A világ legveszélyesebb motorversenyét az Ír-tenger közepén rendezik
A Man-szigetet kicsit több mint 80 ezer ember lakja, az Isle of Man Tourist Trophy motoros verseny időszakában ez a szám a másfélszeresére emelkedik. A 400 méteres szintkülönbséggel nehezített, a közutakon zajló viadal az elmúlt 116 évben 269 áldozatot szedett. Miért? Íme, a Man-szigeti motorversenyről szóló cikksorozatunk első része!
„Az idegek és a sebesség tesztje”, „A legveszélyesebb verseny a világon”
– így jellemzik motorosok, újságírók és rajongók a glóbusz talán legveszélyesebb motorsport versenyének tartott Isle of Man Tourist Trophy-t.
A Man-sziget az Ír-tenger közepén fekszik, épp félúton Anglia, Írország és Skócia között. Az Egyesült Királyság egyéb térségeitől eltérően itt már bő 100 éve is hagyomány volt, hogy le lehet zárni utakat autóverseny céljából, illetve nem volt sebességhatár sem. A szigetre sok turista érkezett, a lakosság részben ebből az iparágból tartotta fenn magát. A turisták egy része az autóját is magával hozta, és sokan örömmel éltek a száguldozás adta ritka lehetőséggel.
A szélsebes kocsikázásból csakhamar verseny szerveződött. Minden évben május végén rendezik meg, és 13 napon át tart. Egy hét szabadedzés és az időmérő futamok után kezdődik az egyhetes verseny. Ilyenkor megközelítőleg 40 ezer motoros lepi el az alig több mint 80 ezer ember által lakott kis szigetet. A futball- és rögbipályák ezekben a napokban sátortáborokká alakulnak át, minden szigetlakó a versenyre figyel. Nem is tehet mást, a főutak egy része a kipufogódobokból áradó levegőtől hangos.
Az első Man-szigeti motorversenyt 1907. május 28-án rendezték meg, ezt az autósportok nemzetközi szövetsége hivatalos versenyként ismerte el. Eleinte autók is részt vehettek a versengésben. A futam 10 körös volt, 15 mérföldes körökkel. A következő évtől megváltoztatták az eredeti nyomvonalat (St. John’s Short Course) és bő 37 mérföldes (60 km) lett a versenypálya (Snaefell Mountain Course). Az emelkedés brutális, nagyjából 400 méter. Van olyan szakasz, ahol a tenger szintjén száguldanak a motorok.
Oldalkocsival is lehet indulni
Eleinte a 350-es és az 500 köbcentis kategóriában hirdettek versenyt, később bővült a futamok száma. A világháborúk idején nem tartották meg versenyeket, 1946-tól viszont folyamatosan megrendezik. Az Isle of Man TT 1976-ig bekerült a Grand Prix világbajnoki sorozatba, majd átsorolt a TT Formula 1, 2, 3-as vb-futamok közé. Biztonsági és anyagi aggályok miatt a hetvenes évek elejétől sok versenyző és istálló bojkottot hirdetett, kerülte a rendezvényt.
1989-ben a Man-szigeti turisztikai minisztérium belehúzott, egy kicsit fel akarták dobni az eseményt, így TT Fesztivált rendeztek. A modern motorok versenye mellett megtartották a régi gépekkel is a futamot egy új helyszínen.
Jelenleg hat kategóriában állnak rajthoz a gépek, van oldalkocsis motoros és Superbike futam is.
Ha valaki verseny közben megsérül, vagy bármilyen egyéb probléma adódik, az úgynevezett „utazó marsallok” kelnek útra a Honda motorjaikkal, és segítenek.
1907 óta 156 versenyző halt meg a futamokon, ha az elhunyt nézőket is beleszámítjuk, a halálesetek száma 269. A két legfeketébb év 1970 és 2022 volt 6-6 halálos kimenetelű balesettel.
264 kanyar
Hogy miért ennyire veszélyes ez a verseny? Ahogy írtuk, a pálya szintemelkedése 400 méter, szédítő érzés lehet ilyen domborzati viszonyok közepette akár 250-300 km/órás sebességgel száguldani. Nem tévedés, a jelenlegi köridőrekord 219 km/óra(!), azaz ez volt a legmagasabb átlagsebesség egyetlen körön belül és Peter Hickman nevéhez fűződik, akiről a későbbiek során még említést teszünk. Alattomos tényezőnek számít, hogy itt nem tükörsima aszfalt várja a versenyzőket, hiszen ez közúti pálya, a Man-szigetiek naponta használják, ha épp nincs futam. Az útpályát apró bukkanók tarkítják, amelyeken versenysebességgel gyakorta szó szerint átrepülnek a pilóták. Valahogy így:
Ráadásul a 60 km-es versenypályát 264 különböző kanyar szabdalja, vagyis 440 méterenként egy. A különböző kategóriákban egy-hat kört mennek a motorok, a hatkörös futamon 1584 kanyart kell túlélnie egy versenyzőnek, ez brutális szám a megszokott átlagsebesség mellett.
Ráadásul az esetleges hibák következményei jóval erősebbek lehetnek a többi motoros viadalhoz képest, itt nincs kiépített gumiágy, a kisodrodó versenyzők a településeken keresztül repesztve könnyen csapódhatnak (ház)falnak, kerítésnek vagy akár egy-egy póznának.
A verseny töretlen népszerűségét kétségkívül a látvány jelenti: a szurkolók ingyen dekkolhatnak az út szélén, és néhány méterre tőlük döngetnek 200 kilométeres óránkénti sebességgel a pilóták. Ráadásul a viadal befejeztével sincsenek elzárva a sztároktól, simán odaengedik őket hozzájuk közös fotót készíteni. Talán nem is kell mondani, a Man-sziget és az ott lakók számára óriási bevételt hoz évről évre a verseny.
A versenyt legtöbbször a legendás észak-ír Joey Dunlop nyerte meg – 26 elsőség szerepel a neve mellett.
S hogy mit jelent ez az életveszélyes futam a pilóták számára? A 13-szoros győztes Peter Hickman nemes egyszerűséggel foglalta össze egy, a versenyről készített idei videóban:
„Ettől érzem, hogy élek!”
(Folytatjuk!)
Kiemelt fotó: Isle of Man TT
Szerző
