Ahogy a szezon kezdetén, úgy most is a Chiefs–Rams döntő a legesélyesebb

Gergelics József

Mivel alig másfél hónapja tartozom a szerkesztőséghez, így nagyon könnyű eljátszanom a prófétát, ugyanakkor a szezon előtt Kansas City Chiefs–Los Angeles Rams Super Bowl-párosítást tippeltem. Aztán ahogy az lenni szokott, az idény közben bizonyos periódusokban nem tűnt túl valószínű forgatókönyvnek ez az összecsapás, de a főcsoportdöntőkhöz érve most már óriási meglepetésnek tartanám, ha végül nem ez a párharc jönne össze.

A Kansas City Chiefs csapatát nem hiszem, hogy bárkinek különösebben meg kellene indokolni, az elmúlt két évben a Főnökök képviselték az Amerikai főcsoportot a nagydöntőben, a keret pedig mit sem gyengült. A tragikus rajt – amikor a védelem csak dísznek volt a pályán, Patrick Mahomes és kompániája pedig számolatlanul adta el a labdákat – már a múlté, a 4-5-ös kezdés óta csupán egyetlen vereséget szenvedett a gárda.

Azt viszont éppen a soron következő riválistól, a Cincinnati Bengalstól! Ennek ellenére vajmi kevés esélyt látok arra, hogy ez megismétlődjön. Az ohiói alakulat a jövő csapata. Elképesztően tehetséges és fiatal támadók sora repíti: az NFL történetében először fordult elő, hogy egy gárdának a 4000 yardot passzolt irányítója, 1000 yard feletti futója és két 1000 yard feletti elkapója is 25 éven aluli. Csakhogy a támadófal még nem áll készen ennél nagyobb célok megvalósítására. Az előző meccsen kilenc sacket nyelt be Joe Burrow. Ezt figyelembe véve maga lenne a csoda, ha a Chiefsen is túljutna a Bengals, amely így is átlépte az árnyékát, ugyanis 31 év után nyert meccset a rájátszásban, majd a múlt héten 54 éves története során először diadalmaskodott idegenben. De idén szerintem még ez a plafon.

Ha a holtszezonban sikerül megoldani a következő évtized egyik legnagyobb irányítójának védelmét, akkor hosszú éveken át élvezhetjük majd Mahomes és Burrow ütközeteit a rájátszásban, mint korábban Tom Bradyét és Peyton Manningét.

A szezon előtt, ahogy a Cincinnatit, úgy a Nemzeti főcsoportban érdekelt San Francisco 49erst sem várták főcsoportdöntőbe. A különbség az, hogy a szezon végén mutatott játék alapján azért előbbi talán nem akkora meglepetés, mint utóbbi. Az irányító Jimmy Garoppolo a rájátszásra sem emberelte meg magát, azonban a védelem és az egyszemélyes támadó osztag, Deebo Samuel hátán viszi a csapatot, illetve a Green Bay Packers speciális egysége is tett egy szívességet a kaliforniaiaknak. De ez a teljesítmény összességében kevés a Super Bowlhoz.

A Los Angeles Rams ezzel szemben jószerivel egy All Star-válogatott: a támadóknál Matthew Stafford, Cooper Kupp és Odell Beckham Jr., a védőknél Aaron Donald, Von Miller és Jalen Ramsey mind-mind szupersztár. Az egyetlen kérdés az idény előtt az volt, hogy a holtszezonban csereüzlet keretében megszerzett Stafford elbírja-e a rájátszás terhét. Az irányító képességeit soha senki nem kérdőjelezte meg, Jared Goffhoz képest valósággal „kinyílt” a Rams fegyverarzenálja és játékválasztási lehetősége Stafforddal, csakhogy a játékostól Detroitban 12 év alatt egyetlen sikerre se futotta a rájátszásban. Nos, Stafford a múlt héten a címvédő Tampa Bay Buccaneers ellen bizonyította be, hogy amikor kiélezett helyzetben a győzelemért kell támadást vezetnie az utolsó percben, akkor sem remeg meg a keze. Ezzel nálam minden kételyt eloszlatott afelől, hogy a lehető legjobb párosítás jöjjön össze az idei Super Bowlon, amelyet ráadásul éppen a Rams otthonában rendeznek.

