A Vikings majdnem ugyanolyan, mint 2022-ben, csak a győzelmek hiányoznak

A Vikings majdnem ugyanolyan, mint 2022-ben, csak a győzelmek hiányoznak

2023. okt. 2.

2022-ben úgy tűnt, a Minnesota Vikings szoros meccseken legyőzhetetlen, ezzel szemben idén négyből három ilyen találkozón alulmaradt az NFL-ben. Mindez azért is furcsa, mert játékereje nem sokat változott az előző évhez képest, ahol pedig változás történt, ott is inkább pozitív irányba. De vajon mi állhat a visszaesés hátterében, és melyik a Vikings igazi arca?

A cc 2022-ben 13 győzelemmel zárta az NFL alapszakaszát, amelyből 11-et nyert meg maximum nyolcpontos, azaz egy labdabirtoklásnyi különbséggel. Nyolc alkalommal ráadásul az utolsó támadásának köszönhetően sikerült megszereznie a győzelmet, aminél többet senki nem tudott felmutatni a ligában. Akkor a végzet csapatának tituláltuk a Minnesotát, mert valóban úgy nézett ki, hogy akármi történik, valahogy mindig megtalálja a sikerhez vezető utat, a rájátszásban azonban ez nem jött össze, és elvérzett a New York Giants ellen. Ez a vereség már az idei év előszele lehetett, ugyanis hiába maradt majdnem minden ugyanolyan, eddig nem sok sikerélmény jutott a Vikingsnek: négyből négy meccse végén volt kevesebb, mint nyolc pont a különbség, ezekből pedig hármat elbukott a csapat.



A védelem teljesen átalakult, mégis ugyanaz


Azért csak majdnem ugyanolyan a helyzet, mint az előző szezonban, mert a védelem 180 fokos fordulatot vett, legalábbis felfogás terén mindenképp. Ennek legfőbb oka a védőkoordinátor cseréje, ugyanis Ed Donatell munkáját megköszönték, a helyére pedig az a Brian Flores érkezett, akinek a filozófiája nem is állhatna távolabb elődjétől. Donatell a konzervatív felfogás híve, és legtöbb esetben négy emberrel próbál nyomást gyakorolni az irányítóra, miközben a secondaryben egy puha zónát játszanak. Flores ezzel szemben elképesztően agresszív, a cover 1-re (emberfogás egy mélységi safetyvel) és a blitzekre esküszik.


Azt gondolhatnánk, hogy egy ekkora filozófiaváltás kihatással lesz majd a védelem teljesítményére is, egyelőre azonban úgy tűnik, minden marad a régiben.


Kétségtelen tény, hogy a Flores által összerakott játéktervek sokkal nézhetőbbek és lényegesen kevésbé frusztrálók, mint Donatell elképzelései, ugyanakkor eredményesség terén nem sok különbség mutatkozik, ugyanúgy darabjaira szedik a Vikings védelmét, mint az előző szezonban.





A fő problémát továbbra is a nyomásgyakorlás hiánya jelenti, a holtszezonban ráadásul Za’Darius Smith, a csapat legjobb pass rushere is távozott. Ezen a problémán papíron javíthatnának a blitzek, de csak egy jobb secondary mellett. A Vikings másik nagy gondja ugyanis az, hogy a hátsó egységben sincs elég tehetség. Emiatt Flores is többnyire zónavédekezésre kényszerül, amit egy jó irányító kíméletlenül szed szét, elég csak Justin Herbert harmadik heti teljesítményére gondolni. Így pedig hiába támadják nagyon agresszívan az irányítókat, egyszerűen nem tudnak időben odaérni, amit az is megmutat, hogy az első három forduló után mindössze egy csapatnak volt rosszabb nyomásgyakorlási mutatója az NFL-ben.


Így tehát nem meglepő, hogy az eredmények egy fokkal sem jobbak, mert nincs elég tehetség a védelemben, de reményt keltő dolgokat így is fel lehet fedezni. Ilyen például Harrison Smith játéka, aki a sémaváltással közelebb került az eseményekhez, ami miatt sokkal nagyobb ráhatása van a játékra, és bizonyíthatja, hogy még mindig a jobb safetyk közé tartozik a ligában.





A másik nagy nyertese Flores érkezésének a draftolatlan újonc LB, Ivan Pace. Pace a posztjához képest igencsak alulméretezett és egydimenziós játékos, ennek ellenére eddig a 2023-as szezon egyik legjobb újonca. Ennek oka abban keresendő, hogy az egyetlen igazi erőssége az irányító siettetése blitzeknél, egy ilyen játékosra pedig mindig szükség van Flores védelmében. Pace pedig egyelőre él is a lehetőséggel, a PFF-nél a tizedik legjobb pass rush értékeléssel bír az idei szezonban.



