A védekezés is azt mutatja, a mostani a legjobb Liverpool, amit Klopp valaha irányított

Az első részben a támadójáték bemutatására helyeztük a fókuszt, míg ezen írásunkban a védekezést és az összesített mérleget vesszük górcső alá. Ismét szeretnénk megemlíteni, hogy a két cikk logikai fonala ezer meg ezer ponton kapcsolódik egymáshoz, és mindössze a kellőképpen részletekbe menő látásmód megvalósítása végett került szétválasztásra.

AZ ELŐZŐ RÉSZ MARGÓJÁRA

A támadójáték analizálása rávilágított arra, hogy az első két évben milyen mértékű fejlődésen ment keresztül a csapat és hogy a 2017-18-as szezontól kezdődően a 2019-20-as idényig bezárólag miként alkottak egészen kiemelkedőt a „vörösök”, legalábbis a támadásokat tekintve. Az előző kiírásban az együttes alapjátéka szempontjából kulcsfontosságú játékosok gyakori és viszonylag hosszan elhúzódó sérülései okán közel sem sikerült olyan fokon égni, mint ahogyan azt a korábbi esztendőkben a szurkolók megszokhatták. A jelenleg zajló versenyfutásban pedig olyan bődületes számokat produkálnak Szalah-ék, hogy arra szinte alig vannak szavak. Ha csak annyit említünk, hogy mérkőzésenként 2,41-es NPxG; 2,59 rúgott gól és 6,59 kaput találó lövés a produktum, akkor aligha merülhet fel bárkiben kétség azzal kapcsolatban, hogy egy egészen brutális, nyugodtan mondhatjuk, hogy tökéletesen összerakott gépezetként funkcionál jelenleg a Pool.

Csak hogy van egy olyan örökbecsű mondás, amit a Manchester United legendás skót edzője, Sir Alex Ferguson fogalmazott meg egykoron: A csatársor nyeri a meccset, a védelem a bajnokságot. Ennek apropóján vizsgáljuk is meg közelebbről, hogy Klopp érkezése óta hogyan muzsikál a csapat védekezése, és mik azok az indexek, amelyek segítenek számszerűsíteni a Liverpool játékának defenzív aspektusát.

A VÉDELEM TRANSZFORMÁCIÓJA

Ha azt állítjuk, hogy a 2015-16-os szezonban bizonyos értelemben jobban védekezett a csapat, mint a 99 ponttal és Premier League-arannyal végződött 2019-20-as idényben, akkor valószínűleg ezt kevesen hiszik el. Márpedig a védekezés minőségét hűen tükröző „büntetők nélküli várható engedett gólok” mutatót tekintve nagyon is ez a helyzet, ugyanis míg előbbi kiírásban 0,97-es, addig utóbbiban 1,03-as NPxGA-t engedtek a „vörösök” mérkőzésenként átlagosan az ellenfeleiknek. Ez a tény persze önmagában eléggé félrevezető lehet, mivel a lényeget valójában szépen elfedi, nevezetesen azt, hogy a kapott gólok tekintetében viszont óriási a differencia.

A 2015-16-os szezonban a szokásosnak számító Simon Mignolet – Nathaniel Clyne, Dejan Lovren, Martin Skrtel, Alberto Moreno hátsó sor 1,33-szor kapitulált 90 perces átlagban a Klopp által irányított 30 találkozón, ami a német edző regnálása óta eltelt időszakban a legmagasabb arány.

A 2016-17-es idény kezdete előtt Klopp elengedte a magas letámadásban nem kifejezetten erős Skrtelt és a magatartásbeli problémákkal küzdő Mamadou Sakhót (a francia a Crystal Palace-hoz került kölcsönbe), cserébe viszont a védelem erősítése érdekében az idén újjászülető Joel Matip csatlakozott a Schalkétól, ráadásul teljesen ingyen. Moreno helyét James Milner vette át a kezdőben, aki Clyne (3323) után a 2. legtöbb játékpercet (3154) töltötte a pályán, többnyire a balhátvéd poszton. A csapat szintű védekezés feljavulásában nem csak a személyi változtatások játszottak meghatározó szerepet, hanem az európai kupaszereplés elmaradása is. Ennek az lett az eredménye, hogy a mérkőzésenkénti NPxGA 0,89-re, a kapott gólok mennyisége pedig 1,11-re csökkent az egy évvel korábbihoz képest.