Gendur Ákos

Három Super Bowl-esélyes csapat jutott be az idei konferencia-döntőkbe, illetve a Cincinnati Bengals, amolyan nevető negyedikként. Az NFC-ben az elmúlt évek két legjobbja találkozik egymással, ráadásul a két vezetőedző, Sean McVay (Los Angeles Rams) és Kyle Shanahan (San Francisco 49ers) pikáns harcára is érdemes lesz figyelni. McVay személyében Shanahan korábbi tanítványát láthatjuk (még a washingtoni időkből), és eddig nem termett túl sok babér a Rams edzőjének a korábbi főnökével szemben. Óriási sakkjátszma lesz az ő meccsük és inkább a játékhívásokon fog múlni a továbbjutás, mintsem egy-két rossz passzon. Mivel az NFC Westben szerepel mindkét franchise, az idei szezonban kétszer már találkoztak egymással és bőven van miért aggódniuk a Rams szurkolóinak ezek alapján. Novemberben simán behúzta a győzelmet a 49ers, idén januárban pedig úgy kapott ki hosszabbításban a Rams, hogy 17-0-ra is vezetett már a második negyed közepén. Az utolsó alapszakaszmeccsen leadott előnynek butaság is lett volna túl nagy feneket keríteni akkor, de az viszont már intő jel lehet, hogy ugyanezt megcsinálta a Rams a Tampa Bay ellen is, de az előző körben végül valahogy mégis összejött a továbbjutás Bradyék ellen. Ezt a lazaságot a főcsoport-döntőben már nem engedhetik meg maguknak, fejben végig ott kell lenniük a pályán, akkor is, ha esetleg nagy előnyben lesznek megint. Ami a Rams mellett szól, az a hazai pálya és az a tudat, hogy a Super Bowlt is hazai környezetben játszhatják majd, ugyanakkor ez lesz Matthew Stafford első igazán komoly megméretése a rájátszásban – számomra most derül majd ki igazán, hogy valóban elit irányító-e.

Ezzel szemben a túloldalon Super Bowl-tapasztalata is van már Garoppolónak, ráadásul annak ellenére, hogy idegenbe utaznak, szerintem a 49ers játszhat nyugodtabban, a nagyobb nyomás a Los Angelesen lesz.

Az AFC-ben sima Chiefs-továbbjutást várok. A Bengals ugyan jó csapat, de idén még mérföldekkel vannak lemaradva Mahomeséktól. Ráadásul ameddig a Bengals bejárta Amerika keleti partját, a Kansas végig hazai környezetben fogadhatta ellenfeleit és annak ellenére is alaposan rápihenhetett a főcsoport-döntőre, hogy egy igazán pörgős meccset játszott a Buffalóval. És ha már a másik összecsapáson kitértem a két irányító rájátszásbeli rutinjára, itt is érdemes megjegyezni, hogy a Super Bowl-győztes, alapszakasz és Super Bowl MVP Patrick Mahomes-szel szemben egy másodéves irányító áll majd Joe Burrow személyében. De nem csak az irányító, a roster is sokkal jobb erőkből áll Kansasben, mint Cincinnatiben.

Csonka Péter

Az előző fordulóban nem igazán jöttek be a tippjeim, szóval mielőtt elmondanám, szerintem kik az esélyesek, előre elnézést kérek az általam Super Bowlba várt csapatok szurkolóitól. Kezdem az AFC-vel, ahol viszonylag egyszerűbbnek tűnik a helyzet. A Bengalstól óriási teljesítmény, hogy idáig eljutott, egyáltalán nem vártam ilyen sikeres szezont tőlük, de úgy érzem, ez a tündérmese itt ér véget. A Chiefs kerete és edzői stábja is erősebb, ráadásul a lehető legjobbkor kerültek csúcsformába. Az offense-üket megállítani szinte lehetetlen – és nem valószínű, hogy ez pont most fog megváltozni – csak a limitálásukban lehet bízni, de még akkor is nehéz felvenni velük a versenyt egy pontháborúban. Ha ez nem lenne elég nagy probléma, a Bengals támadósora az utóbbi hetekben mintha kifulladt volna, így nem látok rá túl sok esélyt, hogy az alapszakaszhoz hasonlóan most is a Cincinnati jöjjön ki győztesen a két csapat párharcából.

Sőt, az sem lepne meg, ha a végére legalább két labdabirtoklásnyi különbség alakulna ki a Chiefs javára.

Az NFC-ben kicsit trükkösebb a helyzet, mert a Rams rostere ránézésre erősebb a 49ersénél, különösen az irányító poszton. Utóbbi kapcsán az igazsághoz az is hozzátartozik, hogy mind Jimmy Garoppolo, mind Matthew Stafford képes nyomás alatt hibázni, tehát még a szokásosnál is fontosabb szerepet tölthet be a pass rush, amiben, ha nem is sokkal, de a Rams tűnik jobbnak. Ugyanakkor ez azon kevés párosítás egyike, amikor a coachingban nem a Los Angeles-i csapat felé billen a mérleg nyelve, még akkor sem, ha a Buccaneers elleni meccs első félideje tanítanivaló volt, ugyanis Sean McVay még soha nem tudott nyerni Kyle Shanahan ellen. Szintén a 49ers mellett szól az, hogy a támadójátékuk ott a leghatékonyabb, ahol a Rams védelme a leginkább sebezhető, hiszen a szélső futások, valamint a rövid és közepes hosszúságú, az LB-sort támadó passzok ellen alaposan meg tudnak szenvedni. A San Franciscó-i együttes formaidőzítése kiváló, nagyon jót tett nekik, hogy a szezon második felétől kezdve rájátszás üzemmódban játszottak, és minden meccsük élet-halál kérdés volt. Ennek ellenére úgy gondolom, ezúttal Shanahan és stábja nem tudja majd kellően ellensúlyozni a gyengébb keretét, és túl nagy falat lesz nekik a Rams playmakerekkel teli támadósora, így a két támadóguru meccséből McVay kerül ki győztesen. Ehhez viszont a múlt héttel ellentétben egy másodpercre sem szabad kiengedniük.