Ahol gyakori az öngyilkosság, ott a foci tényleg több mint sport

Az öngyilkosságról egyáltalán nem, vagy csak nagy óvatossággal beszélünk. Olyan szavak lengik körül, mint a halál, a végzet, a mentális zavar, a depresszió. Miközben mindennapos, létező jelenségről van szó.

Kanada legnagyobb és legészakibb, inuitok lakta territóriumában, Nunavutban több mint kétmillió négyzetkilométeren alig 30 000-en élnek. A saját kormányzósággal rendelkező Nunavut (a szó jelentése: a mi földünk) területen nincs sem közúti, sem vasúti hálózat, a legnagyobb város, Iqaluit – ha az időjárás is úgy akarja – repülővel érhető el. Egy hely, ahol a hideg, a fagy és a sötétség otthon érzi magát, és néha még a mínusz 50 Celsius-fok is beköszön. És egy hely, ahol – sajnos – gyakori vendég az öngyilkosság. A 100 000 főre mért öngyilkossági arányszám többszöröse a kanadai átlagnak – Kanadában nagyjából 65 000 inuit él, a probléma mindenkit érint.

Nemcsak Kanadában, hanem az inuit közösségekben a fiatalok vezető halálozási oka az öngyilkosság. Az őslakosok esetében mutatkozó magas arány két kiemelt tényezővel magyarázható. Az egyik a kormány általi erőszakos, tömeges áttelepítések. Az inuit nomád nép volt, az évszakok határozták meg az életvitelüket. Az 1950-es években a kanadai kormány likvidálta a szánhúzó kutyák többségét, ezzel korlátozva a mozgásterüket. Az erőszakos, tömeges áttelepítések után elvesztették hagyományos vadászterületeiket és szakértelmüket helyismeret hiányában. Ezzel gyakorlatilag halálra ítéltek sok inuit közösséget.

A másik legnagyobb tragédia a nyelv és a kultúra elvesztése volt. A bentlakásos iskolákba (Residential School System) kényszerített őslakos gyerekeket – beleértve az inuitokat is – elszakították a családjaiktól, megtiltották, hogy az anyanyelvükön beszéljenek. A bentlakókat gyakran a papok fizikailag bántalmazták, szexuálisan zaklatták.

Az Inuit Tapiriit Kanatami több, az öngyilkossághoz vezető kockázati tényezőt említ, amik a traumák következményei: – lelki problémák (depresszió, mentális zavar, önkárosítás); – kábítószer-használat és alkoholfogyasztás (néhányan már nyolc-tíz éves korukban dohányoznak); – akut stressz vagy veszteség; – trauma (fizikai vagy szexuális bántalmazás, utóbbi jelenség gyakori, a Guardian cikke szerint kulcsfontosságú tényező a fiatalok öngyilkosságának növekedésében – szerk.) és fiatalkori megpróbáltatások; – generációkon átívelő, történelmi trauma; – sérült család (intergenerációs trauma, családon belüli erőszak és korábbi öngyilkosság a családban); – társas, közösségi szorongás (nem ritka, hogy 12 fő lakik egy házban).

És azt se feledjük, hogy Kanada északi részén is jelen van a tömegmédia. Néhány évtizede az emberek még jégkunyhókban éltek, ma már a helyi fiatalok interneteznek, tévéznek, mégsem adottak számukra azok a lehetőségek, mint a délebbre élő társaiknak. A jövőt kilátástalannak látják, elzárva érzik magukat a világtól.

Iqaluit városa Nunavutban, Kanadában (Forrás: Sean Kilpatrick/Canadian Press)

Nincs egyik a másik nélkül – holisztikus megközelítés

A mentális jóllét javítása az őslakos közösségekben holisztikus megközelítést (azaz nem egy tényezőre, hanem a probléma egészére kell koncentrálni) és szoros együttműködést igényel a helyi közösségek, az őslakos partnerek és a kormányzat különböző szintjei között. A holisztikus megközelítést alapul véve az Inuit Tapiriit Kanatami szerint az öngyilkosságok számának csökkentésében olyan tényezők játszhatnak szerepet, mint a társadalmi egyenlőség (méltányos gazdasági, oktatási, egészségügyi és egyéb erőforrások) megteremtése; a kulturális folytonosság kialakítása (az inuit kultúra, történelem és nyelv erős és megalapozott megismerése a támogató hálózatokon keresztül); az egészséges fejlődés megteremtése (a biztonságos, gondoskodó és kiszámítható környezet biztosítása a gyermekek számára); mentális jóllét (specifikus mentális egészségügyi szolgáltatások az inuitoknak, amelyek támogatást nyújtanak és azonosítják az egyéni szükségleteket); az akut stresszel való megküzdés; a család erősítése, avagy a szociális és érzelmi fejlődést elősegítő, biztonságos környezet biztosítása a gyermekek számára.

