Amerikába jöttem, avagy magyarok az NFL-ben (I. rész)

Akármennyire is furcsán hangzik, főleg annak fényében, hogy itthon mennyire gyerekcipőben jár a sportág, de az NFL történetében jó pár magyar származású edzőre és játékosra bukkanhatunk. Vannak, akik csak epizódszerephez jutottak, de akadnak olyanok is, akik örökre megváltoztatták a játékot, és legendaként vonultak vissza.


(X) Regisztrálj a Büntetőn keresztül az Unibetre, és befizetési bónuszod mellé 10 ezer Ft ingyenes fogadást is kapsz ajándékba!  


 

A magyar alapítóatya

Nem is kezdhetnénk mással ezt a felsorolást, mint George Stanley Halassal, becenevén Papa Bearrel, aki óriási szerepet játszott az NFL megalakulásában. Halas 1895-ben született Chicagóban az Osztrák–Magyar Monarchiából kivándorolt szülők gyermekeként. Fiatalon kipróbálta magát kosárlabdában, amerikai futballban és baseballban is, utóbbiban egészen a New York Yankees farmcsapatáig jutott, de egy sérülés miatt korán véget ért a kapcsolata ezzel a sportággal.

Ezután a decaturi A. E. Staley gyárban kapott munkát, ahol megalapította a gyár futballcsapatát a Decatur Staleyst, amelynek mind játékosa, mind edzője volt, de még a meccsbelépőket is tőle lehetett megvenni, valamint ő képviselte a klubot az American Professional Football Association (1922-ben ebből a szervezetből született meg az NFL) megalapításáról szóló tárgyalásokon. 1921-ben aztán a Staley család anyagi gondjai miatt a csapat tulajdonosává is vált, és elköltöztette azt Chicagóba, ahonnan a legtöbb szurkolójuk származott. Ebben a szezonban még megtartották a Staleys nevet, 1922-ben viszont már Chicago Bearsként indultak a bajnokságban.

 

 

A Bears történetének legsikeresebb időszaka egyértelműen Halas nevéhez fűződik: hat bajnoki címet zsebeltek be, ebből kettőt veretlenül, az 1940-es döntőben pedig 73-0-ra győzték le a Washington Redskinst, ami a mai napig a legnagyobb arányú győzelem az NFL történetében. Ezen kívül olyan újításokkal járult hozzá a játék fejlődéséhez, mint a mindennapos edzés, az ellenfelek meccseinek videós elemzése, a rádiós közvetítés, valamint a T-formáció, amely évtizedekig meghatározta az NFL támadójátékát.

Halas háromszor vonult vissza az edzősködéstől (egyszer azért, mert katonai szolgálatot teljesített a második világháborúban), de így is 324 győzelemmel fejezte be a pályafutását, ami akkor természetesen NFL-rekord volt, aminek megdöntésére egészen 1993-ig kellett várni. A csúcs azonban így is magyar kézben maradt, hiszen a szintén magyar származású Don Shula tudta őt felülmúlni.

Halas az NFL történetének megkerülhetetlen személye volt, ennek elismeréséül 1963-ban bekerült a Hírességek Csarnokába, valamint róla nevezték el az NFC bajnokának járó trófeát, míg a Bears központja a mai napig a Halas Hall nevet viseli, a csapat mezén pedig a GSH monogrammal emlékeznek rá.

 

A rúgójáték megreformálói

Gogolák Péter Kornél és Gogolák Károly igazi úttörőnek számítanak az amerikai futball történetében, ez pedig különösen nagy szó annak fényében, hogy mindössze 14 és 12 éves korukban ismerkedtek meg a sportággal. Mind Péter, mind Károly Magyarországon látta meg a napvilágot, és elsősorban a labdarúgás érdekelte őket, Péter például a Ferencváros, vagy akkori nevén Kinizsi igazolt játékosa volt. 1956-ban azonban a család úgy döntött, hogy elhagyja az országot, és Ausztrián át menekülve az Egyesült Államokban telepedik le.

A New York állambeli Ogdensburgban a fiúkat hatalmas meglepetésként érte, hogy a gimnáziumban senki nem az általuk ismert futballt játssza, hanem mindenki védőfelszerelésben rohangál a pályán. Először a tojáslabda elrúgása is gondot okozott nekik, Péter elmondása szerint az első pár próbálkozásakor a labda a földet is alig hagyta el. Néhány évvel később aztán a Cornell Egyetemen már csodájára jártak a rúgótechnikájának, ugyanis ő volt az első, aki nem egyenesen, hanem oldalról futott neki, és spicc helyett rüszttel rúgta el a labdát, amivel nagyobb erőt tudott kifejteni, miközben a pontossága is megmaradt. Végül az akkor az AFL-ben szereplő Buffalo Billst győzte meg leginkább az új módszer, a draft 12. körében választotta ki Gogolákot, ő pedig már az első edzőmérkőzésen bizonyította, hogy ez remek döntés volt.

A Jets ellen játszottak, Gogolák pedig bevágott egy 57 yardos mezőnygólt, ami abban az időben új rekordnak számított. Később a Jets akkori edzője, Wilbur Ewbank így nyilatkozott róla:

 

„Amikor megláttam ezt a technikát, tudtam, hogy vagy be kell tiltatnom, vagy nekem is szereznem kell egy ilyen rúgót.”

 

Végül az utóbbi forgatókönyv valósult meg, és elkezdtek özönleni a ligába a labdarúgóstílusú kickerek. 1977-re már az NFL-rúgók fele külföldi volt, akik között akadt ciprusi, német, angol, mexikói, kolumbiai, de osztrák is, na meg persze magyar.

