A vártnál kisebb ellenállásba ütközött a magyar válogatott a vb-nyitányon

Támadás

A világbajnokság előtt egyetértés volt azzal kapcsolatban, hogy a magyar válogatott számára a védekezés lesz a játék legfontosabb aspektusa, hiszen a mieink átlövésből és beállóból szerzik a góljaik nagy részét, épp ezért nem fognak – legalábbis erős riválisok ellen – meccsenként 35-40 szerzett gólig jutni. Ehhez képest feltétlenül pozitív meglepetés volt, hogy már az első félidő után 21 találatnál járt a magyar együttes. Ahogy arra számítani lehetett, felállt fal elleni támadás esetén középen akadtak leginkább lehetőségek, a kettő-kettő elleni szituációk remekül működtek, és mind Bánhidi Bence, mind Rosta Miklós óriási erőfölényben volt a koreai középső védőkkel szemben.

Rátérve az ázsiai csapat támadásaira, ők leginkább egy-egy elleni szituációkból próbáltak gólokat szerezni, de a magyar válogatott részéről jöttek a szükséges besegítések, így ez nem jelentett valós veszélyt – egészen addig, míg a második félidőben alább nem hagyott a koncentráció a mieink oldalán, ekkor ugyanis a koreaiak elkezdtek ziccereket kidolgozni, főként a jobb oldalon tudták megbontani a magyar védelmet.

Védekezés

Az első félidőben a magyar válogatott kifejezetten jól állt a lábán. Ahogy korábban is említettük, érkeztek a besegítések, és felesleges kiállításokat sem kaptak a védők. Ez viszont a második harminc percben megváltozott. Itt azért érdemes megjegyezni, hogy kézilabdában nem ritka, hogy egy jelentősen gyengébb csapatot segítenek a játékvezetők, mert így el lehet kerülni az egyik fél óriási különbségű győzelmével végződő találkozókat. Ez most is érezhető volt a második félidőben, akadt néhány szigorúbb ítélet, ettől függetlenül a látványos mezhúzásokból, buta szabálytalanságokból származó két perceket el kell kerülni, mert egy élmezőnybe tartozó csapat ellen óriási taktikai hátrányt jelenthet, ha a második félidőben már jóformán minden belül védekező kézilabdázónak van legalább egy kétperces büntetése.

A koreai csapat a meccs elején nem tudta megnehezíteni a magyarok dolgát, a második játékrészben viszont nagyon agresszív nyitott védekezésre állt át, ami már sokkal jobban működött, a magasan elhelyezett faultokkal meg tudták nehezíteni a mieink labdajáratását, a szerzett labdákból pedig jöhettek a gyors indulások.

A meccs legjobbja

Chema Rodríguez, aki remekül forgatta a csapatot. A vb előtt lehettek bennünk kérdések azzal kapcsolatban, hogy mennyire tud majd klubedzőként felkészülni erre a tornára, az első meccsen azonban jól vizsgázott. Sok variációt próbált ki a magyar válogatott, és ami talán még ennél is fontosabb, mindenki tudott pihenni. Bánhidi Bencével például látványosan spórolt a magyar szakmai stáb, ami teljesen érthető annak függvényében, hogy sokat volt sérült az elmúlt időszakban.

Mire kell figyelni a továbbiakban?

Az Izland elleni mérkőzés legfontosabb kérdése az lesz, hogy a magyar válogatott tudja-e majd tartani a tempót a skandináv riválissal. Ebből a szempontból fontos, hogy nem szoros mérkőzésből érkezik a csapat, de a második félidő elején látott üresjárat biztosan nem fér majd bele a következő két meccsen. Bár szélsőjáték tekintetében a felkészüléshez képest előrébb lépett a magyar csapat (Pedro Rodríguez öt, Bóka Bendegúz és Bujdosó Bendegúz három-három gólt szerzett), hatékonyságban még mindig lehet javulni.

A magyar válogatott minden bizonnyal megpróbálja majd minimalizálni a cserék számát, így a második félidőben látott formációk közül könnyen előkerülhet az a felállás, melyben Szita Zoltán szerepelt a szélen. Emellett az sem lenne meglepő, ha Leimeter Csaba is lehetőséghez jutna, hiszen védekezésben ő a legstabilabb balkezes lövő a magyar keretben.

Az mindenesetre biztos, hogy Izland ellen csak egy saját maximuma közelében játszó magyar válogatottnak lehet esélye.

Kiemelt fotó: IHF