Steve Bruce „szarkái” is délre repülnek a télen

A Newcastle United 2019 nyarán csaknem mindenkit meglepve nevezte ki Steve Bruce-t vezetőedzőnek, akivel az első – magához képest – jól sikerült szezonja után, idén már próbál meghasonlani, viszont a döntésképtelensége, és a bizalmatlansága könnyen az állásába kerülhet. A keret ennél talán többre hivatott, mégis statisztikailag a kiesőkkel van egy szinten, s lassan már a pontok tekintetében is a „határvonalat” fogják súrolni.

Fogadj a Premier League mérkőzéseire és csapataira az Unibeten!


 

Steve Bruce neve az elmúlt 20 évben rendszeresen ott volt a Premier League vagy a Championship edzők közt, mert elismert szakember, akinek, ha kissé makacs is a felfogása, az eredményessége az élvonal alsóházi, valamint a másodosztály feljutásról álmodozó csapatai közt megbízhatóságot jelentett.

A 2000-es évek közepén a Birmingham Cityt feljuttatta az első osztályba, három szezonon át benntartotta, kiestek, majd ismét visszajöttek. A Sunderland együttesét két idényen át stabil középcsapattá tette, majd a Hull Cityvel is egyrészt sikerült feljutni, majd hatalmas küzdelem árán bennmaradni, a kiesés után pedig ismét összehozta, hogy visszatérhessenek a „tigrisek” a legfelső osztályba. Az Aston Villa esetében egy pocsékul rajtoló másodosztályú csapatból csinált rájátszás-résztvevőt, még ha az osztálylépés akkor nem is jött össze.

Hosszasan lehet ragozni az érdemeit, mert tény és valóság, hogy van neki jó pár, de mielőtt túl fényesre políroznánk arcképének íróasztalunkra kihelyezhető fotóját, ki kell mondani, hogy a modern foci szépen elhaladt a stílusa mellett. Ezt már a birminghami „oroszlánok” is megéreztek, majd most a Newcastle United a legnagyobb színpadon is megmutat a világ felé.

 


 

VARIÁLÁS ÉSZ NÉLKÜL

Az előző idény végén volt egy ötmeccses sikerperiódusa a „szarkáknak”, amikor a négyvédős rendszerre átállva begyűjtötték a bennmaradás biztosítását jelentő pontokat. Akkor azt hihette volna az ember, hogy Bruce ráébredt arra, hogy nem lehet sikeres úgy, ha a kezdő tizenegyből nyolcan is a védekezésért felelnek. A nem épp elit elől lévő emberei nem tudják megoldani, hogy valahogy gólt szerezzenek, mert nincs meg a kellő minőség bennük egyénileg.

Az idei szezon eleje ennek fényében úgy is kezdődött, hogy a 4-4-2-es hadrend lesz a „jövő”.

A rossznak nem nevezhető rajt a szurkolók számára is okot adott, hogy higgyenek a veterán edző fejlődésében. Sokáig nem lehetett örülni, mert novemberre már ismét három védővel próbálkozott a csapat, ami masszív kudarc volt. Látva a gondot jött váltás vissza a négy védőre, ami hozott is két sikert, de a Leeds United elleni fiaskó után – ahol egy ötössel megszórták őket – azonnali variálásra késztette Bruce-t. Visszatért hát a három védős szisztémához, de az eredmények ismét nem jöttek, ami már a vezetőségnek is kezdte a felnyitni a szemét az edző alkalmatlanságára.

Az Arsenal ellen megint váltott, és jött a négy védő, ami egy ideig működött is, de a jó formába lendülő „ágyúsok” felőrülték a védelmet és nagyon sima vége lett a meccsnek. A vereség okán ismét variálás és az Aston Villa otthonában újfent három belső védő volt a pályán, de a birminghamiek így is ledominálták a „szarkákat” és könnyedén nyertek. Minő meglepetés a szezon második felének rajtján újra négy védő volt a kezdőben a Leeds ellen, sokkal jobban is ment a játék a csapatnak, de az újonc ennek ellenére elvitte a három pontot a St. James’ Parkból.

