Peter Bosz leverkuseni munkásságának tanulságai – II. rész

A Hertha BSC elleni 3-0-s csúfos vereség után elkerülhetetlenné vált Peter Bosz távozása a Bayer Leverkusentől. Az ősszel pár fordulóig még a tabella élén is álló alakulat hatalmas zuhanórepülésbe kezdett 2021-ben, aminek többek között egy csúfos kupakiesés és Európa-liga-búcsú lett a következménye. Bosz dolgát több tényező is erősen megnehezítette, de összességében a holland edző számára hozott pozitívumokat is ez a két év. Két részes írásom második részében a Bayer Leverkusen idei összeomlásának az okairól lesz szó.


(X) Regisztrálj a Büntetőn keresztül az Unibetre, és befizetési bónuszod mellé 10 ezer Ft ingyenes fogadást is kapsz ajándékba!


 

2020 nyarán nem csak Kai Havertz távozása miatt fájhatott Bosz feje, mivel Kevin Vollanddal sem sikerült szerződést hosszabbítani, akit az AS Monaco szerzett meg. A két támadóért összesen 95 millió eurót kapott a klub, ami alapján joggal reménykedhettek a szurkolók komolyabb erősítésekben. Ez viszont messze nem így lett. A támadósorba csupán Patrik Schick érkezett, akire az RB Leipzig egy év után nem tartott igényt, mellette a jobbhátvéd posztjára sikerült kölcsönbe az Atlético Madridtól megszerezni a kolumbiai Santiago Ariast. Bár Charles Aránguizt és Lucas Alariót végül maradt, mégis furcsa volt Rudi Völlerék inaktivitása az átigazolási piacon, mivel a keret nagyon szűknek tűnt.

Elsősorban a támadósorban voltak korlátozott opciói Bosznak, így Havertz pótlása is kérdéses volt. Az átigazolási időszak végén még egy kétségbeesett próbálkozást indított a klub Milot Rashica elcsábításáért, azonban a Werder Bremen addig akadékoskodott a feltételeivel, míg le nem zárult a transzferperiódus. Kétségtelenül kellemetlen fiaskó volt ez a Leverkusennek. Csak súlyosbította a helyzetet, hogy az egy évre kölcsönbe érkező Arias már októberben kiesett az egész szezonra egy válogatott mérkőzésen elszenvedett szárkapocscsonttörés miatt. Ez a szerencsétlen eset pedig még csak az előszele volt a későbbi pokoljárásnak.

 

Biztató kezdés

A bajnokságban egy kicsit döcögősen indult a csapat három döntetlennel, viszont legalább hátul stabilnak tűnt az együttes. Az első négy mérkőzésen nagy nehezen összeszorgoskodott három gól viszont teljesen ellentmondott Bosz játékfelfogásának. A mérkőzéseket dominálta a Leverkusen, azonban ez legtöbbször steril, hátsó labdajáratásokban mutatkozott meg. Később viszont szépen lassan belelendült a csapat olyannyira, hogy 12 forduló után veretlenül a Bundesliga vezetését is átvette. Az Európa-ligában is szépen menetelt és imponáló magabiztossággal jutott tovább a csoportjából.

Az őszi remeklés nagyrészt a szélvészgyors szélső támadóknak – Moussa Diabynak és Leon Bailey-nek – volt köszönhető. Az ő gyorsaságuk sokszor tudott lendíteni a lassú labdajáratásokon és életveszélyesek voltak a hátul kinyíló csapatok ellen. Arról, hogy ősszel miként sikerült feledtetni Havertzet korábban írtam egy elemzést, amiben külön kiemeltem Diabyt, aki sokszor változtatta a pozícióját és kérte a labdákat. Középen Nadiem Amiri is egyre jobban beilleszkedett a csapatba a mindössze 17 éves Florian Wirtzcel egyetemben, akit rögtön Havertz utódjának kiáltottak ki. Mélységi beindulásaikkal ők is rendszeresen veszélyt jelentettek az ellenfelek kapujára. A legkevésbé viszont talán Alario jó teljesítményére lehetett számítani, aki az őszi szezonban nyolc góllal vezette a házi góllövőlistát a bajnokságban. Az argentin nyáron majdnem elhagyta az együttest a kevés játéklehetőség miatt, de Schick sérülékenysége megnyitotta előtte az utat a kezdőcsapatba.