A kanadai kormány tavaly év végi döntése (is) jelzi, mennyire komoly problémáról van szó: 11 millió dollárt különítettek el azzal a céllal, hogy megelőzzék az inuitok körében tapasztalható öngyilkosságokat.

„Tudjuk, hogy többet kell tennünk, különösen az öngyilkossági kockázatnak leginkább kitett fiatalok esetében. Felismertük azt, hogy a gyermekeknek biztonságos, szeretetteljes és egészséges otthonokban kell felnőniük, és támogatást kell kapniuk a szegénység, a lakhatás és más, őket érintő problémák megoldásához”

– fogalmazott Natan Obed, az Inuit Tapiriit Kanatami elnöke.

Amikor nem közhely: a foci, a jégkorong tényleg több mint sport

Komplex társadalmi problémáról van szó, amelyben a sport valóban preventív funkcióként jelenik meg. A legnépszerűbbek a klasszikus inuit sportok – mint a videón is látható, páros lábbal magasba rúgás vagy a térdállásból távolugrás –, illetve a jégkorong és a futball.

Korábban az Újpest és Fradi hokicsapatában védő, már évek óta Kanadában élő Sájevics András részt vett a Nunavik Youth Hockey Development elnevezésű programban. A forráshiány miatt leállított projektben 8 és 17 év közötti jégkorongozókkal foglalkoztak, a cél pedig a fiatal inuitok tanulmányainak ösztönzése volt.

„Rendkívül befogadó emberek. Nagyon jó sportolók, vadászok, kézművesek és a legfontosabb, hogy a túlélés mesterei. A gyarmatosítók nem tudtak volna megragadni az őslakosok szaktudása nélkül”

 – árulta el a Büntetőnek Sájevics.

Az öngyilkosság elleni harcban a labdarúgás – mint a mentális jólléthez hozzájáruló tényező – is kiemelt szerepet kap.

„Az öngyilkosság a mi járványunk. Ez a legnagyobb kihívás. Nagyon fontos, hogy az itt élő embereknek, és különösen a fiataloknak, legyen mit csinálniuk. Nunavut legnagyobb közösségében, Iqaluitban élek, de itt is mindössze 8000 ember lakik. És az, hogy legyen mit csinálni, legyen mit várni, igazi kihívás – különösen a sötét, téli hónapokban. Minél több tevékenységet tudunk kínálni az embereknek, annál jobb. A futball, és általában a sport nagyon fontos ebből a szempontból, mert – mint azt mindenki tudja, aki focizik – nagyon pozitívan hat mind a fizikai, mind a mentális egészségre”

– fogalmazott a FIFA.com-nak Joselyn Morrison, a Nunavuti Labdarúgó-szövetség elnöke.

Az időjárási viszonyok miatt a futball beltéri sport. Nagy hangsúlyt fektetnek a futsalra, azért is, mert részét képezi a kétévente megrendezett Arctic Winter Gamesnek.

„Az utazás a legnagyobb kihívás, amellyel a futballnak, a játékosoknak szembe kell nézniük. Az utazás és a repülőjegyek költségei tényleg felháborítóan magasak. A kis közösségek csapatai rengeteg adományt gyűjtenek, hogy eljuthassanak ezekre a tornákra. De aztán gyakran előfordul, hogy eljön az utazás napja, de a hóvihar miatt nem lehet repülni. Az időjárásnak való kiszolgáltatottság nagyon megnehezíti a szervezést"

 – tette hozzá Morrison.

Egy fiatal, Adrijan Assoufi Futball a Sarkvidéken című dokumentumfilmjében más szempontból mutat rá arra, mennyire fontos a foci a Nunavutban élő fiataloknak.

„Sok barátom öngyilkos lett, ez nagyon szomorú, megérintett. De túl kell jutni ezen, és meg kell bizonyosodni arról, hogy egyik barátod sem csinál többé hasonlót. Amikor csapattársad, korábbi csapattársad mélyen van, fel kell emelned és megmutatnod neki a helyes utat. Segítened kell. Amikor kikapsz, nem szabad letörni, csak légy boldog a játék miatt, nem számít a győzelem és a vereség”

– meséli.

Ott, ahol a hideg, a fagy és a sötétség otthon érzi magát, és néha még a mínusz 50 Celsius-fok is beköszön. Ott, ahol az öngyilkossági arány többszöröse a kanadai átlagnak, a foci és a jégkorong több mint sport. Összetartó erő, a feszültség, a stressz levezetésének eszköze. Menekülés az alkohol, a szorongás és a depresszió elől. A sport az a tényező, amely megváltoztathatja egy maga alatt lévő ember napját, hetét. Felszabadíthat a nyomasztó gondok alól. Felemelheti a depresszióra hajlamos lelket. Távolabb visz az öngyilkosság gondolatától, és közelebb visz az élethez, a családhoz, a barátokhoz.

Kiemelt kép: Expedia