A videobíró a gólöröm lassú halálához vezet?

Immár öt éve, hogy az európai futballélet szerves részévé vált a videobíró (video assistant referee, VAR). A labdarúgásban a játékvezető-asszisztensi feladatokat ellátó rendszer lényege, hogy támogassa a bíró munkáját, segítséget nyújtson a vitatott esetek helyes megítélésében. A VAR négy esetben segíti a játékvezetőt, közülük az egyik, hogy megállapítsa, a találatot megelőző akció közben történt-e szabálytalanság, olyan esemény, ami miatt érvényteleníteni kell a gólt.

Amióta alkalmazzák a VAR-t az európai pályákon, a gólt követő öröm mintha szépen csendben elkezdett volna átalakulni. Mintha a szurkoló már csak azután merne igazán örülni, hogy a videobíró áldását adta: érvényes a találat.

„A gól nem egyszerűen a foci elsődleges produktuma vagy a pályán zajló, kilencven percen át tartó birkózás célja. Még csak nem is pusztán az ok, amiért a csapatok csodálatos, tehetséges támadókat vásárolnak, az edzők pedig bonyolult védekező stratégiákat fejlesztenek ki. A gól teszi azzá ezt a játékot, ami. Olyasvalami, amiért meg kell dolgozni, ami csak nagyon ritkán következik be, amire órákat várunk”

– írja Chris Anderson és David Sally a Számháborúban.

A VAR a gólöröm lassú halálához vezet, vagy csak átalakítja azt, ahogy eddig a gólhoz érzelmileg viszonyultunk? Bemutatjuk a téma pro és kontra oldalát, a választ, az elmélkedést azonban az olvasóinkra hagyjuk.

Eltűnik az eksztázis, az a csúnya, rideg technológia az oka

Általános ellenérzés a videobíróval szemben, hogy általa elvész a foci spontaneitása. A „hideg és rideg” technológia tönkreteszi azt, ami emberi, a pillanat megismételhetetlenségét. A szurkolók márpedig eksztázisra vágynak, érzelmeket nyilvánítanak ki – legyen az pozitív vagy negatív. A játék minden rezdülésére reagálnak. Amikor gólt ünnepelnek, az azt is jelenti, hogy megélik az adott pillanatot. A gólöröm pedig egy olyan momentum, amikor a drukkerek az átlagos, szürke hétköznapok tervezettsége helyett, ha csak egy rövid ideig is, de a pillanatnak élnek. Ez a megélés a VAR-vizsgálattal megszűnik, elillan. Elvész a pillanat, a gól ünneplése, illetve az azt követő másodpercek varázsa.

Egy olyan sportágban, amelyben a gólok ritka és értékes tünemények, a szurkolók éheznek minden egyes találatra. A helyzet azonban az: a gólok továbbra is ritka, értékes tünemények, csakhogy rájuk vetült a bizonytalanság árnyéka. Könnyen előfordulhat, hogy valaki már nem ünnepel, mert tart attól, hogy egy gólt érvénytelenítenek.

Fotó: Alex Wallace

„Nem hiszem, hogy a VAR megöli a gólörömöt”

A VAR és a gólöröm témakörében Pierluigi Collinának az a meglátása, hogy a szurkolóknak nagyobb távlatokban kellene gondolniuk. A VAR a legendás olasz játékvezető szerint nem kevesebb, hanem több izgalmat hoz a játékba.

„Nem hiszem, hogy a videobíró megöli a gólörömöt és annak izgalmát, sokkal inkább növeli az izgalom szintjét. Kétszer ünnepelhet a szurkoló, amikor gólt szerez a csapata, és akkor, amikor a VAR-szobából megerősítik a gól tényét”

– fogalmazott a korábbi sztárbíró.

Akár úgy is lehetne fogalmazni, hogy a VAR-vizsgálatra, illetve az azt követői bírói döntésére való várakozás ugyanolyan izgalmas lehet, mint maga a mérkőzés. De ha már nagyobb távlatok. A VAR jelenléte, működése, a gól vizsgálatának folyamata, és maga a gólöröm – ahogy maga a futball – változóban van. Az észak-amerikai major ligákban a játék menetének, azaz a kultúrának a szerves része a videobíró használata. Az amerikai futball- vagy jégkorongmeccsekre járók pontosan tudják, mire számíthatnak, amikor videóznak a bírók. A szurkolói kultúrához hozzátartozik a VAR, és az, ahogyan ünnepelnek egy pontot, találatot. Néhány év, és lehet, ez a kérdés már fel sem vetődik az európai szurkolók fejében sem.

Addig azonban érdemes elmerengeni: a videobíró valóban elveszi a gól varázsát, vagy csak átalakítja azt, ahogy eddig egy gólhoz érzelmileg viszonyultunk?

Kiemelt kép: Premier League