Az „évszázad édesapja” a fiával együtt mutat példát – ők a Team Hoyt

Az apa, Dick Hoyt és fia, Rick épp azért lettek hősök és példaképek, mert nem akartak azzá válni. Dick eredeti célja mindössze az volt, hogy agyi bénulással született fiának minél gazdagabb, tartalmasabb élete legyen. Ez a tevékenysége aztán végül egy olyan mozgalom megszületéséhez vezetett, ami egyre többeket ösztönöz arra, hogy fogyatékossággal élő embertársaikkal megosszák a mozgás örömét.

 


(X) Regisztrálj a Büntetőn keresztül az Unibetre, és befizetési bónuszod mellé 10 ezer Ft ingyenes fogadást is kapsz ajándékba!


 

Tizenhárom éve láttam először róluk egy videót, és már egy perc után potyogtak a könnyeim. Egy bivalyerős apa úszott, kerékpározott és futott úgy, hogy a mozgásában akadályozott fia végig vele volt – az úszás alatt egy csónakban, a kerékpározás közben egy speciális ülésben, a közös futás pedig egy futókocsi segítségével történt.

Épp az állóképességi sportok egyik legnehezebb versenyét, az Ironmant teljesítették. A „vasember-próba” 3,8 km úszás, 180 km kerékpár és 42,2 km futás megszakítás nélküli teljesítéséből áll. A versenyzők sok esetben érintik mind a fizikai, mind a mentális határaikat, sőt, gyakran át is lépik ezeket.

Sokan úgy gondolták azok közül, akiknek meséltem erről, hogy ez egy öncélú történet, az apa fürdik a hős szerepében. Minden esetben cáfolatot tudtam adni ezekre a véleményekre: a képkockákon látszik, hogy a fiú arca örömtől sugárzik. Nemcsak a célba érés ünnepélyes pillanataiban, hanem a verseny közben is. Ők inspiráltak arra, hogy rendszeresen sportoljak, valamint arra is, hogy a kilométereimet jótékony célok szolgálatába állítsam. Rengeteg emberre voltak hatással, egy folyamatosan gyarapodó sportos mozgalmat indítottak el – ők a Team Hoyt alapító párosa.

 

„Nem fogjuk eldobni a gyerekünket”

Dick Hoyt fia, Rick agyi bénulással született 1962-ben az Egyesült Államokban, Massachusetts államban. Az orvosok lesújtó jövőképet vázoltak fel a szülőknek. Arra kezdték felkészíteni őket, hogy fiuk élete végéig „vegetál” majd, és azt tanácsolták, hogy bízzák őt egy speciális intézmény gondjaira. Dick és felesége, Judy az első pillanattól kezdve elutasították ezt a javaslatot, és elhatározták, hogy minden követ megmozgatnak annak érdekében, hogy gyermekük a lehető legteljesebb életet élje. Egy interjúban így emlékeztek vissza erre az döntésre:

 

„Nagyon sokat sírtunk, de aztán eldöntöttük, hogy nem fogjuk feladni és nem fogjuk eldobni a gyerekünket.”  Az élet és Rick őket igazolta.

 

Megfigyelték, hogy a fiú szeme követi őket, ez nagy reményt adott. A bostoni kórház egyik orvosa arra biztatta a szülőket, hogy úgy bánjanak Rickkel, mintha ép lenne. Ez a szemlélet már rövid távon gyümölcsözött. Judy minden nap órák hosszat tanította neki az ábécét, táblákat tett a ház minden tárgyára. Meg is lett az eredménye: fia hamar megtanulta a betűrendet. Sőt, 11 évesen egy olyan speciális számítógépet kapott, aminek segítségével már kommunikálni is tudott. Ekkor végleg világossá vált, hogy gyermekük valójában tökéletesen ép értelmű, és saját testének börtönében él.

A már említett speciális eszköznek köszönhetően elkezdhette tanulmányait, méghozzá állami iskolákban. Felsőfokú végzettséget is szerzett: a Bostoni Egyetemen gyógypedagógusként diplomázott. A sorstársai támogatására esküdött fel: a Boston College-ban dolgozott egy olyan számítógépes laboratóriumban, amely a fogyatékossággal élő emberek kommunikációs és egyéb feladatait segítő rendszereket fejleszt.

 

Az első közös verseny

A sport 1977-ben lépett be a Hoyt család életébe, amikor az akkor 15 éves Rick azzal a kéréssel fordult apjához, hogy vegyenek részt együtt egy ötmérföldes jótékonysági futóversenyen. Dick eleget tett fia kérésének annak ellenére, hogy korábban nem futott. Átalakított egy kerekesszéket olyan módon, hogy az versenyzésre alkalmas legyen, így nem volt akadálya annak, hogy rajthoz álljanak. Borzalmasan érezte magát a futam közben, mert nem készült fel rá megfelelően. Fia viszont még aznap este ragyogó arccal elmondta neki, hogy milyen hatást gyakorolt rá a közös sportolás:

 

„Apa, amikor futunk, úgy érzem, nem vagyok mozgássérült.” 

