Adem Zorgane csodagyerekből alázatos „munkás” lett

Annak ellenére, hogy Algéria csupán 1962. március 8-án lett hivatalosan is önálló ország, a helyi futball megannyi viszontagságos évtizeden ment keresztül, s még ma sincs azon a szinten, ahol tarthatna. A helyi élvonal csapatai csak 2010 óta számítanak profi státuszúnak, pedig a JS Kabylie (1981 és 1990) és az ES Sétif (1984) révén már az 1980-as és 1990-es években is elhódították az afrikai Bajnokok Ligája serlegét az ország dicsőségét megmutatva, valamint a MC Oran is játszott döntőt a kontinens legrangosabb sorozatában (1989). A profivá válásnak és a fejlődésnek aztán az előző évtized közepén ismét meglett az eredménye, mert miközben az ES Sétif másodszor is felért a csúcsra (2014), egy évvel utána az USM Alger is eljutott a fináléig (2015).

A fejlődésben szerepet játszott az utánpótlás-képzés, ami kapcsán ugyan azt mondta az ország ifjúsági és sportminisztere, Abderrezak Sebgag, hogy a helyi labdarúgás színvonala alacsony, mégis olyan játékosokat tudtak kitermelni a futballvilág számára, akik noha kisebb létszámban, de részt vettek az európai születésű játékosok mellett a keretben, amikor megnyerték a 2019-es Afrikai Nemzetek Kupáját, majd a 2021-es Arab Nemzetek Kupáját is. Az algériai futballakadémiák sorában a legnevezetesebb a Paradou AC, mely arról híres, hogy a játékosaikat a lehető legtermészetesebb módon képzik: mezítláb.

A 2000. január 6-án született fiú Malik Torgane fia, aki a már emlegetett ES Sétif legendás játékosa volt, a válogatottságig is eljutott. Még aktív labdarúgó volt, mikor meglátta a napvilágot a kis Adem, aki itt is kezdte el a labdarúgás alapjait megtanulni. Kiemelkedő tehetség volt, aki már fiatalon arról álmodozott, hogy európai karriert csinál.

„Adem Zorgane-t kiskora óta csodagyerekként írták le. Hihetetlen technikai képességekkel és erős jobb lábbal van megáldva, és már az első másodperctől megmutatta, hogy magas a játékintelligenciája”  

– mondta róla akkori edzője, Maher Mezahi.

A tinédzser évei második felében az összes utánpótlás-válogatottban szerepelt, majd tizenhat évesen csatlakozott a Paradou AC akadémiájához. Tizennyolc évesen már az U20-as válogatott meghatározó játékosa volt, valamint ekkorra datálható, hogy klubszinten eljött a bemutatkozás számára a felnőtt csapatban. A 2018-19-es szezonban olyan meggyőzően teljesített, hogy alapembere lett a sárga-kékeknek, akik bronzérmes helyen zártak, így a nemzetközi porondra is kvalifikálták magukat. Noha 2019-ben már megkapta a behívóját Djamel Belmaditól a felnőtt nemzeti csapatba is, de az ottani bemutatkozásra két évet várnia kelett. Az afrikai Konföderációs Kupán – a kontinens második számú kluboknak kiírt sorozatában – és a helyi bajnokságban való szereplés már a tinédzser évei végén jelentős tapasztalatot jelentettek számára, így már a koronavírus-járvány előtti időszakban is több európai klub küldött megfigyelőket a meccseire, mert az ifjú középpályás igen meggyőző teljesítményt nyújtva szerepelt egyre többet és többet a helyi lapokban.

„Óriási potenciál van benne. Bármilyen poszton játszhat a középpályán – legyen az hatos, nyolcas vagy tízes. Intuitív módon a megfelelő embert játssza meg, és mindig rést talál az ellenfél védelmén. Csak idő kérdése, hogy mikor költözik Európába. Megvan benne a lehetőség, hogy egy nagy klubban játsszon – és határozottan Európa a célja”

– mondta róla Joscha Berger, a TM adatkutatója.