Lucas Alario nyolc gólt szerzett az ősszel

A legnagyobb pozitívum az volt, hogy a csapat védelme a Bundesliga egyik legjobbja volt ősszel. Ahhoz képest, ami miatt Bosz Dortmundban megbukott, ez komoly meglepetésnek számított. Végérvényesen kifizetődött az, hogy 2019 tavaszán már a Leverkusen edzőjeként elkezdte finomítani totálisan támadó felfogását. Viszont amíg ez akkor nem hatott ki a támadójáték minőségére, gördülékenységére, ez már az idei szezonra nem volt elmondható.

A támadásépítések sokszor a védők egymás között való adogatásába fulladtak, elől pedig túlságosan Diabyék egyéni képességeire hagyatkoztak. A támadójáték szélsőkre való kihegyezése elég közel áll a holland futballfelfogáshoz, de ennek azért meg vannak a maga korlátjai. A Julian Brandt–Havertz duó nélkül Bosz visszaállt egy 4-3-3-s alapfelállásra, amiben a szélsővédőknek is mélyebben kellett maradniuk, ezért Diaby és Bailey sokszor csak magára hagyatkozhatott. A magas letámadás is csak a mérkőzések egy bizonyos szakaszában működött, már egyre jellemzőbb volt, hogy egy 4-1-4-1-s vagy 4-4-2-s formációba zárt vissza az együttes. A szűk keret is megkötötte Bosz kezét, ami miatt formációt se nagyon tudott változtatni, így például az előző szezon közepén sikerrel alkalmazott háromvédős rendszer is csak elvétve volt alkalmazva, a kevés középső védő miatt.

A decemberi évzáró, Bayern München elleni mérkőzés még az első hely sorsáról döntött, ahol a „gyógyszergyáriak” összeségében nem is okoztak csalódást és a mérkőzés elején alkalmazott magas letámadással rendesen meglepték a bajorokat. Az egész mérkőzést tekintve is abszolút egyenrangú ellenfél volt a két csapat, így a döntetlen abszolút jogos eredmény lett volna, de Jonathan Tah két kapitális hibája és Robert Lewandowski hatékonysága miatt végül kikapott Bosz együttese, így az első helytől is búcsút vehetett. Ez a vereség pedig – mint később kiderült – egy lejtmenet kezdetét is jelentette.

 

Egymás után kieső játékosok

A problémák akkor kezdtek elhatalmasodni, amikor az amúgy is foghíjas keretből sorozatban kezdtek el kiesni a játékosok. Elsősorban a védelmet sújtotta egy komoly sérüléshullám. A Bender ikrek, Sven és Lars sérülékenysége már nem volt újdonság, pedig ők ketten játékban és mentálisan is abszolút kulcsfigurák a csapatban. Decemberben bejelentették, hogy a szezon végén befejezik a pályafutásukat, mivel a folyamatos sérülések ellehetetlenítik számukra a további, profi szinten való helytállást. Nélkülük érezhetően instabilabbá vált a hátsó sor, a jobbhátvéd posztján pedig – mivel Lars Bender és Arias sem volt bevethető – kényszermegoldásként sokszor Aleksandar Dragovic játszott, aki ugyan összjátékban nem volt rossz, védekezésben sokszor került bajba tempóhátránya miatt.

Télen így elkerülhetetlenné váltak az erősítések. Érkezett a jobb szélre Timothy Fosu-Mensah és Jeremie Frimpong. Utóbbi több poszton is bevethető és jobboldali támadóként is voltak biztató megmozdulásai, de egyelőre még hozzá kell szoknia a német futballhoz. Fosu-Mensah viszont a február végi, Freiburg elleni mérkőzésen megsérült, az egész szezonra kiesett, így a jobbhátvéd poszt betöltése továbbra sem oldódott meg. A másik oldalon, a Leicester Citytől igazolt Demarai Graynak is voltak jó megmozdulásai, de egyelőre belőle is hiányzik az állandóság, képes mérkőzések közben beleszürkülni a mezőnybe. Rá mindenképp nagy szükség van, mivel Diaby és Bailey alternatíva hiányában agyon lett hajtva az ősz folyamán. Karim Bellarabi sem tudott opciót nyújtani sérülései és idei nagyon gyenge formája okán.

