A japán védelem oszlopa – Tomijaszu Takehiro

Japán már olimpiai lázban ég, ahol a hazai csapat egyik sztárja lehet az Olaszországban légióskodó Tomijaszu Takehiro. A védelem tengelyében és jobb oldalán is bevethető 22 éves labdarúgó az átigazolási piacon is egyre nevesebb klubok kapcsán kerül szóba, hiszen már a második szezonban bizonyította, kimagaslik a Serie A középmezőnyéből.

Takehiro Tomiyasu

(X) Regisztrálj a Büntetőn keresztül az Unibetre, és befizetési bónuszod mellé 10 ezer Ft ingyenes fogadást is kapsz ajándékba!  


 


Jelen cikkben szóba kerül a háromvédős rendszer is, amelyről nemrég közöltünk egy cikket, ami ide kattintva olvasható: Euro 2020: miért lett újra divat a háromvédős rendszer?


Tomijaszu Takehiro Fukuoka külvárosi részében született 1998. november 5-én. A sporttal való szoros kapcsolata családi örökség, mert míg édesapja félprofi szinten focizott, addig édesanyja fiatal korában ígéretes atléta volt, mígnem egy térdsérülés derékba törte karrierjét. Az ifjú „Tommy” a Szancsiku általános iskolában még sprinterként képzelte el a jövőjét, amit több korosztályos érem is bizonyít szülei házában, de 11 évesen az FC Barcelona fukuokai akadémiájához csatlakozott, és elindult a labdarúgás irányába.

 

A SORBÓL KILÓGVA

Még csak a második évét töltötte az akadémián, amikor az állami bajnokság legjobb játékosának választották. Ezt követően az utánpótlás fejlesztéséért felelős klubvezető rendszeresen telefonon beszélgetett a katalán klub barcelonai szakembereivel, hogy menjenek el és nézzék meg maguk is a rendkívül tehetségesnek tartott védőt. Igaz, csaknem egy évbe telt, de összejött a lehetőség Tomijaszu számára, hogy egy kisebb helyi tornán az FC Barcelona megfigyelői és az utánpótlásában dolgozók előtt bizonyíthasson. A tornán bekerült a legjobbak közé, viszont hosszas egyeztetés után végül adminisztratív problémák miatt, valamint a nyelvi nehézségekre hivatkozva annyiban maradt a Spanyolországba való költözés, majd az általános iskolát befejezve ott is hagyta az akadémiát.

A középiskolai éveit már az Avispa Fukuoka utánpótlás játékosaként töltötte. Mindhárom idényben ő volt a csapat kapitánya, teljesítményének köszönhetően pedig folyamatosan szerepelt a japán utánpótlás-válogatottakban is. Még nem töltötte be a 17-et sem, amikor a Császár-kupában már bemutatkozhatott a felnőtt együttesben. A következő, 2016-os idényben pedig már rendszeresen a felnőtt kerettel edzett, bár tavasszal még inkább csak a kupában, de nyár végén és ősszel már a bajnokikon is a kezdőben kapott helyet. Ekkortájt még legtöbbször védekező középpályásként számoltak vele, de időközben az U18-as és U19-es nemzeti csapat kapitánya lett, és a védelem tengelyében számítottak rá. A második idényére az Avispa ugyan kiesett a másodosztályba, de számára ez a lehető legjobban jött, mert egyrészt átkerült a védelem tengelyébe, másrészt a 42 bajnokiból 35 alkalommal is a kezdőben kapott helyet, valamint a kupamérkőzéseken is bizalmat szavazott neki az edzője, Ihara Maszami.

 

[su_note note_color=”#2e8b57″] A háromvédős szerkezet jobb oldalán játszó „Tommy” stabil teljesítményével több európai kiscsapat figyelmét is felkeltette, mert erős testalkata, remek mozgáskoordinációja és a kiváló sebessége igazán imponáló statisztikákkal párosult. Megszerezte első felnőtt gólját, valamint ott volt a szezon álomcsapatában is a bronzérmes gárda „megrendíthetetlen oszlopaként”. [/su_note]

 

 

„HA EGY ÓRÁM VAN, JÓ VAGYOK, HA FÉL ÉVEM, AKKOR LEGYŐZHETETLEN”

A 2018-as téli átigazolási időszakban ugyan több japán élvonalbeli együttes is megkereste, de ő tisztán látta, hogy Európába akar igazolni. Felfogadott egy új ügynököt, aki rendelkezett a megfelelő kapcsolatokkal az öreg kontinensen, hogy találjanak neki egy megfelelő csapatot. Csak egyetlen gond volt, hogy Tomijaszu a labdarúgás mellett nem igazán foglalatoskodott a tanulással, főleg nem az idegen nyelvekkel. A belga Sint-Truidense VV adott neki egy esélyt, de megmondták neki előre, hogy amíg nem beszéli legalább alap szinten a nyelvet, addig sok jóra ne számítson. A tavasz a nyelvtanulással és a rengeteg edzéssel telt számára, mert a felnőtt és az utánpótlás csapatnál is rendszeresen jelen volt, hogy a vélt és olykor valós lemaradását behozzák, főleg taktikai értelemben. Emellett mindössze a bemutatkozásra volt esélye, ami egyetlen percben merült ki, és már csak az alsóház küzdelmei során, május közepén.

Viszont a nagy erőfeszítéseknek a 2018-2019-es idényre meg lett az eredménye, mert nem csak a nyelvet kezdte el egyre jobban beszélni (angolul és flamandul is tanult egyidejűleg), de a játéka is igen meggyőző volt a nyári felkészülés során. Marc Brys ezt nem is hagyta figyelmen kívül, így mindössze azon a három meccsen nem nevezte az alapszakasz során, amikor hősünk Japánt képviselte az Ázsia-kupán. Az alsóházi és kupameccsekkel együtt 40 találkozón lépett pályára, és az összes játékpercet a gyepen töltötte a csapat egyik legfontosabb kulcsembereként.

