Agility, kondi, seniortánc: a sport az egész életen át tartó fejlődést segíti

A seniorok sportja periférián lévő téma a hazai közgondolkodásban (is), pedig egy társadalom egészsége, ereje szempontjából kulcsfontosságú. Pataki Natália sportpszichológus elmondása szerint szakmai irodalmat is alig talált hozzá.

„A mai világban a versenysportok kapnak nagyobb támogatást, a seniorok sportját az idősebbeknek kell megfizetniük, ami befolyásolja, hogy kinek jut lehetőség. A politikai döntések is meghatározók. Manapság viszont sikk egészségesnek lenni” – erről is beszélt „A senior sport és versenyzés lélektani háttere” című előadásán a Magyar Sport Házában. Hozzátette: „Büszkén mondhatom el, hogy édesanyám 80 évesen konditerembe járt személyi edzővel. Nagy tisztelet övezte, csak a harmadik emelet miatt kellett abbahagynia, mert ott volt a konditerem.”

Egy közeli ismerős édesanyjára asszociáltunk, aki 79 esztendősen kitalálta, hogy tandemugrásra vállalkozna, az előadó pedig bemutatta azt 92 éves tornásznőt, aki elképesztő gyakorlatra képes.

Hol a határ?

De nem kell feltétlenül extrém példákat követni, és nem is kellene feltétlenül megvárni a nyolcadik vagy a kilencedik ikszet.

„Ha általában a sportra gondolunk, ritkán gondolunk az idősebbekre – mondta a szakember. – Alapvetően 35 éves kortól már kezdődik a seniorok versenyzése, ilyen például az atlétika. Én agility versenyző vagyok, ahol kutyákkal sportolunk, ott viszont kinevettek, hogy 45 évre tettem az életkori határt. Itthon az országos bajnokságon 55 évnél állapították meg.”

Mint hozzátette, az idős korú, 13-14 éves kutyák is előre lépnek a sportolástól, a kapcsolatteremtésben és biológiailag is.

Bárki, bármikor

Sportéletünk egyik drámája, hogy élsportolóink sora fordít hátat a mozgásnak, hízik el a civil életbe való átmenet idején. Ténylegesen abba hagyja a sportolást. Nem egy korábbi úszó mesélt arról: meg sem fordul a fejében beleugrani a Balatonba és tempózni néhányat a nyaralás során. A felmérések szerint a senioroknál mindössze a felnőtt versenyzők mindössze negyedét lehet megtalálni. Befolyásoló tényező a korábbi sportbeli élmény, mindkét irányba hathat.

„A sportolói múlt öröksége, az aktív évek száma, az elért eredmények, a sérülések, az elégedettség és a civil pályafutás is fontos tényező. De bármikor be lehet lépni a seniorok közé, bármilyen múlttal, a saját képességeknek megfelelően. És nem baj, ha tisztázzuk, mi a célunk” – hallottuk az előadáson a konferencia nyitányaként.

A hatalmas nyereség

Mentális erőt, önbizalmat is fejleszt, jól hat a stressz kezelésére. Az előadás alapján javítja a szív- és érrendszeri, illetve az izomműködést, a kognitív funkciókat mozgásban tartja, lassítja vagy távol tartja a demenciát. Hiszen ahogyan minél kevesebbet beszél az idős ember, annál inkább csökkenek a kognitív tevékenységei, ugyanúgy a mozgásszegénység is egyre jobban árt neki.

„A nehézségek ellenére elköteleződhetünk, a kudarcok ellenére láthatjuk, hogy meg tudjuk tartani a képességeinket – folytatta Pataki Natália. – Hangulatszabályozásban is nagy hasznunkra lesz, csökkenti az elszigetelődést. Az életfeladataink mellett pedig a lelkiállapotunk a terhelhetőségünket is befolyásolja.”

Egy életen át tartó fejlődés

Általánosságban is igaz a sportra, így a seniorokére is: társadalmi, szociális, közösségi kapcsolatok fejlesztését segíti. Kérdésre válaszolva egyértelmű lett: a seniortánc a demencia ellen is rendkívüli módon ajánlott, nagy örömforrást jelent.

Pataki személyes tapasztalatból mutatta be, már a gyermekeinknek példát állíthatunk, ha mondjuk levisszük az atlétikapályára és a távolugrógödörben játszhat, amíg mi futunk. Erik Eriksont idézte, aki szerint a fejlődés egész életen át tart, kríziseken keresztül, mint az életközépi válság vagy idős korban az élet értelmén való elmélkedés.

És nem mindegy, tudunk-e valami fontosat hagyni az utókorra.

Kiemelt fotó: freedompt.com