A világ legbizarrabb meccse: amikor Barbados mindkét kaput védte

„Az egyik legfurcsább focimeccs, amit valaha játszottak”

„Minden idők legbizarrabb mérkőzése”

„A valaha játszott legostobább meccs”

„A futballtörténelem legzavarbaejtőbb meccse”

Csak néhány szalagcím a Barbados–Grenada találkozóról, amit 1994-ben rendeztek a karibi kupa selejtezőjén. Az, ami ezen a meccsen történt, túlmutatott minden addig látott abszurditáson. Azon a meccsen valami olyan történt, ami sem előtte, sem utána.

A duplát érő aranygól

Miért akarna egy csapat szándékosan a saját kapujába lőni? Hasonló kérdés bizonyára akkor is sokakban felmerült, amikor egy madagaszkári bajnokin a játékosok 149 öngólt rúgtak tiltakozásból. Csakhogy ott a botrány hátterében a részrehajló játékvezetés elleni lázadás állt, itt viszont egészen más történt: Barbados játékosai teljesen racionálisan döntöttek úgy, hogy öngólt szereznek – mert pontosan tudták, hogy ezzel teremthetnek maguknak esélyt a csoportból való továbbjutásra.

Hogyan lehetséges ez? Elsőre teljes ellentmondásnak tűnik, de a karibi kupa selejtezőjének szabályrendszere egy egészen sajátos kiskaput tartalmazott – Jack Warner, a karibi labdarúgó szövetség vezetője szerint épp a támadó futball ösztönzése céljából. A selejtezőcsoportokban egyszerűen eltörölték a döntetlent. Ha a rendes játékidő végén egálra álltak a felek, automatikusan hosszabbítás következett. Csakhogy ez a hirtelen halál egy extra csavarral párosult: a ráadásban esett találat nem egy, hanem azonnal két gólt ért a hivatalos statisztikában. Hogy mi értelme volt egy csoportkörben egy amúgy is a meccset eldöntő aranygólt kettőnek számolni, arra azóta sem derült fény, mindenesetre a furcsa szabály egy olyan helyzetet teremtett, ami normális körülmények között elképzelhetetlen lett volna.

A világranglistán ekkor 107. helyen álló Barbados a csoport favoritjaként várta a Puerto Rico és a Grenada elleni csoportmérkőzéseket, ráadásul a tornát éppen a barbadosi fővárosban, Bridgetownban rendezték. Az első mérkőzésen azonban Barbados 1-0-ra kikapott Puerto Ricótól, majd Grenada aranygóllal – tehát az új szabályok szerint 2-0-ra legyőzte a három pontos puerto ricóiakat. Így a záróforduló előtt egyértelmű volt: ahhoz, hogy Barbados kvalifikálja magát az 1994-es karibi kupára, minimum két góllal le kellett győznie Grenadát.

Így álltak a csapatok az utolsó forduló előtt:

Szürreális jelenetek a meccsen

Sokáig úgy tűnt, minden Barbados tervei szerint alakul: 2-0-ra vezettek magabiztos játékkal, a továbbjutás karnyújtásnyira került. Csakhogy a 83. percben Grenada szépített, és egy pillanat alatt minden megváltozott – a hazaiaknak újabb gólt kellett szerezniük a hajrában a továbbjutáshoz. A hazaiak a következő percekben próbáltak gólt szerezni, de képtelenek voltak feltörni a mélyen a saját tizenhatosuk elé tömörülő grenadai védelmet. Mindössze négy percnyi rohamozás után azonban megtörtént az egészen szürreális jelenet: egy barbadosi védő, Terry Sealey és a kapus Horace Stoute passzolgatni kezdtek a kapu előtt, majd Sealey egyszer csak a saját kapujába bombázott. 2-2.

Groteszk, bár logikus döntés volt. Rájöttek, hogy a hátralévő néhány percben kevés az esélyük arra, hogy újabb gólt szerezzenek, viszont ha döntetlennel zárul a rendes játékidő, jöhet a kétszer tizenöt perces hosszabbítás, ahol elég egyetlen gólt szerezniük – hiszen a szabályok értelmében az úgyis kettőt ér majd.