A tavasz folyamán a kapusposzton is jöttek a sérülések, amikor februárban Lukas Hradecky egy hónapra kidőlt Achilles-ín-problémák miatt. A második számú kapus Niklas Lomb sorozatos bakijai miatt mostanra már a harmadik számú portás, Lennart Grill kapott lehetőséget.

 


(X) Regisztrálj a Büntetőn keresztül az Unibetre, és befizetési bónuszod mellé 10 ezer Ft ingyenes fogadást is kapsz ajándékba!


 

Tavaszi zuhanás

2021 eddig borzalmasan alakult a Leverkusen számára: 17 mérkőzésből eddig tízet vesztett el, így a Bundesligában az első négy hely beláthatatlan távolságra került, az Európa-ligából és a Német Kupából pedig szégyenteljesen búcsúzott az együttes. Az utóbbi sorozatban a negyedosztályú RW Essen jelentette a végállomást a nyolcaddöntőben.

A támadójáték teljesen kifulladt, miután a szélsők formája elkerülhetetlenül hanyatlani kezdett a sorozatterhelés következtében. Bailey helyzetét tovább súlyosbította, hogy amikor Dragovic játszott mögötte, védekezésben sokszor neki kellett a védő lassúságát kompenzálni. A fáradtság mellett ráadásul már az ellenfelek is tudatosabban figyelnek rájuk. Nem hagyják, hogy egy az egy elleni helyzetekbe kerüljenek, amikből rendszerint ők kerülnének ki győztesen.


Bosz utolsó előtti mérkőzésén az Arminia Bielefeld tudatosan a szélsők ellehetetlenítésére törekedett védekezésben. Itt Grayt (29) kettőzik le, így nem tud beadni vagy megindulni a labdával középre, ahol egyébként szintén létszámfölényben vannak. Wendell (18) is későn ért fel hátulról, akire a szintén visszazáró csatár, Ricu Doan váltott ki, miután megkapta a labdát.

A megakadó támadójáték mellett a sérülésektől sújtott védelem sem tudta tartani az őszi szintet, főleg kontrák ellen váltak sebezhetővé. Az utóbbi egy évben csalódást keltő teljesítményt nyújtó Tah mellett az addig nagyon stabil Edmond Tapsobának is voltak gyengébb mérkőzései, a szélsővédőknél pedig a sérülések miatt hiányzott az állandóság. Miután labdavesztéskor jellemzően már nem volt hatékony a Leverkusen visszatámadása, a védők is kiszolgáltatottá váltak az ellenfelek indításaival szemben.


A Hertha BSC ellen már a totális összeomlás jelei voltak észlelhetőek a csapat játékán. Labdabirtokláskor egymástól távol helyezkednek a játékosok, így Aránguiz (20) labdaszerzése után Lucas Tousart zavartalanul indíthatta a Wendell (18) mögé befutó Dodi Lukebakiót (11). A védők hátul létszámhátrányban voltak, így végül a Taht (4) lerázó Matheus Cunha (10) üresen maradt és meglőtte csapata második gólját.

 

Összegzés

Miután túlságosan egydimenziós volt a csapat támadójátéka a formaingadozások és a sérülések következtében, teljesen oda lett az őszi remek forma. Bosz sem nagyon tudott változtatni a vészesen leszűkülő keret miatt, az utolsó mérkőzésekre pedig már az öltözőt is egyre inkább elvesztette. Rudi Völler sportigazgató a végsőkig kitartott mellette és bízott a szakmai tudásában, de a szégyenteljes Hertha elleni produkció után nem maradt más választás. A felek útjai elváltak egymástól.

A szezon végéig az U18-as német válogatottat irányító Hannes Wolf lett megbízva a vezetőedzői feladatok ellátásával, aki 2017-ben a VfB Stuttgartot juttatta fel a Bundesligába. Célként most már az Európa-liga szereplés kiharcolása van meghatározva, mivel a Bajnokok Ligája már szinte elérhetetlen távolságba került.

0 0 votes
Article Rating

Írj hozzászólást

0 Comments
Inline Feedbacks
View all comments
0
Would love your thoughts, please comment.x
()
x