nap majd én is szünetet tartok. Egy biztos, soha nem akarok megélhetési edzővé válni, csak azért a futballban maradni, mert onnan jön a pénz. Nagyon fontos, hogy szeressem, élvezzem, amit csinálok. Ha majd úgy érzem, ez már nincs meg, ha azt érzem, kezdek kiégni, nincs már meg a motiváció, alighanem abbahagyom. Mert ha nem megfelelően végezném a munkám, a játékosokat verném át, azt meg egész egyszerűen tilos.

Kiemelt fotó: hammarbyfotboll.se