A tradicionális „kis-nagy” csapat – Atalanta klubportré

Az előző BL-szezon véghajrájában talán kicsit mindannyian az Atalantának drukkoltunk, hiszen a szurkolói lélektan egyik alapvető eleme, hogy szeret a „kicsikért” szorítani, akik borsot törnek a tradicionális nagyklubok orra alá. A bergamóiak azonban valójában évek óta nem kiscsapat, hanem a topfutball egyik legkoncepciózusabb vállalkozása, amely világos irányelvek alapján épül. Vegyük sorra ezen klub történetének legfontosabb mérföldköveit, és tegyünk kísérletet annak megvilágítására, hogy miért tud ezen a csapat immáron évről évre a legmagasabb szinten helyt állni.

A csapat történelme

Az Atalanta történet elválaszthatatlanul kapcsolódik össze a Liceo Classico Paolo Sarpi elnevezésű, patinás oktatási intézménnyel, mely egyébként Olaszország legrégebbi, alapvetően a humanista irányzatokat valló középiskolája. Bergamóban egyébiránt már 1903 óta létezett futballklub, az Atalanta hivatalosan 1907-ben jön létre, további érdekesség, hogy mindkét egyesület megalapításában döntő szerepet játszottak a svájci bevándorlók.

Érdemes talán röviden kitérnünk magára a városra is, Bergámót minden bizonnyal a kelták alapították, majd nagyjából i. e. 200-ben a rómaiak hódítják meg. A település jelentősége az ókorban nem nagy, a középkorban azonban fontos székhely. A város két fő nagy egységből áll, a Cittá alta az óvárosi rész, a Cita bassa pedig a modern lakópark helye, ez a társadalmi kettőség az előbb említett klubrivalizálásban is testet öltött.

Bergamónak az Atalantán kívül egy ismert sportcsapata van, a Foppapedretti Bergamo, mely röplabdában ötször nyerte meg a Bajnokok Ligáját.

A két futballcsapat tehát két külön közösség, két külön társadalmi csoport reprezentánsa volt a kezdetekben, az Atalanta jóval inkább az alsóbb társadalmi réteg körében volt népszerű. A klub nevének eredete a görög mitológiában keresendő, Atalanté egy szűz harcosnő az ókori hitvilágban, aki semmi esetre sem szeretné feladni függetlenségét, azaz a lehetetlen körülményekkel szemben is kitart integritása mellett, sok hőstettet hajtva végre. Egyszer azonban az istenek megharagudtak rá, és oroszlánná változtatták.

A korábbi címerben Atalenté teljes alakja látszott, ma azonban már csak fejének sziluettjei. Rendszerint Deaként, azaz istennőként hivatkoznak rá, ez a csapat leggyakrabban használt beceneve is. Kicsit tehát olyan, mintha a klub már címerválasztásakor kijelölte volna azt az utat, melyet azóta is jár. A körülményekkel szemben az Atalanta kitart, sőt az utóbbi években egyértelműen előre lép.

Az olasz szövetség kezdetben nem örült az új jövevénynek, így 1907 és 1914 között az Atalantát nem ismerték el hivatalos egyesületként. A klub egyébként kezdetben fekete-fehér alapszínekben játszott hazai pályán, az idegenbeli szerelés rendelkezett ezzel a kék-fekete színösszeállítással, mely azóta a csapat védjegyévé vált.

A klub fejlődése igazán a ’20-as években indult, 1928-ben már jelenlegi otthonuk közelébe költöznek, a Viale Giulio Cesaréra. A csapat 1929-ben került bele az orosz liga körforgásába, majd 1937-ben a Serie A-ba is feljutottak, igaz, rögtön ki is estek. Az együttes aztán 1940-es és 1960 között az olasz első osztály stabil résztvevője volt, mindössze egyetlen alkalommal váltottak osztály ez idő alatt. A következő évtizedeket azonban egyfajta liftezés jellemezte, a csapat időről időre osztályt váltott, sőt egy alkalommal egészen a harmadik ligáig is lecsúsztak.

Az Atalanta első nagy sikerét még 1963-ban aratta, ekkor megnyerték az olasz kupát, majd 1984-ben bajnoki ötödik helyet szereztek, ezt a teljesítményt pedig egészen 2017-ig nem tudták felülmúlni.

 

Az 1963-as Coppa Italia győzelem ünneplésének pillataképe.

Még egy érdekes momentum van a klub történelmében, mely mindenképpen kiemelésre érdemes. Az 1987-88-as KEK sorozatban az elődöntőbe jutottak, az első fordulóban a walesi Merthyr Tydfil csapatát múlták felül. Később aztán vereséget szenvedtek a belga Mechelennel szemben, azonban így is ők lettek az egyik azon két együttes közül, akik úgy jutottak el az európai kupákban ilyen magasságba, hogy éppen nem országuk első osztályában szerepeltek. Az 1990-91-es szezonban az UEFA-kupa elődöntőjéig jutottak, majd 2017-ig egyáltalán nem vették részt európai kupákban, sőt a 2000-es években is többször kiestek a Serie A-ból.

