A ZTE-nél egy jól működő klubmodellt építettek

2018 nyarán Végh Gábor tulajdonos és Sallói István sportigazgató az első osztályba jutást tűzték ki célul. Ennek érdekében alaposan megerősítették a játékoskeretet, hiszen akkor csatlakozott hozzájuk Novák Csanád, Barczi Dávid, Zoran Lesjak, Gergényi Bence, majd januárban Bolla Bendegúz és Bobál Gergely, velük pedig magabiztosan, a harmadik Gyirmót előtt 17 pont előnnyel nyerték meg az NB II 2018–2019-es kiírását.

Az eredményeken kívül már a kezdetekkor figyelmet fordítottak arra, hogy a csapatban fiatal magyar futballisták is helyet kapjanak. Így került Zalaegerszegre Bolla és Gergényi, ezért nézték ki már akkor az idén márciusban a magyar válogatott keretébe is bekerült Demjén Patrikot, ezért igazolták le később Szánthó Regőt vagy Skribek Alent is. A bajnokságot még Nagy Tamás irányításával kezdték, de neki még az ősszel távoznia kellett, mivel úgy ítélték meg, hogy nem játszik elég látványosan a csapat. A helyét Dobos Barna vette át, akivel magabiztosan kiharcolták a feljutást, de igazán jobbak vele sem lettek.

A tabella aljáról gyorsan felemelkedtek

A zalaiak első élvonalbeli idénye a bennmaradásról szólt. Az idő tájt még a klubnál sem voltak biztosak abban – ne feledjük, egy évvel korábban a másodosztály is majdnem túl erősnek bizonyult számukra –, hogy képesek lesznek megkapaszkodni, ezért jellemzően rövid távú szerződéseket kötöttek vagy kölcsönjátékosokat igazoltak. Az ősz nem is sikerült jól, de Márton Gábor tavaszi érkezését követően a csapat összeállt, a bajnoki hajrában kimondottan eredményesen és olykor szépen is játszott, végül pedig meghosszabbította az első osztályú tagságukat. A jó szereplés azonban áldozatokkal járt. Bobál portugáliai, Márton edző székesfehérvári szerződést kapott, az élvonalba berobbant Bolla Bendegúzra immár a Videoton is igényt tartott, Tamás Krisztiánt és Bőle Lukácsot pedig fővárosi klubok csábították magukhoz. A ZTE azonban vonzóvá vált a pályafutásában megrekedt vagy még karrierjük elején járó futballistáknak. Itt megkapták az esélyt a bizonyításra, amivel rendre élni is tudtak, ez pedig mindkét fél számára kölcsönösen gyümölcsözővé vált.

A második idénynek Boér Gáborral futottak neki, míg a csapatba Szánthó, Koszta Márk, Artem Favorov és Skribek érkezett. Bár ezúttal is a kiesés elkerüléséért kellett küzdeniük a bajnokság végén, már magabiztosabbak voltak, a Boér helyére érkezett Waltner Róberttel simán bennmaradtak. Ezúttal támadásban főleg Szánthó csillogott, de Skribek is megmutatta tehetségét, míg Favorov az itt töltött időnek is köszönheti azt, hogy mostanra már a Puskás Akadémia egyik alapemberévé vált.

A harmadik szezonban a tulajdonos már a bajnoki tabellán is jobb szereplést tűzött ki célként, ami a tavasz közepéig nagyrészt meg is valósult, ám Koszta eladását és Waltner távozását követően az ideiglenesen kinevezett Molnár Balázzsal nem jöttek az eredmények. Az itt végzett munka értékét és sikerességét azonban jól jelzi, hogy Sallói István sportigazgatót az idény elején korábbi klubja Székesfehérvárra csábította el, Kosztát a Transfermarkt adatai szerint egymillió euróért a dél-koreai Ulszan Hyundainak értékesítették, míg a nyáron igazolt Nikola Szerafimov olyan meggyőzően teljesített első OTP Bank Liga-szezonjában, hogy a MOL Fehérvár FC igazolta le.

A jelenlegi bajnokságnak Dragóner Attila sportigazgatóval és Ricardo Moniz vezetőedzővel futottak neki, az eddig is fiatalokra épülő projekt pedig még inkább felgyorsult. Egyre-másra igazolták a kifejezetten fiatal labdarúgókat, akiket az NB III-as tartalékcsapatban, vagy a szlovén másodosztályú Nafta Lendavában vetettek be, de az első csapatba is bátran betették őket. Monizról lehetett tudni, hogy a játékosok egyéni képzésében és a felépítésében kifejezetten eredményes, gondoljunk csak korábban arra, hogy a Ferencvárosnál Gyömbér Gábort vagy Muhamed Besicet is ő helyezte fel a térképre. Hamar le is tette a névjegyét, hiszen letámadásra épülő, offenzív játékot kért játékosaitól, akik ezt a meglehetősen megerőltető játékot egyre tovább képesek voltak fenntartani. A problémát csak az okozta, hogy a jó egyéni teljesítményeket nem tudták győzelmekre váltani, a bajnokság hajrájához közeledve egyre lejjebb csúsztak a tabellán, ami végül Moniz állásába került. Visszatért a kispadra Boér, illetve sportigazgatóként Sallói, a váltás pedig azonnal sikerekkel járt. A Magyar Kupa döntőjét fizikai fölényüknek köszönhetően megnyerték a Budafokkal szemben, a bajnokságban pedig két győzelemmel biztonságos távolságba kerültek a kiesés elől menekülőkkel szemben, amit immár képesek is voltak megtartani a bajnokság végéig.

