Koncepció, koncepció, koncepció: Spanyolország–Svédország – vélemény  

Valaki véd, valaki támad, az átmenet pihen? A rendíthetetlen önazonosságok állóvize volt a spanyol–svéd összecsapás. Így lehet koncepciókba ragadni.

 


(X) Regisztrálj a Büntetőn keresztül az Unibetre, és befizetési bónuszod mellé 10 ezer Ft ingyenes fogadást is kapsz ajándékba!


 

Két makacs hozzáállás találkozott. Luis Enrique kísérleti és megtépázott spanyol válogatottja nem mondott le a labdabirtoklásról, Janne Andersson brigádja pedig többnyire szintén arra koncentrált, amit makulátlanul tudnak hozni, azaz saját térfélükön a középpályája belső területének szisztematikus tömítésével megakadályozták a direkt, progresszív ellenjátékot. Amikor épp nem, akkor Robin Olsen kapus rejtette el a gólszerzés reményét.

Ritka, hogy egy mérkőzés ennyire kirívóan önmaga beharangozója marad,

mert tényleg, mintha a meccs előtt is várható mintázatokba szorultunk volna a játékosokkal és a szövetségi kapitányokkal együtt akár kósza nézőként, akár szakmaibb igényekkel vizslatva. Két olyan válogatott csapott össze, amelyeknek alapjátéka szélsőségesen eltérő, és saját stílusukról még csak azért cserébe sem voltak hajlandóak lemondani, hogy a másikat kizökkentsék taktikai komfortzónájukból az idő előre haladtával. Noha a svédeknél ez talán kevésbé is lett volna indokolt, ám figyelembe véve, hogy a jelenlegi spanyol csapat tesztjellegű, talán megpróbálhatták volna.

 

Lassan járj(?), hogyan tovább?

A labdabirtoklás és a labdajáratás fogalmai gyakorta nincsenek szétszálazva. Holott a labdabirtoklás önmagában vajmi kevés, amikor nem párosul labdajáratási sebességgel. Noha Enrique válogatottja majdnem ezer passzt hajtott végre a mérkőzés folyamán, ami bődületesen magas szám, valódi kontroll alatt mégsem tudták tartani a saját labdabirtoklásukat. Igen,

nemhogy a svédeket, hanem a saját labdabirtoklásukat a sebesség híján.

Ebből adódóan alapvetően sem sikerült a Kristoffer Olsson–Albin Ekdal kettőst a svéd tengelyben annyira gyors irányváltoztatásokra kényszeríteni többségében, hogy azáltal akár a pálya belső részein sűrűbben adódjon lehetőség minél progresszívebb passzokat osztani, melyeknek révén a belső védőkre is nagyobb nyomás helyezhető, valamint a védőláncból való kilépésekre ingerelhették volna a svédeket ezáltal. A kontroll szinte végig az északiaké volt.

 

Hálózatos állomány

Andersson csapatának kulcsmotívuma a folyamatos rendeződés. Érdekes jelenség a svéd válogatott, mert amellett, hogy rendkívül jól zárják a passzfolyosókat és egyéni szinten előretörésre való területeket, közel sem beszélhetünk statikus összetételről. A svéd rendeződések jellegzetessége abban rejlett, hogy saját térfélen belül mennyire precízen észrevehető a fázisokra való támaszkodás. Sebastian Larsson szerepén például megfelelően modellezhető mindez: a 36 éves játékos az ellenfél labdabirtoklásánál a jobb oldali középpályás, a belső középpályás, valamint a jobbhátvéd posztok között hullámzott roppant fegyelmezetten. Ám az ilyesfajta módszeres ingázás az, ami a svédek végcélját, az oldalvonal mellé szorítást és az onnan kiindítható kontrákat előidézi. Hiszen a tudatos szélességmegvonás nem csak a belső zóna tömítését segíti elő, de hívószóként is szolgál az ellenfél szélső védőinek a bátrabb, magasabb helyezkedésre, mely labdavesztés után megbosszulja magát:

nem pusztán nagy terület marad a szélen kontravezetésre a svédek szempontjából, de az ott keletkező űr csapatszinten is jóval nagyobb – visszafelé zajló – tolódásra buzdítja az ellenfelet, ami közben a pálya tengelyében is számos építkezésre alkalmas rés adódik,

és ez csillogó alap a lendületes kontrák megalkotásához. Ahhoz ellenben, hogy Andersson játékosai kegyetlenül tudjanak élni ezzel, bizonyos meccsfázisokban jóval inkább törekedniük kéne a labdabirtoklásra apróbb periódusok erejéig, hogy minél inkább kialakuljon a meccs közbeni viszony a játékszerrel, mert most is látható volt, hogy technikailag nincs azon a szinten ez a keret egyenletesen, hogy labdaszerzés után tűpontossággal bökjenek rá az adódó opciókra.

 

A cserék jöttek-mentek, inkább mentek

A már utalt és említett koncepciós merevségek keretében a cserék sem hathattak elég frissen.

Nincs mit leváltani, amennyiben habitusváltás nem kerül megfontolásra – fedi ez voltaképpen a meccstervek vékonyságát is,

ellenben a padon mindkét oldalról olyan játékosok szálltak be, akik egy-egy rendszerszintű finomhangolással új vibrálást vihettek volna a meccsbe, gondolhatunk a sokoldalú Robin Quaisonra a svédeknél, a spanyoloknál pedig nem is elsősorban most Thiago Alcantarára, hanem Mikel Oyarzabalra vagy Gerard Morenóra, akik jóval proaktívabbak annál, mint amilyen statikusságot számtalanszor elénk tárt a csapat annak révén, hogy Enrique inkább láncolatokban gondolkozott erre a meccsre végig, mintsem egymáshoz képest folyamatosan oszcilláló vertikális helyezkedésekben.

 

Ön

Egyelőre úgy tűnik, a kockázatvállalás egyik oldalon sem erény, ami azért probléma, mert így is egészen sok hibára késztették egymást és saját magukat a csapatok. Mindkét fél relatív örömére e lehetőségek is olyannyira önmagukba szorultak,

mint amennyire önigazoló volt ez a párharc taktikailag.

 


(X) MAGYAR-PORTUGÁL: 20-AS ODDS: Kattints ide és fogadj 20.00-s oddson magyar győzelemre, döntetlenre, vagy portugál sikerre!


A kép forrása: ArgentinaNews

0 0 votes
Article Rating

Írj hozzászólást

0 Comments
Inline Feedbacks
View all comments
0
Would love your thoughts, please comment.x
()
x