„A zsenik mindig önálló döntéseket hoznak” – El Campeón – A bajnok (filmajánló)

Az elmúlt időszakban is többször foglalkoztunk azzal, hogy a sportot valójában a nagy egyéniségek uralják. Az elmúlt két évtizedünket meghatározták a Lionel Messi–Cristiano Ronaldo, Roger Federer–Rafael Nadal párharcok, miközben persze a labdarúgás esetében arról sem szabad megfeledkeznünk, hogy egy csapatsportról van szó, amelyben egyedül senki nem érhet el eredményt, csak egy jól működő egység részeként. Nagy kérdés viszont, hogy meddig tudjuk tolerálni csapattársaink kilengéseit, és mikor döbben rá valaki, hogy tévúton jár?

Filmünk főszereplője, Diego (Swit Eme) rendkívül tehetséges, ugyanakkor forrófejű futballista, akit néhány mérkőzésre el is tiltanak a történet elején. Klubja, az Atlético Madrid számára egyre aggasztóbb a viselkedése, épp ezért kap maga mellé egy pszichológiaprofesszort, Álexet (Dani Rovira), akinek az lesz a feladata, hogy segítse a játékost a félelmeivel való küzdelemben. Sőt, mint később kiderül, Diegóra nemcsak a saját fején belül leselkednek veszélyek, hanem azok részéről is, akikre a fiú a legjobban számít.

Két erős egyéniség

A film központi témája a két főszereplő között kialakuló viszony, illetve még inkább, hogy ez a két nehéz ember hogyan tud pozitívan változtatni a másikon. A mostani alkotás kapcsán megkerülhetetlen referencia a Good Will Hunting, amely pontosan ugyanerre az alapszituációra épített. Természetesen ez a film meg sem közelíti azt a mélységet, ami Gus Van Sant klasszikusában megjelent, ám maga a történetszál itt is remek.

A mi szempontunkból leginkább azért, mert felhívja arra a figyelmet, hogy a sportban még mindig nem beszélünk eleget a mentális tényezők fontosságáról. Diego mintha kezdetben azért nem fogadná el a segítséget, mert azt hiszi, úgy nem lehet sztárjátékos, ha gyengeséget mutat. Mintha azért nem tudnának rajongani a szurkolók, aki embernek, és nem egy érinthetetlen klasszisnak mutatja magát.

De az is erőssége a filmnek, hogy ezekről a témákról egyáltalán nem leereszkedő módon beszél. Álex nem egy feddhetetlen szakértő, hanem egy olyan ember, aki a saját démonaival is küzd. És pont azért segíthet Diegónak is, mert végre valaki valódi őszinteséggel fordul felé, és nem azzal a leereszkedő félmosollyal, amit a klub vezetőitől kap.

Kinek a céljai?

Az El Campeón – A bajnok emellett több olyan dilemmával is foglalkozik, amelyek manapság nagyon fontosak a sportvilágban. Az egyik ilyen a korábban említett zsenikérdés. Nap mint nap hallunk olyan játékosokról, akik összekapnak az edzőjükkel, csapattársaikkal, s a szurkolók ilyenkor rendre őket is támogatják. Ám azt is meg kell értenünk, hogy más szempontok is érvényesülnek, a csapatdinamikára gyakran nincsenek jó hatással a konfliktusok, nem mindig a legnagyobb sztárnak van igaza.

Az El Campeón viszont csupán annyit állít, hogy kicsivel több megértés mindenki számára hasznos lehet. Nem feltétlenül segít a zseniknek, ha mindent megengedünk nekik, de empatikusnak is kell lennünk, mert sosem tudhatjuk, milyen viharok zajlanak a másikban.

Főleg akkor, ha a klub a tudta nélkül túl akar rajta adni. Épp ezért a helyi klubok, a tradíció és a világméretű sztárcsapatok közötti ellentét is témája a filmnek, még ha ezzel kapcsolatban nem is fogalmaz meg igazán eredeti állításokat a történet.

Ezzel együtt az El Campeón – A bajnok utolsó jelenete katartikus, és pont azért, mert egyetlen mozdulatba sűríti mindazt, amiről a film korábban szólt. Egyetlen lövés, néhány másodperc, de sosem látjuk, mennyi munka és küzdelem van mögötte.

Kiemelt fotó: gilbertobrenis.com