Zsinórban öt bajnoki veresége van a gárdának, és összességében kilenc bajnoki óta nem nyertek. Azt is erősen meg kell kérdőjelezni, hogy miként lehetséges, hogy még Steve Bruce az edző.

 


Jelenleg Steve Bruce kirúgására adja a legkisebb szorzót (1,60) az Unibet!


 

EGYOLDALÚ IRÁNYELV

Bruce pragmatikusnak gondolt futballja ma már minden csak nem célravezető. A masszív védekezés, a labda és a terület átadása az ellenfélnek megkövetelné, hogy a játékosai mindent alárendeljenek a reaktív stílusnak. Ehhez viszont a mai labdarúgásban olyan támadóra lenne szüksége, aki egyedül is képes gólra váltani a helyzeteket, vagy inkább helyzetecskéket. Segítség egy-két főnél többtől nem várható, hiszen a kezdőbe inkább védekezésben hasznos játékosok találhatóak többségben.

Mikor a Newcastle támadásairól kell beszélni, akkor annak ellenére, hogy túl vannak a szezon felén, még mindig azt kell kijelenteni, hogy „kicsi a minta”, mert Bruce együttese nem erre összepontosít a találkozói többségén.

A harmadik legkevesebb lövéssel kísérleteznek (8,90), a harmadik legkevesebb kaput találó lövésük nekik van (2,75), A harmadik legnagyobb távolságból jönnek a lövéseik (18,2), többed magukkal a második legrosszabb minőségű a lövéskiválasztásuk (0,08 NPxG/Sh), a harmadik legkevesebb lövést kialakító akciójuk nekik van (14,15) és gólt eredményező akciók terén is hátulról az hatodikok. 

 

Stev Bruce gólpasszok
A képen (a szezonfelező meccs után készült adatok) az asszisztjaik láthatóak, amik jól mutatják, hogy mindössze három góljuk született igazán magas minőségi helyzetből. A csapat szinten elért 10,4 xA és a 11 gólpassz is masszívan a lista alsó végébe sorolja őket, hisz előbbiben utolsó előttiek, utóbbiban a negyedik legrosszabb a mutatójuk.

 

MINŐSÉG HIÁNYÁBAN

Amikor a kevésbé védekező felfogásban, vagyis négy védővel küldi fel legénységét, akkor a csapat is sokkal inkább képes a helyzetkialakításra. Attól messze állnak, hogy ilyenkor kiugró számokat produkáljanak, de látványos különbségeket lehet megfigyelni a statisztikáikban. Van, ami viszont nem változik, ilyenkor is sok beadással próbálkoznak, s többnyire céltalanul.

 

Steve Bruce lövések
A képen (a szezonfelező meccs után készült adatok) látható, hogy azon lövéseik, amikből nem lesz gól, azok nagy százalékban a szélről belőtt labdák után születnek, pocsék helyzetkiválasztással. Ezt a fejesek és a reménytelen helyzetből leadott kísérletek tökéletesen leírják, mert a támadók rendszerint magukra vannak hagyva a védők társaságában, mert nem érkezik meg a segítség a többiektől.

Annyi pozitívumot viszont fel lehet jegyezni, hogy a két kép alapján az is kiderül, hogy ha sikerül csak közepes minőségű helyzetet is kialakítani, akkor azt gólra váltják.

Ez leginkább egy embernél igaz, a szezon előtt a kieső Bournemouth-tól szerződtetett Callum Wilson esetében.

Az „új fiú” az egyetlen, akinek az NPxG/Sh mutatója minőséginek nevezhető (0,19), bár azt sem szabad elfelejteni, hogy ő ezt úgy teszi, hogy nyolc lövése volt kaput találó, az mind gól is lett. Eközben a csapaton belül a 0,1-et is csak hárman érik el rajta kívül, a nyolc lövéssel próbálkozó Jeff Hendrick, Allan Saint-Maximin, akinek hét kísérlete van és Miguel Almirón, aki 14 kapuralövéssel már a „sokat próbálkozók” közé tartozik.

