A világ legnagyobb utazócirkusza

A 2023-as F1-es versenynaptár 23 futamból áll, amelyeket 20 különböző országban rendeznek. Egyedül Olaszország (Imola és Monza), valamint az Egyesült Államok (Miami, Austin és Las Vegas) tart egynél több nagydíjat egy szezonon belül, ezen versenyek viszont időben teljesen eltérő szakaszában vannak a kalendáriumnak, így nem könnyítik meg az F1, a csapatok és a sport fő logisztikai partnere, a DHL dolgát.

Noha a versenyhétvégék hivatalosan csak pénteken kezdődnek a szabadedzésekkel, már csütörtökön meg kell jelenniük a pilótáknak az úgynevezett médianapon, amelynek keretein belül interjúkat adnak és egyéb marketingcélú videókat forgatnak. Eközben a szerelők elkezdik előkészíteni a garázsokat és az autókat a hétvégére, így a szállítmányoknak, amelyek a 2019-es szezonban meghaladták az 1000 tonnás összsúlyt is (ez pedig az új szabályváltoztatások hozta nagyobb, nehezebb autók miatt napjainkra már jóval több is lehet), addigra hiánytalanul meg kell érkezniük. Ez azt jelenti, hogy mindössze nagyjából három napjuk van az istállóknak összepakolni egy helyszínen a felszerelést, átszállítani a következő pályára és összerakni azt. Megkönnyíti a dolgukat, ha nem egymás utáni hétvégéken rendezik a nagydíjakat, az egyre tömöttebb versenynaptárnak köszönhetően azonban gyakran nem adatik már meg ez a „luxus” az istállóknak.

A versenysorozatban tíz istálló vesz részt, mindegyik két autót állít rajthoz a futamokon, a száguldó cirkusszal utazó csapattagok száma pedig gárdánkként meghaladja a 100 főt is. A mérnöki csodának számító autók alkatrészei azonban csupán kis részét teszik ki a rakománynak, amely mindenhova elkíséri az F1-et. A konstruktőrökön kívül a Formula–1 is hatalmas csomagokat szállít pályáról pályára, hiszen a nagydíjak megrendezéséhez sok egyéb dologra van szükségük, így például a paddock összeszereléséhez szükséges elemekre, a nemzetközi közvetítést lehetővé tevő 126 kamerára, vagy a 60 kilométer összhosszúságú kábelrengetegre.

A legkönnyebben megszervezhető része az évnek a májustól szeptemberig tartó középső szakasz, hiszen a júniusi Kanadai Nagydíj kivételével minden versenyhelyszín európai, így a szállítást leginkább kamionokkal oldják meg. Ez a lehető legolcsóbb módja a csapatfelszerelések mozgatásának, ez tart a legkevesebb ideig és a környezetvédelem szempontjából is ez a legkedvezőbb. Bevett szokás, hogy a csapatok létfontosságú dolgait szállító kamionok akár két-három sofőrrel vágnak neki az útnak az egymást követő hétvégéken megtartott versenyek helyszínei között, mivel az idő szűkössége nem állhatnak meg éjszaka pihenni. Így egy sofőr mindig vezet, míg a többiek alszanak a kamionon belül erre a célra kialakított részen, hogy csak a tankolással veszítsenek némi időt.

Az európai pályák paddockjaiban úgynevezett motorhome-okat is felállítanak a csapatok, ezek lesznek a hétvége folyamán a csapattagok és a szponzorok főhadiszállásai. Ezek jóval megnövelik a szállított rakomány nagyságát és súlyát, ezáltal a tengerentúli, távolabbi helyszíneken előre kialakított helyeken töltik az időt a pálya közelében a dolgozók. Európában viszont itt történik szinte minden: a szakmai megbeszélések, a marketingesemények, itt étkeznek és pihennek szabadidejükben a szerelők, mérnökök, versenyzők és a többiek.

Ezen különleges épületek istállókként változnak, és azok financiális háttereik szerint eltérő luxussal és mérettel rendelkeznek: a mezőny egyik legtehetősebb csapata, a Red Bull motorhome-ja egy háromemeletes, irodákkal, étteremmel és hozzá tartozó konyhával, valamint tetőteraszos bárral ellátott épület. Ennek ellenére akár két nap alatt összerakhatók ezek a pihenőközpontok, és csütörtökön már teljes pompájukban várják a csapattagokat.

A távoli versenyek jóval nagyobb kihívást jelentenek, hónapokig tartó tervezés és rendkívüli erőfeszítések ára, hogy Melbourne-től Montrealig mindenhol zavartalanul működjön minden. A kevésbé kulcsfontosságú elemeket, mind például a szükséges bútorokat vagy konyhai eszközöket hajóval küldik a csapatok a tengerentúli helyszínekre. Ez nem csak környezetbarátabb, de sokkal olcsóbb megoldás is, mint bármi más opció. Mind a tíz konstruktőrnek öt nagyobb tengerjáró rakománya van, amik konténerszállító hajókon töltik a szezont, bizonyos raklapokat pedig már hónapokkal a versenyek előtt odaküldenek a könnyebb kivitelezés érdekében. Az első néhány „elutazós” versenyre például már januárban elindulnak a hajók. Gyakran jobban megéri két szettet tartani bizonyos elemekből, és azokat jól beosztva utaztatni a bolygó különböző pontjaira, mintsem folyamatosan reménykedni, hogy az előző helyszínen használt holmik időben kikötnek a következő városban.

A fontos, drága, elsőbbségi rakományok repülővel utaznak, elsősorban azért, mert ez a legbiztonságosabb módja a szállításnak, a hihetetlenül sérülékeny és értékes alkatrészeknek pedig a legkisebb ütések is komoly sérüléseket okozhatnak. Ezen raklapok tartalmazzák az autóalkatrészeket és a garázsok összeszereléséhez szükséges dolgokat, amelyek elsőként érkeznek meg a pályára. A sportszerűség és az egyenlő esélyek szellemében csak akkor kezdhetnek el kipakolni és összeszerelni az autókat a csapatok, ha minden rakomány megérkezett, ezáltal senki sem lesz komolyabb lemaradásban, hátrányban a többiekhez képest.

Ha viszont mégis kimaradna valami a szállítmányból, vagy egy esetleges autótörés után extra alkatrészre lenne szüksége egy csapatnak, arra is van megoldás. Nem szokatlan dolog ugyanis, hogy egy lelkes csapattag repülőre pattan a versenyhétvége közben, és elszállítja a világ túloldalára kézipoggyászában a hiányzó darabot a gyárból, amely akár döntő tényező is lehet a versenyen.

Az alapos tervezés ellenére azonban így is megesik néha, hogy porszem kerül a gépezetbe. A 2021-es szezon utolsó néhány versenye komoly fejtörést okozott a csapatoknak logisztikai szempontból: három egymást követő hétvégén tartották meg a Mexikói, a Sao Pauló-i és a Katari Nagydíjat. Ez azt jelentette, hogy a száguldó cirkusznak közel 20 000 kilométert kellett megtennie picit több, mint két és fél hét alatt. A probléma Mexikó és Brazília között jelentkezett, több csapat szállítmánya ugyanis nem érkezett meg időben Mexikóvárosból a brazil pályára. Ez azt jelentette, hogy hatalmas versenyt futottak a csapatok az óra ellen, hogy időben össze tudják szerelni az autókat, az elektronikát és a garázs belső részeit a pénteki szabadedzésig. Egy hosszú éjszakázás után azonban mindenki készen állt az előttük álló versenyhétvégére péntek reggel.

Kiemelt kép: F1