Ahonnan kiölték a romantikát – az Olasz Kupa immár az egyhangúság sorozata

Noha azt szokás mondani, hogy az országos kupasorozat az egyik legjobb lehetőség a kiscsapatoknak arra, hogy megmutassák magukat a világ színe előtt, Olaszországban nagyon régóta nem igaz ez az állítás. Ugyanis az itáliaiak még a XX. század végén úgy gondolták, hogy az élvonal legjobbjait nem tehetik ki annak a megterhelésnek, amelyet az olasz kupasorozat, a Coppa Italia első néhány fordulója jelentene. Így aztán az 1999-2000-es kiírásban kiemelték az előző bajnokság első nyolc helyezettjét, mondván az ősz folyamán elég nagy teher számukra az is, hogy a bajnoki küzdelmek mellett az európai porondon helyt álljanak. Akkortájt még csoportküzdelmeket is rendeztek a másik negyven indulónak, hogy a legjobb tizenhat között üresen maradt nyolc helyre be tudjanak kerülni. 2005-ben megemelték a létszámot 72-re, ám mivel így túl sok mérkőzés lett, két év múlva lecsökkentették ezt 42-re, hogy a kiscsapatok felháborodása után egy évvel később már 78 csapat vegyen részt a küzdelmekben...

A teljes kiszámíthatatlanság jellemezte a 2000-es években a kupa első fordulóit, ám az jottányit sem változott, hogy a címvédő és az európai kupaindulók (illetve a rajtuk kívül a bajnokságban a legjobb helyezéseket elérők) kiemelten várják ellenfelüket a nyolcaddöntőben.

A 2008-ban kialakult lebonyolítási szisztéma eléggé szövevényes volt, de azért akadt egy-egy olyan nem kiemelt – igaz, élvonalbeli – gárda, amely szép sikert ért el. A Lazio rögtön az első kiírást megnyerte, pedig már a harmadik körben csatlakozott a sorozathoz, majd a 2011-2012-es szezonban a Siena jutott el egészen az elődöntőig, hasonlóképp harmadik fordulós rajttal. 2013-ban eltörölték az addigi, igencsak túlbonyolított rendszert, s arra váltottak, hogy a nyolc kiemelt elleni párharc reményében egyenes kieséses rendszert rendeznek a maradék hetven csapatnak. Ennek meg is lett a hozadéka, évről évre volt legalább egy-egy olyan alacsonyabb osztályú csapat, mely eljutott a nyolc nem kiemelt hely egyikére. Az első alkalommal azonnal három is, az Avellino, a Siena és a Spezia is a tizenhat közé jutott, közülük az utóbbi a Catania legyőzésével még a negyeddöntőt is megélte. Két évvel később a Serie C-ben szereplő Alessandria vitt véghez olyat, amire korábban nagyon régen volt példa, egészen az elődöntőig menetelt a piemonti alakulat. A 2017-2018-as kiírás során a harmadosztályú Pordenone került be a legjobb tizenhat közé, majd egy évvel később a Virtus Entella és a Novara.

Végül 2021-ben a szövetség úgy döntött, hogy ideje véget vetni a kicsik szórakozásának. Ekkor alakították át a sorozatot a mai formátumára, mely összesen hét fordulóból áll, amelynek az első lépcsőfoka az előselejtező. Itt három Serie B-s és öt Serie C-s alakulat mérkőzik meg négy párharcban egymással, egy találkozón. Aztán a következő körben egy harmadik ligás és 15 második ligás csapat mellé 12 élvonalbeli is csatlakozott a mezőnyhöz,

A kiscsapatok gyorsan rostálódtak, hiszen az előselejtezőben továbbjutókkal általában Serie A-s együttes jött szembe, ráadásul idegenben és ott véget is ért a kupa a számukra. A 2021-2022-es kiírásban a Catanzaro ugyan tizenegyes-párbajban legyőzte a Comót, ám a Hellas Verona otthonában esélye sem volt (3–0). Egy évvel később a Feralpisalo nyert a Südtirol otthonában, majd az Udinese vendégeként búcsúzott (2–1). Az előző idényben a Cesena búcsúztatta a szintén harmadik vonalbeli Virtus Entellát, és aztán elmehettek a Bolognához egy verésért (2–0). Idén pedig az Avellino volt a „szerencsés”, mely a Juve Stabia kiejtése után egy nagy pofonba szaladt bele az Udinese ellen (4–0).

A közös ezekben az esetekben az volt, hogy mindegyik alkalommal már augusztusban véget ért a kupa a Serie C csapatai számára.

Tekintsünk egy kicsit messzebbre. A nyolc nem kiemelt hely egyikét a másodosztályú együttesek közül a 2021-2022-es idényben a Lecce, a következő évadban a Parma és a Genoa, majd ismét a Parma és a Cremonese érte el. Ennél tovább egyik csapatnak sem vezetett az útja, hiszen a kiemeléssel együtt a hazai pálya előnye is jár a legjobbaknak, amivel tulajdonképpen minden esélyt elvesznek az alacsonyabb ligás csapatok elől. Olyannyira, hogy már az is nagy dolog, ha a nem kiemeltek egyike jut tovább a nyolcaddöntőből. A 2021-2022-es idényben a Napoli bukott el a kiemeltek közül ebben a szakaszban, ám az a Fiorentina győzte le őket, amely végül az elődöntőig jutott. A következő kiírás során a Torino (az AC Milan ellen) és a Cremonese (a Napoli ellen) rondított bele a nagyok játékába és utóbbi eljutott a négy közé is. A legutóbbi alkalommal pedig a Bologna (az Inter ellen) és a Frosinone (ugyancsak a Napoli ellen) tudott bejutni a negyeddöntőbe, ám ott véget ért a nagy kaland mindkét gárda számára.

Persze nézhetjük úgy mindezt, hogy a harmadosztályú csapatoknak semmi keresnivalója nincs a nagyok színpadán és amúgy is ott van nekik a Coppa Italia Serie C, ebben a sorozatban csak ennek a ligának a – három, területi alapon meghatározott csoportba osztott – 60 együttese indulhat. Igen, tény, az is egy megnyerhető trófea mindegyik csapat számára, az viszont azért jelentős veszteség, hogy esélyük sincs megmérkőzni topcsapatok ellen hazai pályán, márpedig egy-egy ilyen találkozóval olyan pénzt tudnának keresni ezek a kisebb csapatok, amellyel az éves költségvetésük egy jókora része fedezve lenne. De persze mit számít ez abban az országban, ahol néhány éve még sorban mentek csődbe a klubok, mert az anyagi lehetőségeikhez képest túlvállalták magukat.

Manapság nem nagyon van olyan helyi befektető, aki pénzt tudna tenni az olasz foci elitjébe, nem hogy az alacsonyabb szinten lévő csapatokba. Ahol mégiscsak van ilyen, ott elég gyorsan előre is tudnak lépni (például a Monza vagy a Como esete), ám persze ez nem segíti a nagy átlag helyzetét, amely szörnyű, és mint láthatjuk, ezek a kisebb csapatok még a szövetség segítségére sem számíthatnak.

Kiemelt kép: Coppa Italia