[embed]https://public.flourish.studio/visualisation/9124526/[/embed]

A védekezésben fellelhető javuló tendencia folytatódott a következő, vagyis a 2017-18-as szezonban is. A bajnokság nyitánya előtt a kieső Hull City-től elhappolt, és az azóta alapemberré vált Andy Robertson (9 millió euró), valamint kvázi karácsonyi ajándék gyanánt Virgil van Dijk érkezett, aki 85 millió euróért cserébe tette át székhelyét a Mersey-partjára Southmaptonból. A hátsó alakzat és a csapat szintű védekezés finomhangolását jól jelzi a 0,82-es várható kapott gól mutató, a kereken 1,00-ás benyelt gólszám, és az ellenfeleknek engedett mindösszesen 2,53 kaput találó kísérlet, amit Klopp kinevezése óta csak megismételni sikerült egy ízben (2018-19), de meghaladni egyszer sem tudták. Érdekesség, hogy a PL-ben Loris Karius és Mignolet pontosan ugyanannyi percet (1710) töltött a pályán, ami persze világosan érzékeltette: igazából egyik hálóőr sem élvezte a német edző maximális bizalmát.

A PUZZLE UTOLSÓ DARABJAI

A Mainztól igazolt német portás Real Madrid elleni BL-döntőn elkövetett súlyos hibái után nem volt kérdéses, záros határidőn belül új kapus után néznek majd a „vörösök”, és így is lett, miután a vesztes döntőt követően nem sokkal 62,5 millió euró ellenében kivásárolták az AS Romában parádézó Alissont. Ezek után pedig a 6-os pozícióban kiváló Fabinhóval (45 millió euró) kiegészülve olyan szintű stabilitást nyert a védekezés, hogy eszméletlenül nehézzé vált az ellenfeleknek akár csak a helyzetek kialakítása is, nemhogy a gólszerzés.

A 2018-19-es kiírás 0,74-es NPxGA-ja, 0,58-as kapott gól átlaga, valamint 2,53 saját kapura érkező lövésszáma a vizsgált időszak legmeggyőzőbbje, vagyis egyáltalán nem túlzás kijelenteni: a védelem ebben a bajnoki évadban ért fel a csúcsra.

A brazil hálója 21 alkalommal maradt érintetlen a ligában, 77,3%-os védési hatékonysága az első, míg +6,6-os PSxGA-GA indexe – ez gyakorlatilag azt jelenti, hogy Alisson majdnem 7 (!) góltól óvta meg a csapatot ahhoz képest, mint ha egy topliga szinten átlagos kapussal állt volna fel a Pool – a 3. legjobb.

A Premier League-arannyal megkoronázott 2019-20-as szezon és a rá következő évadban elért 3. hely alapján azt feltételeznénk, hogy bizonyára szignifikáns a különbség a két idényben nyújtott teljesítmény között. Ha azonban a védekezés hatékonyságát jellemző számokból indulunk ki, akkor kifejezetten meglepő kép tárul elénk, ugyanis csupán 0,05 (!) a különbség az NPxGA esetében (1,03 vs. 1,08). Ennek ellenére a 90 percre vetített kapott gólok volumenében (0,87 vs. 1,11) már 0,24-nyi az eltérés, értelemszerűen az előző idény „kárára”.

A jelenlegi, tehát a 2021-22-es versenyfutásban eddig lejátszott 29 mérkőzést alapul véve kijelenthető, hogy a Klopp irányítása alatti időszakhoz mérve nem pörög maximális fordulatszámon a védekezés, viszont a kezdeti néhány fordulóhoz képest mostanában sokkalta kompaktabb az Alisson – TAA, Matip, Van Dijk, Robertson hátsó sor.

Az elmúlt 5 találkozón pusztán 1 gólt hoztak össze a „vörösök” ellenfelei (az is egy Matipon megpattanó lövés volt a Norwich City ellen), de a 10 meccses formatáblázat szerinti 4 engedett gól is arra enged következtetni, hogy bizony újra kifejezetten nehéz feltörni a Pool hátsó reteszét!