Ha minden ugyanolyan, miért nem nyernek?


Látható tehát, hogy a Vikings védelme a hozzáállásban ugyan jobb lett, az eredményességen ez nem látszik meg. Ugyanakkor azzal nem lehet vádolni őket, hogy gyengébben teljesítenének, mint tavaly, miközben a támadójátékuk hozza a 2022-es szintet. Ebből adódik a kérdés, hogy ha a Vikings pont ugyanannyira erős, mint az előző szezonban, amikor sorra húzta be a szoros találkozókat, most miért nem sikerül neki.


A válasz leginkább a szerencsében keresendő, amiről már a tavalyi, fentebb említett cikkünkben is írtunk. A Vikings győzelmeiben ugyanis jelentős szerepe volt a szerencsének és az ellenfelek hibáinak. Az viszont hosszú távon nyilvánvalóan nem fenntartható, hogy rajtuk kívül álló tényezőkre hagyatkozva nyerik a meccseket, és ennek most isszák meg a levét. Amíg az előző szezonban a Minnesota az NFL ötödik legszerencsésebb csapata volt Tom Bliss modellje alapján, addig idén messze a legpechesebb.





Ahogy az ábrán is látható, az első három fordulóban 39 százalékkal csökkentek a győzelmi esélyei olyan szituációkban, amelyekben nagy szerepe van a csapaton kívüli tényezőknek és a szerencsének.


Különösen megfigyelhető ez a speciális egységeknél, ahol a Vikings 2022-ben elképesztően szerencsés volt, az ellenfelek rúgói rendre ellenük játszották a legrosszabb meccsüket. Idén ezzel szemben a hosszú mezőnygólkísérleteket is jó arányban értékesítik a Minnesota ellen, Chase McLaughlin például egy 57 yardos rúgással nyerte meg a Tampa Bay Buccaneersnek az első heti meccset, egy hétre rá Jake Elliott pedig 61-ről volt sikeres a második negyed végén.


A labdavesztések is kulcsszerepet játszottak a balszerencsében, a Vikings az első héten hétből hét fumble-t veszített el, miközben csak kettőt tudott összeszedni az ellenfelek labdaelhagyásaiból.


Mellette az interceptionök esetében is hadilábon álltak a szerencsével, az ellenfelek nem nagyon ejtették el Cousins rossz dobásait, sőt előfordult, hogy olyan játékból lett labdavesztés, amiből touchdownt kellett volna szerezniük. Ilyen volt például a Los Angeles Chargers ellen T.J. Hockenson elejtett labdája, ami pont Kenneth Murray kezébe pattant. Ráadásul ha Hockenson elkapja, a Vikings szinte biztosan megnyeri a meccset, ahogy ezt tette az előző szezonban nem egyszer, de idén rendre rosszul jött ki ezekből a helyzetekből.





De a másik oldalon is akadtak gondok, a Minnesota kevesebb labdát szerzett meg, mint amennyire lehetősége lett volna. Utóbbi természetesen összefüggésben áll a cornerback poszton rendelkezésre álló játékosok minőségével is, de a többi mutatónál főként a szerencse hiánya okozza a gondokat.



Összegzés


A Vikings temetése még nagyon korai volna, hiszen a mostani 1–3-as mérleg nem mutatja meg a valódi tudását a csapatnak, ahogy egyébként a tavalyi 13 győzelem sem volt reális a játékerő alapján. Egyszerűen csak megtörtént az, ami a sportra általánosságban is jellemző, azaz a felülteljesítés és a szerencsesorozat után következik az alulteljesítés és a pechszéria. A Minnesota tavalyi sorozata után pedig várható volt, hogy nagy lesz a visszaesés, egyedül az volt a kérdés, hogy mikor következik be. Persze ettől még rendkívül kellemetlen, hogy három nyerhető meccset buktak el rögtön a szezon elején, de az NFC gyengesége miatt még így sincs minden veszve, és ha a szezon elején letudják a rossz szériájukat, az alapszakasz vége még akár örömteli is lehet. De az sem tragédia, ha ez a pechsorozat az egész évre kitart, mert akkor lehetőség nyílna arra, hogy a 2024-es draft elejében válasszanak, ami az előző két évben kihúzott játékosaik minősége alapján igencsak ráférne a csapatra.


Kiemelt kép: Getty Images

Szerző

Csonka Péter

Csonka Péter

Csonka Péter

A Büntető.com szerzője.