A középpályást a Red Bull Salzburggal és az RB Leipziggel is kapcsolatba hozták, ám Hassan Zetchi klubelnök nagyon rosszul „taktikázott”, ugyanis az a hír járta, hogy 2020 januárjában még ötmilliós ajánlatot kapott Zorgane-ért, ám a járványhelyzetet követő bizonytalan időszakban nem alakultak ilyen jól a dolgok. Végül a fiú csak 2021 nyarán távozott, egy esztendővel a szerződése vége előtt, így kétmillió eurót kapott a játékjogáért az egyesület a belga Charleroi-tól. Még így is a második legmagasabb összeg ez, amit kifizettek egy algériai játékosért, aki a helyi ligában nevelkedett.

Adem gyorsan beilleszkedett Belgiumban, ugyanis a keretben megannyi afrikai játékos volt már akkor is, sőt Karim Zedadka révén honfitárs is volt mellette. A szezon előtti edzőtábor során nyújtott teljesítménye is remek volt, bár a szezon első két bajnokiján nem volt bevethető egy kisebb betegség miatt. Ezért viszont kárpótolta az élet. A harmadik mérkőzés előtti edzések egyikén Marco Ilaimaharitra sérülése miatt Edward Still jelezte neki, hogy a kezdőben számít rá, és a Leuven otthonában nyolc perc után máris góllal hálálta meg a bizalmat.

„Tudtam, hogy bekerülök a keretbe, de Marco sérülése nélkül valószínűleg a legjobb esetben is csere maradtam volna. Nem hiszem, hogy jelenleg én lennék a legjobb opció, de azon dolgozom hétről hétre, hogy ez változzon. Az utolsó tizenöt percben bajba kerültem, mert éreztem, hogy nem fogom bírni, de mégis végigjátszottam a meccset. A mérkőzés intenzitása sokkal nagyobb volt, mint Algériában.”

Az első hazai meccse után már a szurkolók is kimutatták felé a szeretetüket, mert a hétközi klubinterjúk során mindenkit levett a lábáról az emberi oldalával. Sok mindenről beszélt, s gyorsan megmutatta, hogy kész mindenre a sikerért, az alázat és a munkamorál is megvan benne.

„Örülök a gólomnak, bár nem az elsődleges területem a gólszerzés. Sőt a végén hibáztam egy nagyot, elveszítettem a labdát, amivel az utolsó pillanatokban pontot is veszíthettünk volna. Ez olyan rontás volt, amit nem engedhetek meg magamnak. A korábbi csapatomban általában magasabban játszottam, de ahogy a válogatottban, úgy itt is hatosként számítanak rám, szóval ez a szerep nem új számomra, ha pedig ezt kérik tőlem, akkor itt szeretném a tudásom legjavát nyújtani.”

A folyatásban aztán Zorgane megmutatta, hogy mennyire sokoldalú és hasznos középpályás. Igazi mélységi irányítóvá lépett elő Charleroi-ban, ahol a szervezőkészségére, a hosszú labdáira, a tért ölelő indításaira és nyomástűrő játékára bátran alapozhattak. Harminc bajnokin két gól és hat assziszt volt a mérlege, ami igen jól mutatott, ám ez még csak a kezdetet jelentette az ő esetében. A jelenlegi szezonban 15 mérkőzésen már meg is van a hat gólpassza, ráadásul a csapat gyengébb teljesítménye ellenére őt egyre több belga szakember potenciális topligás igazolásként jellemzi.

Ami a folyatást illeti, ha rajta múlik, akkor az Olympique Lyon lenne az egyik jelölt, mert gyermekkora óta nagy szurkolója a csapatnak, de a Premier League is vonzó számára, mégiscsak az a jelenkor legmagasabb szintű bajnoksága. Hogy eljut-e eddig, az egyelőre képlékeny, de a belga liga már megannyi nagyszerű játékosnak volt kiváló ugródeszka a topligák felé és ezt Zorgane is kihasználná.

Kiemelt kép: Jupiler Pro League