Péter nemcsak a rúgás megújításában, de az AFL és az NFL összeolvadásban is jelentős szerepet játszott. 1966-ban ő lett az első játékos, aki az AFL-ből az NFL-be igazolt, ezzel pedig megindított egy olyan folyamatot, amelynek a vége a két liga egyesülése lett. Ebben az évben követte a ligába testvérét Gogolák Károly, ám ekkorra az új típusú kickerek már valóságos sztárnak számítottak, így őt a draft első körében választotta ki a Washington Redskins, majd egymillió dolláros biztosítást kötöttek a lábára a Lloyd’s of Londonnál.

 

 

A Gogolák testvérek egyetlen alkalommal játszottak egymás ellen, a meccs végén pedig Károly örülhetett, de kettőjük közül Péter pályafutása alakult sikeresebben. Ő mezőnygóljai 58,8%-át értékesítette, az extra pontok esetében pedig 97,2%-os mutatóval zárta karrierjét, míg Károly 55,9 és 97,4%-kal akasztotta szögre a stoplist. Ezek önmagukban nem kimagasló számok, főleg napjainkban, de 1965-ben az NFL-átlag csak 53,8% volt, a szezon során pedig egy darab 50 yardnál hosszabb mezőnygól született. Gogolákék megjelenése azonban elindított egy folyamatot, melynek köszönhetően 1987-ben, az utolsó spiccel rúgó kicker visszavonulásának időpontjára a sikeres field goalok aránya már a 75%-ot súrolta. Az 50 yard feletti sikeres rúgások aránya is rohamosan nőtt, amíg a 60-as években 13,1% volt az átlag, az 1980-as évekre ez közel 50%-ra nőtt. 2020-ban pedig a field goalok 84,5%-a és az 50 feletti próbálkozások 61,9%-a volt sikeres, az extra pontok pedig annyira automatikussá váltak, hogy 2015-ben a kétyardos vonalról 13 yarddal hátrébb vitték, hogy a csapatokat motiválják a kétpontos kísérletekre.

A jelentős javulásban persze nemcsak Gogolákéknak volt szerepük, hanem az egyre jobb minőségű pályáknak, a fedett stadionoknak, az edzésmódszerek fejlődésének és a specializációnak is, de az kétségtelen, hogy nélkülük nem lett volna ilyen mértékű a special teamek fejlődése.

 


(X) Vegyél részt az ingyenes nyerő széria tippjátékban! Válaszolj helyesen naponta az olimpiával feltett kérdésekre és nyerj ingyenes pörgetéseket és ingyenes fogadásokat!


 

Lou „Lábujj” Groza

Mielőtt a Gogolák testvérek teljesen megváltoztatták volna a rúgójátékot, az NFL legjobb kickerének a szintén magyar származású Lou Groza számított, aki mellette a támadófalban is kimagasló teljesítményt tudott nyújtani.

Groza 1924-ben született Ohióban, édesanyja magyar, édesapja román származású volt. Egy év egyetem után bevonult a hadseregbe, 1946-ban pedig csatlakozott az akkor megalakuló és az AFC-ben szereplő Cleveland Brownshoz, ahol tackle-ként és rúgóként is számoltak vele, bár Groza szívéhez inkább előbbi állt közel, legalábbis erről tanúskodik az alábbi nyilatkozata:

 

„A rúgást csak azért csináltam, mert volt hozzá tehetségem. Mindig is tackle-nek tartottam magam.”

 

A tehetsége valóban megvolt a rúgáshoz, hiszen több ízben is vezette a ligát mezőnygólszázalékban, az 1950-es NFL-döntőt pedig az ő utolsó másodperces field goaljával húzta be a Browns. Ez az év egyébként is igazán különleges volt a Groza család számára, mert amíg Lou az NFL legjobb mezőnygólszázalékát produkálta, addig a testvére, Alex az NBA-ben volt ligaelső ugyanebben a mutatóban.

 

 

Groza 1959-ig játszott mindkét poszton, ez idő alatt pedig kilenc alkalommal szavazták be a Pro Bowlra, ebből hatszor a liga legjobb tackle-jeként, 1954-ben pedig az Év játékosának választották. Az 1960-as szezon teljes egészét kihagyta egy hátsérülés miatt, azonban 1961-ben, 37 esztendősen úgy érezte, még van benne pár jó év, és visszatért, igaz ekkor már csak rúgóként. Ezután még hét idényt húzott le a ligában, és végül 1967-ben 21 szezon után vonult vissza az 1946-os eredeti Browns utolsó tagjaként.

Rendkívül meghatározó játékosa volt a korszaknak, amit mi sem bizonyít jobban, minthogy 1974-ben beiktatták a Hírességek Csarnokába, 1999-ben a liga történetének 99. legjobb játékosának választották, valamint róla nevezték el a legjobb egyetemi rúgónak járó díjat. Emlékét a Browns is megőrizte, ugyanis a 76-os mezszámot visszavonultatták, a csapat edzőközpontja pedig a bereai Lou Groza sugárút 76 szám alatt található.

 

Hallgasd meg legújabb az Illegal Formation Podcast legújabb részét: 

Ha értékeled a munkánkat, támogasd működésünket egy kattintással:    Támogatom

0 0 votes
Article Rating

Írj hozzászólást

0 Comments
Inline Feedbacks
View all comments
0
Would love your thoughts, please comment.x
()
x