Ahol 103 ponttal még nem biztos a bajnoki cím

A Wrexham AFC és a Notts County egyaránt kereken 100 ponttal, 25 pontos előnyben, csak egymásra figyelve készülhetett a National League legfontosabb összecsapására.

Küzdelmes 45 perc, csattanóval a végén

A hazai pálya előnyét és a szurkolók támogatását élvező walesiek nagyon konzervatív hozzáállással vágtak neki a mérkőzésnek. Pontosan tudták, hogy a sorsuk a kezükben marad egy döntetlen esetén is, hiszen bár pontazonossággal álltak, de ők egy mérkőzéssel kevesebbet játszottak addig. Ez amennyire pozitív tud lenni, annyira rossz hatással is lehet egy csapatra, és a Wrexham esetében ez utóbbi jelentkezett az első félidőben. A hazaiak nem csak átengedték a kezdeményezést a nottinghami vendégcsapatnak, hanem egyenesen a védekezésre helyezték a hangsúlyt, mellette pedig, ha megszerezték a labdát, akkor rendkívül direkt módon azonnal előrevágták, hogy a magasan védekező vendégek mögötti területeket támadhassa a két csatáruk.

A terv faék egyszerűségű volt, mert a gyors átmenetek mellett a mezőnyben nagy fizikai küzdelmet és sok párharcot várt el Phil Parkinson tanítványaitól. Ez utóbbi nagyon jól is ment nekik, bár olykor a kreatív és egy az egyben jól helyt álló vendég középpályások gondot okoztak, ekkor csak szabálytalanságok árán tudták megállítani őket. Márpedig a játék élvezeti faktorát inkább a meccset kontrollálni akaró Notts County jelentette, amely remekül használta ki a 3-4-3-as formációban a gyémánt alakú középpályássor előnyeit. A vendégek létszámfölényben voltak a pálya centrális területein – szükség esetén Kyle Cameron a védősorból is fellépett, hogy ezt maximalizálják –, így pedig a szélen kedvükre tudták volna kialakítani az egy az egy elleni párharcokat, de a pontatlanság nem segítette ezen terveik megvalósítását.

Ami viszont az első játékrészben egyértelműen pozitívum volt a vendégek számára, az a játékvezető ténykedése. A nottinghamiek lescsapdája tökéletesen működött az asszisztensnek köszönhetően, aki az összes kétes szituációban emelte a zászlót. A nyolc alkalom, amikor egyáltalán gondolkodnia kellett a partjelzőnek, hogy hol is húzza meg a képzeletbeli vonalat, akkor minden egyes esetben úgy döntött, hogy a kilépő hazai játékos lesen volt. Hogy az esetek többsége erősen vitathatónak tűnt, az mindenképp ellene szól, de ugye ez a VAR nélküli futball velejárója, bár az igazsághoz hozzátartozik, hogy Sam Slocombe remekül együtt élt a játékkal, a Notts County kapusa megannyi esetben ügyesen takarított.

A szünet előtt aztán jött a fordulópont, ugyanis egy ígéretes helyen szabálytalankodtak a Notts County egyik legjobbjával, Rúben Rodriguessel szemben. Már a beígért ráadás is letelt, amikor John Bostock (a támadó korábban játszott a Tottenham Hotspurben, a Lensban, a Bursasporban, a Toulouse-ban) 2016 után ismét eredményes tudott lenni, megszerezve a vezetést a nottinghami csapatnak.

Egy őrült csata, ahol megvillan a sztárjátékos

Érdekes módon a Wrexhamnek jót tett az első félidő végén kapott gól. A csapat szünet előtti, önmagát meghazudtoló játéka nem vezetett semmi jóra, így ez a találat jelzésértékű volt, hogy ideje változtatni. Egy sokkal intenzívebb, agilisabb tizenegy jött ki a második játékrészre, amely kapcsán már sokkal inkább lehetett az a szurkolók érzése, hogy nem elégednének meg a döntetlennel.

Az eredmény nem is maradt el, ám ehhez kellett a játékvezető talán igencsak kétes döntése, ami igazából kettő volt. A vendégek támadásának egy látványos szerelés vetett végett, amely során Rodrigues a fogát is ott hagyta – szó szerint –, csakhogy a könyöklést nem követte sípszó. Az ellentámadás végén pedig Paul Mullin bizonyította fizikalitását, mert a védője kezét és lábát is sikerült „megcserélnie” – előbbit rántotta, utóbbit összekoccintotta –, s mikor egyedül maradt a centerezésnél akkor nem hibázott.

Ekkor már sokkal inkább azt a wrexhami csapatot láthatta a közönség, amelyet úgy szeret, mert átvette a kezdeményezést és hiába volt fordulás után pár perccel egyenlő az állás, ment előre, hogy otthon tartsa a három pontot. Ben Tozer nagy bedobása után kapufát is lőttek, de a gólra még várni kellett.

A második félidő egyik sajátossága, hogy térfelet cserélnek a csapatok, amivel együtt jár az is, hogy a partjelzőt is „lecserélik”, amivel nem számoltak Luke Williamsék, mert ezen az oldalon már nem emelkedett a zászló minden kétes esetben. Mullin kilépett, remekül passzolta keresztbe a labdát, Jacob Mendy pedig befejezte az akciót, megfordítva az állást.

A hazai rohamok közepette már egy-egy alkalommal volt rá példa, hogy a nottinghami szélsők veszélyes beadásokkal jelentkeztek, de ennek csak akkor volt valódi értéke, mikor hátrányba kerültek. Az első jó beadás után még sikerült tisztázni, de a következő már épp csak mellé ment, majd az előre húzódó Cameron remek csukafejesből volt eredményes.

Csakhogy a megnyugvás alig három percig tarthatott, mikor is az addig csaknem hibátlan meccset lehozó Geraldo Bajrami mindent elrontott. Eoghan O’Connel egy rossz indításra saját maga indult el, majd jöhetett a beadása, ami után az albán védő úgy gondolta okos ötlet oxival tisztázni, de csak a tőle alig egy méterre lévő Mullinig jutott a labda, aki lekészítette Elliot Lee-nek és ismét vezettek a walesiek.

A hátralévő bő 20 perc a vendégek támadásairól szólt, aminek kétszer is kapott gól lehetett volna a vége a kontrák miatt, de ott rendre hibáztak a hazaiak, pedig a hőssé váló Mullin még két assziszttal felérő passzt kiosztott.

Amiért megérte Fostert reaktiválni

Hat perc ráadást mutatott fel a negyedik játékvezető, aminek az ötödik percében a mindent egy lapra feltevő vendégek tizenegyeshez jutottak egy fejes utáni kezezés miatt. Noha ez csak a remény életben tartásához lett volna elegendő – mert a döntetlen nem hozta volna jobb helyzetbe őket –, azonban Cedwyn Scott nem túl magabiztos lövését a nemrég reaktivált Ben Foster minden rutinját latba vetve kivédte.

Maradt a 3-2, így pedig a walesiek hárompontos előnyre tettek szert, miközben egy mérkőzéssel kevesebbet is játszottak. Hatalmas lépés ez a bajnoki cím felé, amivel Ryan Reynolds és Rob McElhenney álmai a megvalósulás közelébe kerültek. A két tulajdonos természetesen ott volt a mérkőzésen, és a lefújás utána még a játékosokhoz is lementek, hogy együtt élvezzék a szurkolók ünneplését.

Kiemelt kép: Wrexham AFC és Notts County FC Twitter