Az Atalanta közelmúltja és jelenlegi helyzete

A csapat a 2011-ben kirobbant olasz fogadási botrány következtében a 2011-12-es szezont hat-, a következő idény pedig kétpontos pontlevonással kezdte, ennek ellenére mindkét szezonban sikeresen őrizték meg első osztályú tagságukat. A 2014-15-ös szezonban az Atalanta hosszútávó szerződést kötött az akkori szakvezetővel, Stefano Colantuonóval, azonban az idény közben volt egy néhány meccses nagyon rossz sorozat, ekkor már csak három pont választotta el őket a kiesőzónától.

Colantuno helyét Edoardo Roja vette át, aki edzői karrierje kezdete óta rengeteg olasz csapatnál megfordult már, de edzette a horvát Hajduk Splitet is, 2019 óta pedig albán válogatott szövetségi kapitánya. Roja egy szezon erejéig maradt csupán,

a helyére pedig Gian Piero Gasperini érkezett, akivel nyugodtan kijelenthetjük, hogy szintet lépett a klub.

Vele már rögtön az első szezonban a negyedik helyen végeztek a bajnokságban, ezzel megszerezve az Európa Liga indulás jogát. Majd jött egy hetedik hely, és egy olyan nyár, melyen Gasperini radikális változásokat eszközölt a csapat játékában, jóval támadóbbá téve a stílust.  

Az olasz edző alapvetően háromvédős szisztémákra épít, a gárdát talán leginkább az elképesztően magasra feltolt védővonalról lehet felismerni, a cél tehát a csapatrészek közötti távolság csökkentése. Rövid passzos játék, magasan és szélesen helyezkedő szárnyvédők és igen magas intenzitású, emberfogásos presszing jellemzi Gasperini Atalantáját.

Az együttes ennek köszönhetően rengeteg gólt szerzett az olasz edző alatt, olyan kulcsjátékosokat a középpontba állítva, mint Papu Gómez, – az idei szezonban némileg háttérbe szoruló – Josip Ilicic, Duvan Zapata, Mario Pasalic vagy Robin Gosens.

A felnőtt keret mellett azonban nagyon fontos megemlíteni a klub utánpótlását, hiszen egy olyan klubról van szó, mely évről évre szilárd koncepció szerint épül. Az akadémia felépítése még az 1950-es években kezdődött, igazán azonban a ’90-es években erősödik meg a szisztéma, ekkor került ugyanis a klub élére a volt Atalanta-játékos Antonio Percassi, aki az alapoktól igyekezett újjáépíteni a klubot.

A legtöbb olasz akadémiával ellentétben az Atalanta a hazai játékosokra épít, bár vannak külföldről szerződtetett játékosok, túlsúlyban vannak az olasz, azon belül is a lombardiai illetőségű fiatalok. A legtöbb környékbeli csapattal szoros együttműködésben állnak, így felkutatva a kisebb kluboknál pallérozódó tehetségeket.

A képzés során kezdetben főleg a technikai képességek fejlesztésén, az egyéni, kiscsoportos munkán van a hangsúly, azt vallják, a taktikai képzésre csak akkor kerülhet sor, ha a játékosok már rendelkeznek a szükséges egyéni készségekkel.

 

Atalanta történelme percassiék
Luca (balra) és Antonio Percassi, apa és fia, akik manapság már együtt irányítják a klub dolgait.

Megkerülhetetlen Fermo Favini neve, aki egyfajta koordinátorként felügyeli a munkát, és akinek vezetésével a klub korosztályos csapatai már húsz bajnoki címet szereztek. Évről évre több tíz játékost adnak külföldre, egy 2014-es felmérés alkalmával pedig az Atalanta akadémiáját választották a világ nyolcadik legjobb ilyen jellegű intézményének. A klub azonban nemcsak a fiatalok nevelésében, hanem a tehetségek felkutatásában is kiemelkedő.

Az utóbbi időben olyan játékosokat adtak el komoly összegekért, mint Dejan Kulusevski, Franck Kessié, Bryan Cristante, Andrea Petagna, Andrea Masiello vagy Amad Diallo, de korábban olyan futballisták kerültek ki innen, mint Ricardo Montolivo, Roberto Donadoni, Simone Padoin, vagy Giacomo Boneventura is.

Ennek eredménye pedig, hogy a klub nemcsak a pályán nyújt egyre markánsabb teljesítményt, hanem évről évre nyereséget termel, hogy ez konkrétan mit jelent, az idei, sok szempontból különös évet leszámítva a 2014-15-ös szezontól kezdődően egy szezon, a 2018-19-es kivételével minden évben pozitívan zártak.

Az Atalanta tehát sok szempontból érdekes klub, egyszerre rendelkezik erős tradíciókkal, és egyszerre volt képes eredményesen adaptálódni a modern futball elvárásaihoz. Helyi beágyazottságú csapat, ezzel párhuzamosan azonban hipszter kedvenc is, hiszen Gasperinivel egy kifejezetten korszerű és izgalmas játékfelfogással rendelkeznek, ráadásul idén is ott vannak a Bajnokok Ligája egyenes kieséses szakaszában, hogy újabb „futball-romantikus” mesével rabolják el az emberek szívét.

0 0 vote
Article Rating
Subscribe
Visszajelzés
guest
0 Comments
Inline Feedbacks
View all comments
0
Would love your thoughts, please comment.x
()
x