 

A duó számára innentől kezdve nem volt megállás. Egyre keményebb és hosszabb edzések következtek, a sporteseményeken való részvételt pedig minden alkalommal ünnepként élték meg. 2016. március 22-ig összesen 1130 versenyt teljesítettek, köztük 6 Ironmant és 72 maratoni futást. Megindító, csodálatra méltó történet, amit az előbb ismertetett bámulatos adatok is fémjeleznek. Viszont a Team Hoyt az eredeti célokat (az apa különleges, semmihez sem hasonlítható élményekben részesítse fiát) messze túlszárnyalta, és ahogy már a fentiekben olvasható volt, példájuk egyre többeket inspirál a mai napig. Az 1989-ben alapított Hoyt Foundation (amelynek Dick és Rick lettek az arcai) a fogyatékossággal élő fiatalok társadalmi integrációjának elősegítését tűzte zászlajára, különös tekintettel az otthoni és a munkahelyi környezetre, iskolákra, sporteseményekre. Hisznek abban, hogy ez által az érintett fiatalok önbizalma nő, valamint egyéniségük kibontakozhat, céljaik és vágyaik kiteljesedhetnek.

 

Mozgalmat teremtettek

Ricket, akinél születésekor az élethosszig tartó izoláció jövőképét vázolták fel, és édesapját egy idő után olyan figyelem és rajongás vette körül, mint a legismertebb, legeredményesebb sportolókat. A versenyeken percekig tartó tapsvihar köszöntötte őket, rengetegen álltak sorba egy közös fotóért. Nyilvános szereplések által népszerűsítették az ügyüket.

Egy idő után már nemcsak ketten gyűjtötték az edzés- és versenykilométereket a Team Hoyt feliratú pólókban, hanem egyre többen csatlakoztak hozzájuk – mind mozgásukban akadályozott személyek, mind a sportolás élményét velük megosztani vágyók. Nemcsak a közvetlen környezetükben alkottak csodálatosat, hanem gyakorlatilag világméretűvé nőtte ki magát a kezdeményezésük. Folyamatosan nő a hasonló célokat maguk elé tűző civil szervezetek száma, és egyre több sportoló tartja kiemelten fontosnak, hogy részesítse az edzés és a versenyzés érzelmi-lelki kincseiben azokat, akiknek a szükséges képességek nem adattak meg.

 

Üzenetük mindenkinek segít

A páros mindkét tagja hálás lehet a másiknak. Az apa egy különleges, semmihez sem hasonlítható élményeket adó világ kapuit tárta ki fia előtt, aki pedig – nem túlzás – megmentette az életét. Az egyik verseny közben ugyanis Dick infarktust kapott, és az orvosi vizsgálatok rávilágítottak arra, hogy szívbetegsége azért nem lett halálos kimenetelű, mert rendszeresen sportolt – amire ugyebár a fia ösztönözte.

Ez a szív március 17-én megszűnt dobogni, az „évszázad édesapja” nyolcvanéves korában elhunyt. Öröksége, hiteles példája nemcsak fogyatékossággal élőket és sportolókat segít, hanem mindenkit, akinek céljai eléréséhez motivációra van szüksége.

Ahogy a mottójában fogalmazott: „Az üzenetünk az, hogy igen, lehetséges. Ha elhatározod, nincs semmi olyan, amit ne tudnál megtenni.”

 

 

Ha értékeled a munkánkat, támogasd működésünket egy kattintással:    Támogatom

5 1 vote
Article Rating

Írj hozzászólást

1 Comment
Oldest
Newest Most Voted
Inline Feedbacks
View all comments
DelJuve
23 napja

Sziasztok!

“…és saját testének börtönében él.”
Valamiért (a múltból) így bűnhödik…de legalább nem adja fel.

Érdekes és egyben undorító jelenség/viselkedés, hogy az egészséges emberek folyton panaszkodnak mindenért…nem 1 nem 2 ember öngyilkos lesz, de a “fogyatékossággal”(buta kifejezés) született emberek MINDIG vidámak, akarnak élni, és soha nem adják fel!
Minden fejlődik csak az ember(az egészséges) nem! Ja de igen…csak visszafele…

Kívánok kitartó erőt és jó egészséget nekik!

1
0
Would love your thoughts, please comment.x
()
x