 

A 87%-os passzhatékonysága, a 63%-os párharc-sikerességi mutatója, a 62%-os légipárharc eredményessége, a 2,7 szerelés, a 6,9 tisztázás, a 4,5 labdaszerzés mind-mind szemléltették, hogy a fél évnyi fejlesztés mekkora hatással volt a játékára, ami egy szezon alatt átlépte a belga szintet, s ez nem is maradt periférián a topligákban sem.

 


(X) Kattints ide és vegyél részt a napi Eb-sorsoláson és vidd el a részed a 300 millió forintból!


 

ÚJ SZINT, ÚJ POZÍCIÓ

A Jupiler ProLeague-ben nyújtott kiemelkedő teljesítményére Németországból és Olaszországból figyeltek fel leginkább. A Werder Bremen már májusban érdeklődött iránta, majd jött a Bologna FC ajánlata, s végül Szinisa Mihajlovics együttesét választotta „Tommy”, akit elvileg a szerb edző maga is felkeresett, ha hihetünk a pletykáknak. A felkészülési időszakban, a barátságos mérkőzéseken már többször is jobbhátvédként tűnt fel, majd az augusztus közepi első tétmeccsen – a Coppa Italia harmadik fordulójában – is ezen a poszton kapott lehetőséget. A bajnokikon ugyancsak a négyvédős rendszer jobb oldalán szerepelt, méghozzá elég biztató produktummal előrukkolva, aminek köszönhetően gyorsan alapemberré nőtte ki magát új csapatában.

A 29 bajnokiján továbbra is megbízható passzjáték (86%), kiváló párharc-mutató (62%), szerelések (3,3), tisztázások (5,6) és labdaszerzések (4,8) jellemezték, amihez persze még kezdetleges támadás-segítési készség párosult, de azt senki nem várhatta tőle, hogy azonnal kiemelkedő lesz ebben is. Ennek ellenére az, hogy 5,37 progresszív passza, 4,95 támadó harmadba juttatott átadása és 0,5 kulcspassza volt kilencven percre vetítve, igazán imponáló, még ha sem a beadások, sem a helyzetteremtés terén nem tudott komolyabb előrelépést mutatni az idő előrehaladtával. Viszont amilyen munkamániás Tomijaszu, a helyi beharangozók szerint mindenki úgy készült, hogy a nyáron ezekre nagyon rá fog „gyúrni”.

A második idényének első felében a kényszerűség szülte, hogy a védelem közepén számított rá Mihajlovics, de itt sem vallott szégyent. Bár a szezon előtt mindenki – még a szerb vezetőedző is – úgy tervezett vele, mint első számú jobbhátvéd, az élet közbe szólt, de ő alkalmazkodott és meg is állta a helyét. Mikor december végén a sérültek ismét bevethetőek voltak, ő is visszatért a jobb oldalra, ahol előbb az Atalanta, majd az Udinese elleni 2-2 alkalmával is betalált. Noha a statisztikai mutatói ezáltal a két poszton való szereplés miatt nem összehasonlíthatóak az első szezonjában elért értékekkel, de összességében bebizonyította mindenki számára, hogy mindkét pozícióban megállja a helyét.  

 

 

A játékstílusa tökéletesen illeszkedik Mihajlovics elképzeléseibe: jól átlátja a játékot és képes nyomást helyezni a megfelelő helyen és időben. A labdaszerzések és a presszing kiemelt fontosságú a szerb szakember számára a széleken, mind a szélső védők, mind a szélső középpályások tekintetében, mert igyekszik az ellenfeleket a pálya közepe felé terelni, ahol akár szabálytalanság árán is, de megállítják őket. Akár Riccardo Orsolini, akár Andreas Skov Olsen játszik előtte, igyekszik őt megtalálni egy progresszív passzal, ami vagy a védő mögé beívelve vagy az üres területre felpasszolva történik. A 4-2-3-1-es hadrendben a két „romboló hatos” kevésbé vonható be a passzjátékba, így Tomijaszu opciói sem túl szerteágazóak, de jól alkalmazkodik ehhez, rendre jól találja meg a társat maga előtt. 

 

MIT HOZHAT A JÖVŐ?

Először is a hazai rendezésű olimpián szeretne egy szép eredményt elérni Japán színeiben, s még ha ez nem is felnőtt mérkőzésnek számít, így nem növeli tovább egyelőre a 23 válogatottságának a számát, nagy dicsőség a hazáját saját közönség előtt képviselni egy ilyen nagy nívójú eseményen. A pletykák pedig arról szólnak, hogy az erős átalakulás első lépésénél tartó Tottenham Hotspur komoly érdeklődést mutat irányába, ugyanis a londoni együttesnél Nuno Espírito Santo kinevezésével minden bizonnyal beköszönt a három belsővédős rendszer időszaka. Márpedig „Tommy” tökéletes jelöltnek tűnik a jobboldalra, hiszen az előző szezonban bemutatta, hogy belső- és jobbhátvédként is megállja a helyét egy topligában. Az pedig csak a ráadás, hogy Fabio Paratici lett a sportigazgató, aki rendszeresen látta őt, lévén, hogy a Juventusnál töltötte be ezt a posztot és ott testközelből figyelte a Serie A tehetségeit.

 

Ha értékeled a munkánkat, támogasd működésünket egy kattintással:    Támogatom

0 0 votes
Article Rating

Írj hozzászólást

0 Comments
Inline Feedbacks
View all comments
0
Would love your thoughts, please comment.x
()
x