Ambíció van, eredmények még nem annyira

A játékosok és az edzők felépítésében a klub tehát kimondottan sikeres az elmúlt években, a tabellán elfoglalt helyezés és a gyűjtött pontok száma azonban nem mutat egyértelmű fejlődést. Sorrendben hetedik, kilencedik, nyolcadik, majd újra a kilencedik pozícióban zárta az aktuális kiírást, a felsőházat tehát egyik alkalommal sem sikerült elérni.

A diagram alapján nehéz megállapítani, melyiket tekinthetnénk az együttes legjobb idényének. Helyezésben és pontszámban az első idény volt a legjobb, ugyanakkor a ZTE ekkor volt legközelebb a kieséshez is. A bajnokság során végig a kieső zónában vagy annak környékén állt a fordulók után, és csak egy tavaszi menetelés mentette meg az NB II-től. Az azóta eltelt idények mindegyikében volt olyan időszak, amikor a kék-fehérek közelítettek a táblázat aljához, de egyértelműen a 2019–2020-as bajnokság volt a legkritikusabb.

A zalaiak a nemrég befejeződött szezonban érték el messze a legkevesebb találatot – érdekes, hogy Monizt mégsem vádolta senki defenzív futballal –, mégis most volt talán eredményeket tekintve a legnyugodtabb időszakuk. Az ősz néhány találkozótól eltekintve kimondottan jól sikerült, s ha Moniz képes lett volna idejében úrrá lenni a tavaszi lejtmeneten, akkor az első edzőváltás nélküli és felsőházas idényüket zárhatták volna. Összességében azt megállapíthatjuk, hogy a ZTE eredményesebbé ugyan nem vált a feljutása óta, viszont mégis valahogyan belenőtt a ligába.

Az első nagy visszhangot kiváltó döntés, és ami mögötte van

A 2022-es év elején azért megvolt az esélyük arra, hogy akár még a nemzetközi kupaindulást jelentő helyekre is odaérjenek a bajnokságban, ám a klub átigazolási politikája és az erre adott edzői válasz akkor megtörte a zalaiak lendületét. A tulajdonos ugyanis eladta Kosztát Ázsiába, ami annyira felzaklatta Waltnert, hogy beadta a felmondását. De vajon igaza volt az edzőnek?

Abból a szempontból igen, hogy a rövid távú eredményességre ez a döntés negatívan hathatott, ugyanakkor egy jó vezetőnek hosszabb távra is előre kell tekintenie. A ZTE anyagi helyzete nem teszi lehetővé, hogy egy ilyen ajánlatot ne fogadjon el, a vezetőedzőnek pedig ebben nem a nehézséget, hanem a lehetőséget kell meglátnia. Véleményem szerint Waltner hibázott, hiszen Magyarországon egyetlen klub sem mondhat nemet egy kedvező ajánlatra, ráadásul, ahogy arról korábban már volt szó, a klubmodell is arra épít, hogy innen van út a játékosoknak felfelé. Pontosan ezért vonzó célpont a labdarúgóknak Zalaegerszeg, a távozók helyét mindig átveszi valaki, aki bizonyítani szeretne, és ez adja azt a többlet fejlődési lehetőséget, ami előre lendíti a csapat szekerét.

A második nagy visszhangot kiváltó döntés, és ami mögötte van

Idén tavasszal Moniz menesztése sem volt egyszerű döntés. A holland szakember kiválóan építi fel a labdarúgókat, olyan futballszemléletet képvisel, ami felvállalja a rizikót, ugyanakkor, ha az eredményességet vizsgáljuk, akkor sokszor tapasztalhatjuk a karrierjében a kudarcot.

Monizzal a ZTE remek őszt produkált Gergényi és Eduvie Ikoba vezetésével, a tavaszi folytatás azonban rendkívül gyengére sikerült, így a vezetésnek döntenie kellett. Hagyják a hollandot tovább dolgozni és ezzel kockáztatják a kiesést, vagy váltanak, de ezzel lassítják a futballisták egyéni fejlődését. Sokáig kivártak, végül az utóbbi mellett döntöttek. A Magyar Kupát szó szerint erőből megnyerték, a bajnokságban bennmaradtak, és ha Moniz tudásából az itt maradók tanulni tudtak, akkor a játékosok fejlődése sem fog nagyobb csorbát szenvedni.

Összegzés

Zalaegerszegen néhány évvel ezelőtt egy olyan útra léptek, amely a nyugat-európai mintát követi, úgy próbál eredményesen szerepelni, hogy közben játékosokat nevel és értékesít, folyamatosan biztosítva ezzel a klub működését. A szlovén Nafta Lendava és az NB III-as tartalékcsapat segítségével folyamatosan építik fel a fiatalokat, miközben olyan edzők és tanácsadók – például a francia William Gallas – segítségét kérik, akik ebben a folyamatban komoly segítséget képesek nyújtani. A mostani együttesben Demjén és Gergényi már most kész játékosok, de Mocsi Attila, Csóka Dániel, Kovács Barnabás, Mim Gergely, Szalay Szabolcs és Németh Dániel is rengeteget fejlődött az itt töltött idő alatt. Tavasszal a klub történetének első kupagyőzelmét szállították, és óriási fejlődési potenciált képviselnek egyénileg és csapatszinten egyaránt. Ha marad ez a garnitúra, akkor egy Kecskemétéhez hasonló szezon sincs kizárva, ha pedig közülük többen távoznak, akkor viszont csöröghet a kassza, a klub előrelépése így is biztosítva van.

Kiemelt kép: Zalaegerszegi TE Facebook