Afrikai és óceániai jégkorongozók csaptak össze Ankarában – Sportatlasz

Afrikai és óceániai jégkorongozók csaptak össze Ankarában – Sportatlasz

2022. okt. 21.

A Sportatlasz sorozatunkban olyan városokat mutatunk be, amelyek bár történelmi, kulturális, turisztikai szempontból kiemelten fontosak, világszerte ismertek, sportéletük világszinten szerényebbnek tűnik. Gondolhatjuk legalábbis első körben, a felszín alatt azonban sokszor érdekes történetek rejtőznek. Szerzőnk, Arday Attila személyes emlékei révén utazásunk következő állomása Törökország fővárosa, Ankara, ahol síelni is lehet, és ahol Pézsa Tibor mellett Kulcsár Győző is világbajnoki címet ünnepelt.



22 éves voltam, amikor a semmi közepén Ankara mellett lerakott a repülő. Vasárnap késő délután szálltam le az isztambuli járatról, hatalmas, majdnem mozdíthatatlan bőrönddel a kezemben, amelybe édesanyám egy hónapra becsomagolt nekem, hogy egy csereprogram keretében a nyár derekát a török fővárosban töltsem. Abban a pillanatban mindenhol szerettem volna le, csak itt nem.


Túl azon, hogy már odafelé kegyetlenül gyötört a honvágy, a repülőtéren az égvilágon senki sem várt, az internet és a mobiltelefonok világa előtt nem volt egyszerű a helyzet, különösen nem vasárnap, az este közeledtével. Vásároltam egy jegyet az Ankarában tartó buszra, aztán majd lesz valami.


Kopár dombok, végtelen nyomornegyedek között buszoztam legalább egy órán át a zsúfolt belvárosig, ott az intézmény nevét és címét mutogattam: Devlet Su Isleri, Genel Müdürlügü – 28 év után is fejből megy. Ez az ottani vízügyi hivatal, és ebből a „su” a víz, a „müdürlügü” a hivatal.


A buszvezetők mentettek meg a helyi járatokon, addig soha nem tapasztalt türelemmel, a buszra közben felszálló utasokkal mit sem törődve igazítottak el, megvárva, hogy egy újabb jegyért leugorjak a buszról. És volt bennük annyi bölcsesség, hogy hétvégén nem a hivatalba, hanem az intézmény munkásszállására irányítsanak. A vízügyi hivatal errefelé elvileg az egyik legfontosabb intézmény, miután víz Anatóliában nagyon keresett portéka.




Aznap késő este, első közösségi élményként végignéztük a portán, ahogyan Bulgária kiejti a címvédő Németországot a világbajnoki negyeddöntőben; Lothar Matthäus büntetője után, Hriszto Sztoicskov és Jordan Lecskov álomgóljával fordított.


Négy hét alatt minden idők talán legrosszabb labdarúgó-vb-je (helyzetek nélküli döntővel) lett az egyik sportélményem, a kettőből. A másik, amikor buszról buszra szállva két hét után valahogy eljutottam egy strandra, hogy a tömegben megpróbáljak úszni. Még futó vagy bicikliző emberre sem emlékszem, a félelmetes forgalomban legfeljebb csak autók elől volt szokás elrohanni, még a rendőröknek is.


A káprázatos régészeti múzeummal és Kemal Atatürk mauzóleumával büszkélkedő Ankara akkor is fehér foltnak számított a sport térképén, és lényegében az is maradt. Pedig a közelében még síelni is lehet. Az 1500-1800 méteren fekvő Elmadag síközpont januártól márciusig várja a téli sportok szerelmeseit, akiknek attól sem kell tartaniuk, hogy nekimennek a fának. A Turkinfo szerint e terület (majdnem) famentes, annál inkább erős „alpesi mezőkben”.




Ankara is sokat fejlődött a tömegsport területén, és nemcsak azért, mert még nagyobb lett a lakossága, immár öt és fél millióan lakják hivatalosan. Budapesthez hasonlóan megerősödött a városi parkokban, a kétmillió négyzetméteres Mavi Göl Park mellett a Harikalar Diyari Park vagy éppen a Göksu Park hatalmas zöld területekkel, tavakkal várja a pihenni, sétálni vágyókat, amelyeknek már a látványa is üdítő a hosszú, száraz és forró nyarakon.


Ankara és az élsport kapcsolatáról elsőre természetesen az Ankaragücü juthat eszünkbe. Meg másodikra és harmadikra is…




Ám a török élvonalban időnként más fővárosi együttesek is megjelennek, közülük a Gencerbirligi neve lehet még ismerős hazánkban: Petry Zsolt itt védett az 1995–1996-os szezonban. Az elmúlt évtizedekben világszínvonalra fejlesztett török kosárlabdázás és röplabdázás klubjai közül ki lehet emelni a Türk Telekom Basketball Kulübüt, amely 2010-ben 10 000 férőhelyes arénát kapott otthonul, és jelenleg az Európa-kupa mezőnyének is tagja.




Női röplabdában 2021 után idén is Ankarában rendezik a klubvilágbajnokságot: decemberben két isztambuli mellett a két brazil, egy olasz és egy kazah csapat méri össze erejét. Egy éve szinte pontosan ugyanebben a hatosban a Vakifbank Istanbul győzött.


Az ankarai világeseményeket persze nem tudjuk kapásból sorolni, de egy kis kutatással sok érdekes eseményt találtunk. Az egy dolog, hogy a főváros társrendezőként volt részese a 2014-es női kosárlabda-világbajnokságnak, 2016-ban pedig vendégül látta a fedettpályás íjász-világbajnokság mezőnyét. De hogy jégkorong-világbajnokságot is rendeztek itt… 1997-ben az E-csoportos vb – a leggyengébb divízió – házigazdája volt Belső-Anatólia központja, Dél-Afrika és Új-Zéland voltak a törökök ellenfelei. Ha már idáig utaztak, mindenki kétszer-kétszer megmérkőzött mindenkivel, de a hazaiaknak így sem sikerült a pontszerzés.


Az élsport valódi ankarai csúcseseményei viszont magyar aranyakat is hoztak. 1970-ben itt rendezték a vívó-világbajnokságot, kard egyéniben Pézsa Tibor, párbajtőrcsapatban az Erdős Sándor, Fenyvesi Csaba, Kulcsár Győző, Nemere Zoltán, Schmitt Pál alkotta magyar válogatott győzött. Az 1967-es, egyszerre, egy helyen megtartott férfi és női röplabda Eb-n Ankarában is rendeztek mérkőzéseket, a magyar röplabdázás pedig még ott tartott, hogy férficsapatunk végül hatodik, a női ötödik lett.


Kiemelt fotó: Ultras Tifo

Szerző

Arday Attila

Arday Attila

Arday Attila

Geológusból lett újságíró és edző. Nagy szerelmese a téli és a nyári olimpiának, a labdajátékoknak, az atlétikának, a vívásnak, de a például a sífutásnak és a síugrásnak is. A legtöbbet a kisgyermekeitől tanul, hogy jobban bánjon a tanítványaival. Nagypapa korában szaxofonozni szeretne, addig is minél többet járni a Kárpátokat, a brit szigetvilágot, az Atlanti-óceán térségét, Amerikát.