Az engedett helyzetek minősége szerint átlagban 0,9 gólt „kellett volna” kapniuk, ehhez képest csak 0,69-szer (!) vették be az együttes kapuját, ami jelentős mértékű, és nem biztos, hogy még hosszú ideig tartható felülteljesítés. A valós és az xGA-modell által prognosztizált számok közötti különbségben elvitathatatlan érdeme van a Liverpool kapusának, aki megközelítőleg 4 góltól mentette meg csapatát. Ez a 3. helyre elég ebben az összevetésben (az MU kapusa, David De Gea +10,6, a wolverhamptoni José Sá pedig +9,9-es PSxG-GA mutatóval áll jelenleg), míg 75,3%-os védési hatékonysága a 4. legjobb az egész mezőnyben.

ÖSSZESÍTETT MÉRLEG

Az elemzésben arra a kérdésre kerestük a választ, hogy melyik szezonban nyújtotta a legeredményesebb játékot a Pool Jürgen Klopp színre lépése óta. A kétrészes okfejtés végéhez közeledve ennek eldöntésére a ténylegesen elért pontszámot, a realizált gólkülönbséget és a büntetők nélküli xG-különbséget hívjuk segítségül, mely utóbbi az együttesek valós teljesítményének értékelése kapcsán egy széles körben elfogadott jelzőszám.

Az első 5 szezont tekintve szinte folyamatos előrelépés jellemzi a klubot, amit nem csak a szerzett pontok (1,6; 2,0; 1,97; 2,55; 2,61), de a 90 percre vetített gólkülönbség (0,5; 0,95; 1,21; 1,76; 1,37) valamint az xG-különbség (0,47; 0,71; 1,16; 1,21; 0,84) alakulása is alátámaszt.

A mérkőzésenként bezsákolt 1,6 pontból pusztán egy 7. helyre futotta 2015-16-ban, a soron következő két évadban konzisztensen hozott 75 (2016-17) illetve 76 (2017-18) egység pedig rendre Bajnokok Ligája-kvalifikációt, és az azzal járó, a költségvetés és az üzleti modell szempontjából nélkülözhetetlen plusz bevételt jelentett.

[embed]https://public.flourish.studio/visualisation/9123839/[/embed]

A tavalyi 69 pont és 3. hely a már korábban említett számtalan sérülés, továbbá a javarészt emiatt fellépő csapatszerkezeti problémák tükrében egy káprázatos menetelésként jellemezhető, és a 0,71-es NPxGD sem minősül olyan rossznak. Valószínűleg sokan dörzsölni fogják a szemüket az alábbi statisztika olvasása közben, ettől független viszont igaz: a két esztendővel korábbi diadal évében mindössze 0,13-mal (!) produkált jobb xG-differenciát az együttes, mint 2020-21 alkalmával (0,84 vs. 0,71).

Dacára annak, hogy a 2019-20-as PL-arany során 99 pontot (2,61/meccs) gyűjtöttek a „vörösök”, az NPxGD alapján bizony nem ez volt a legmeggyőzőbb évad. A szóban forgó alapozó mutató szerint ugyanis a 2017-18-as (1,16) és a 2018-19-es kiírás (1,21) során is jobban dominálták Kloppék a meccseiket. Ha a gólkülönbségre hagyatkozunk, úgy is a 97 ponttal, de ennek ellenére csak ezüstéremmel végződött 2018-19-es szezonban (1,76) nyújtotta a legkiválóbb teljesítményt a csapat.

Legalábbis ezidáig, mivel minden kétséget kizárólag a 2021-22-es Liverpool a Klopp-éra legfényesebben ragyogó ékköve. Nem is szaporítanánk tovább a szót, a tények magukért beszélnek: 2,41-es NPxG; 2,59 szerzett találat; 6,59 kaput találó lövés; 0,69 kapott gól; 1,52-es xG-különbség és 1,9-es gólkülönbség az idei mérleg!

A kérdés – amire legbelül minden Liverpool-szimpatizáns szeretne igennel válaszolni – már csak annyi: vajon elég lesz mindez arra, hogy ismét felérjen a Mersey-parti klub Anglia trónjára?