Aissa Laidouni, a szárnyaló karthágói zöld sas
Sokszor éri az a vád a hazai élvonal klubjait, hogy olyan idegenlégiósokat szerződtetnek, akik a magyar mezőnyből sem tűnnek ki a játékukkal. Bár ezen a megállapításon lehet vitatkozni pro és kontra, az nem lehet kérdéses, hogy Aissa Laidouni mindenképpen a jól teljesítők közé tartozik.
A Ferencváros tunéziai válogatott középpályása 1996. december 13-án látta meg a napvilágot Franciaországban, bevándorló szülők gyermekekként. Az Angers SCO akadémiáján nevelkedett, de az első osztályban szereplő csapat mezét csak egy alkalommal húzhatta magára. 2016. április 2-án, a Troyes elleni idegenbeli találkozót játszotta végig, ám ennél több lehetőséget nem kapott a végül a tabellán kilencedikként záró együttesben. Az Angers-ban olyan csapattársai voltak, mint a jelenleg Wolverhampton Wanderersben szereplő Romain Saiss, vagy a West Ham United játékosa, Said Benrahma.
Franciaországi időszakát többnyire a harmad- és az ötödosztályban töltötte – a National I-ben a Les Herbiers és a Chambly, a National III-ban az Angers II színeiben –, mígnem 2018 nyarán a román élvonalban szereplő FC Voluntari szerződtette. Annak ellenére, hogy csapata mindkét idényben a bajnoki táblázat második feléhez tartozott, és leginkább a kiesés elől menekült, Laidouni eredményesen szerepelt.
Két idény alatt 52 mérkőzésen játszott – többnyire kezdőként –, ezeken hét gólig jutott 15 sárga és két piros lap mellett, jó játékával pedig felkeltette a Ferencváros szakembereinek a figyelmét.
Szereplés az OTP Bank Ligában
A magyar élvonalban rögtön az első fordulóban kezdőként kapott szerepet Szerhij Rebrovtól az MTK ellen, és azonnal a középpálya egyik legfontosabb tagjává vált. Első magyarországi szezonjában 27 mérkőzésen lépett pályára (23-szor kezdett), több mint 2000 percet töltött a pályán, a bajnoki címhez pedig három találattal és négy előkészítéssel járult hozzá. A Nemzeti Sport osztályzatai alapján 2020–2021-ben az élvonal legjobb játékosának bizonyult.
Teljesítménye a jelenlegi idényben sem esett alább. Bár a Ferencváros nem teljesít úgy, ahogy azt a bajnokság kezdetekor várhattuk, Laidounira nem lehet panasz. A címvédő középpályájának legbiztosabb pontjaként már három góllal és öt gólpasszal segítette csapatát az újabb bajnoki cím felé vezető úton, az Európa-liga csoportkörének utolsó fordulójában pedig az ő találatával nyertek a zöld-fehérek a Bayer Leverkusen ellen.
Játéka alapján meglepetés lenne, ha a következő idényben is Magyarországon futballozna.
Nemzeti mezben
A zöld-fehéreknél mutatott teljesítménye nem maradt észrevétlen hazájában sem. A tunéziai nemzeti együttesben Afrika-kupa-selejtezőn mutatkozhatott be Líbia ellen (2021. március 25.). A Karthágói Sasok mezében eddig 16 fellépésén egy találatot ért el, és szerepelhetett az idei kontinenstornán is, ahol csapatával a negyeddöntőig jutott. Debütálása óta a nemzeti együttesének is az egyik alapemberévé vált. Az idei Afrika-kupán csak Mauritánia ellen nem volt a kezdőcsapat tagja, Tunézia utolsó négy összecsapását pedig végigjátszotta.
Játékosprofil
Laidouni a pálya centrumában érzi otthon magát. A védekező feladatait is el tudja látni, de a legnagyobb erőssége a támadások segítése. Ha megindul a labdával, akkor nagyon nehéz őt szabályosan megállítani. Sokszor töri át a védővonalat, amivel megbontja a Ferencváros ellen általában védekező felfogásban játszó ellenfelek sorait. Emellett kiugratásaival hozza helyzetbe csapattársait, ahogy azt az ősszel a Mezőkövesd ellen is láthattuk.
Hat magyar bajnoki találatából ötöt pontrúgások után szerzett, de a válogatottban is egy szabadrúgást követően kialakuló helyzetet értékesített, és a Bayer Leverkusen ellen is szöglet után fejelt a kapuba.
Laidouni gólja Zambia ellen
Szöglet utáni lecsorgót vág a kapuba a Puskás Akadémia ellen
Győztes találat az Európa-ligában
Ezek a találatok is mutatják, hogy Laidouni jól olvassa a játékot, gyorsan képes reagálni a kialakuló helyzetekre, és nem esik nehezére fejjel vagy a gyengébbik lábával befejezni a támadást. A Ferencváros játékában azonban elsődlegesen nem a gólszerzés a feladata a támadások során. Egyetlen, nem pontrúgást követő, akcióból szerzett találatát a Debrecen ellen láthattuk.
Ennél a találatnál is fontos szerepet játszott remek játékolvasási képessége. Ryan Mmaee egyéni alakítása – és Ferenczi János védekezési hiányossága – miatt a DVSC védelme balra tolódott, így a hosszú saroknál üres terület keletkezett. Ezt felismerve Laidouni belépett a szabad zónába, amit a beadása előtt felnéző Mmaee észrevett, így pedig könnyedén fejezhették be a támadást.
Ennyi dicshimnusz után az olvasóban felmerülhet a kérdés, ha ennyire jó, akkor mégis miért nem mondjuk az Angers-ben szerepel a francia élvonalban? Természetesen Laidouni sem hibátlan, megvannak a rossz tulajdonságai is. A labdával történő megindulásai sokszor segítenek csapatán, de magukban hordozzák a kontra veszélyét is. Hiába tudja kicselezni a rá kilépő első ellenfelét, ha a második vagy harmadik ellenfél már el tudja hozni a labdát. Mindenképpen kell mögé egy olyan fegyelmezett csapattárs – korábban Ihor Haratyin volt ilyen, most Anderson Esiti tűnik erre a feladatra megfelelőnek –, aki ezekre a labdavesztésekre időben reagál.
És azt se felejtsük, hogy az ősszel volt néhány probléma a pályán mutatott viselkedésével. A DVSC elleni debreceni találkozón például csak a játékvezető nagylelkűségének köszönhette, hogy nem piros lappal kellett levonulnia a pályáról. Karrierje során egyébként is elég sok lapot gyűjtött, Magyarországon 51 mérkőzésen összesen 13-at, hasonlóan a román élvonalban teljesített számaihoz.
Mit várhatunk tőle a bajnokság hajrájában?
Laidouni Esitivel kiegészülve meghatározó szerepet fog betölteni a Ferencváros középpályáján. A kettős játéka nagy valószínűséggel hozzásegíti a címvédéshez a rekordbajnokot, és talán 2017 óta először a zöld-fehérek a Magyar Kupát is felemelhetik az idény végén.
Szerző