 


 

INKOMPATIBILIS FELHOZATAL

A keret támadószekciója az angol csatáron felül még hárman főből áll, de ők kérdőjelesen, vagy inkább nem is ütik meg a Premier League szintjét. A Dwight Gayle, Andy Carroll páros kapcsán joggal tehetjük fel a kérdést, hogy mit is várhatunk egy olyan csapattól, ahol ilyen csatároktól remélik a gólokat. Mindkettőjüknek ugyan van egy-egy találata, de ketten együtt nem hoztak össze 1,3 xG-t, és még csak bizakodni is nehéz abban, hogy képesek lesznek pótolni Wilsont, ha vele bármi történik és kidől egy hosszabb-rövidebb időre.

Ne feledkezzünk meg Joelintonról se, aki az előző szezon után, idén már egyre többször játszik szélsőt, teljesen posztidegenként, mert szegény brazil némelyik meccsen jobban el van veszve, mint szürke szamár a ködben. Nála a kísérletezésre nem lehet panasz, mert csapaton belül Wilson után a legtöbb próbálkozása van, csak míg az angol 0,19 NPxG/sh mutatóval teszi ezt és 4 nem büntetőből szerzett gólja van, addig ő 0,08-as értéket hoz össze helyzetkiválasztás terén és egyetlen árva találattal büszkélkedhet.

Bruce rendszerében nem csak Joelinton szenved a szélen, hanem Miguel Almirón is, akinek anno az MLS-ben a pálya közepén volt meg a helye a csatár mögötti pozícióban. A klasszikus tízes típus, aki szereti irányítani a játékot és képes is erre, pont az a poszt és karakter, ami a modern focihoz képest lemaradásban lévő edző világnézetében nem létezik. A paraguayinak csak a szélen jut hely, és miután a teljesítménye itt igencsak hullámzó, így egyre kevesebbszer.

Szót érdemel még a nagy reményekkel vett – egy gondolat elejéig már felmerülő – Allan Saint-Maximin, aki, ha nem lenne talán kicsit túl sokat is sérült, akkor vihetne színt a játékba, mert egy igazi cselgép, aki nem spórol a trükkökkel. A francia képes egyénileg is megteremteni a helyzetet magának, de a társakat is kiszolgálni, így benne és az előbb emlegetett Almirónban azért bízhatnak a fanok, ha jön egy új edző, egy más szemlélettel.

 

KONKLÚZIÓ

Bár kétségtelen, hogy megközelítőleg sincs meg az alapanyag akárcsak egy közepes szintű jól támadó csapat kialakításához, mert másfél csatárral, egy irányítóval és – ha mindenkit beleszámolunk pozitívan, akkor mondjuk – egy elfogadhatónak tűnő szélső felhozatallal. Viszont amíg az edző nem érzi, hogy a készségfejlesztő formakirakós játék háromszögének helyére akarja a hengert beleerőszakolni, addig biztosan nem fog a puzzle elkészülni és a Newcastle se fog tudni érdemileg támadófocit nyújtani.

Azt nem szabad állítani, hogy már edzővel ők majd szárnyalni fognak és kétgólos átlagot hozni meccsenként, de élvezetesebb és látványosabb focit tudnának játszani, aminek a hozadéka lenne, hogy javul a támadók közt néhány játékos teljesítménye, ami pedig eredményekben és pontokban is megmutatkozik.

Ha sokáig hagyják ténykedni Bruce-t, akkor könnyen találhatják magukat a vonal alatt, délen.

0 0 vote
Article Rating

Írj hozzászólást

0 Comments
Inline Feedbacks
View all comments
0
Would love your thoughts, please comment.x
()
x