Három perc tömény káosz

A stadionban mindenki ledermedt egy pillanatra. A legtöbb barbadosi játékosnak fogalma sem volt arról, mire készülnek, a nézők pedig előbb szemüket dörzsölték, aztán dühösen fújolni kezdtek. Sealy később a The Athleticnek így idézte fel a jelenetet:

„A csapattársaink többsége nem is volt tisztában a tervvel, mert nem beszéltük meg a taktikai értekezleten. A nézők nagy része megdöbbent. Lázadónak vagy bajkeverőnek tartottak, azt hitték, bosszúból tettem. De amikor rájöttek, miért csináltam, gonosztevőből hőssé váltam a szemükben.”

Persze, a grenadaiak sem maradtak sokáig tétlenek. A kezdeti sokk után rájöttek, hogy teljesen mindegy, ki melyik kapuba szerez gólt, egy újabb találat már Grenadának kedvezett volna. Egyetlen perc alatt a feje tetejére fordult a pálya: a barbadosi játékosoknak nemcsak a saját, de az ellenfél kapuja előtt is védekezniük kellett, hogy a grenadaiak nehogy gólt vagy öngólt szerezzenek.

Sealy a The Athleticnek így foglalta össze:

„Ahogy rájött, mi történik, a grenadai Cheney Joseph is megpróbált öngólt lőni. Így végül már nemcsak a saját, hanem a grenadai kaput is védenem kellett. Mindkét kapu előtt védekeztünk – tényleg teljes káosz volt.”

Cheney Joseph, Grenada csapatkapitánya a The Home of Caribbean Footballnak mesélt a zavaros jelenetekről:

„Az igazi káosz az volt, hogy ezt a forgatókönyvet csak az edzővel ketten beszéltük meg. Néhány csapattársam dühös volt rám, amikor látták, hogy egyértelmű lehetőségeink vannak támadást építeni, én mégis inkább a saját kapusunk felé vezettem a labdát. Ez volt életem legfurcsább mérkőzése. Nem tudom elképzelni, hogy valaha lesz még egy ilyen.”

A slusszpoén és az utóélet

A rendes játékidőben nem született több gól, így hosszabbításra került sor. Ekkor már minden a barbadosiak kénye-kedve szerint alakult: Trevor Thorne mindössze négy perc után megszerezte a győztes gólt, így 4-2-re nyertek és megszerezték a csoport első helyét. 

A grenadai együttes nem nagyon tudott mit kezdeni ezzel a forgatókönyvvel. James Clarkson szövetségi kapitány így nyilatkozott a meccs után:

„Aki ezt a szabályt kitalálta, annak inkább elmegyógyintézetben lenne a helye. Nem szabad olyan meccset játszani, ahol ennyire össze van zavarodva mindkét csapat. A játékosaink azt sem tudták, merre támadjanak: a saját vagy az ellenfél kapuja felé. Sohasem láttam ilyet korábban…”

A meccs pillanatok alatt bejárta a sportvilágot; a FIFA és a CONCACAF magyarázkodásra kényszerült, a bizarr aranygól-szabályt pedig azonnali hatállyal eltörölték. Személyes felelősséget azonban senki sem vállalt, Jack Warner nem mondott le, sőt, a CONCACAF elnökeként és a FIFA alelnökeként egészen a 2011-es korrupciós botrányáig a nemzetközi futballpolitika legmeghatározóbb alakjai között tartották számon.

A barbadosiak ezzel együtt elérték a céljukat: történetük során ötödször jutottak ki a tornára. Ott azonban már nem tudták megismételni ezt a sikert. A házigazda Trinidad és Tobago ellen 2-0-ra kikaptak, Dominikával és Guadeloupe válogatottjával pedig döntetlent játszottak, így két ponttal a csoport harmadik helyén zártak.

A Barbados–Grenada meccs azonban messze túlélte magát a tornát. Azóta is újra és újra előkerül a futballtörténelem legbizarrabb történeteit gyűjtő listákon, de számos játékelméleti és sportjogi tanulmányban is visszatérő példa. Érdekes vizsgálati aspektus, hogy egy rosszul megalkotott szabályrendszer hogyan motivál sportolókat irracionális viselkedésre…

Mindenesetre Sealy szerint ők nem kijátszották a rendszert, hanem csak éltek a rendszer adta lehetőségekkel:

„A grenadai szakvezetést tartom felelősnek” – mondta Sealy. „Nem voltak tisztában a szabályokkal, ami az ő hibájuk, nem a miénk. Nem hibáztathatják sem a CFU-t, sem bárki mást. A torna előtt meg kellett volna ismerniük a szabályokat. Mi egyszerűen csak éltünk a szabályok adta lehetőségekkel.”

Borítókép: JORGE UZON/AFP via Getty Images