Szövetkez(e)tek a futball ellen: a Paradicsom visszahódít

Hogyan alakítják át az európai labdarúgást az amerikai befektetői körök? – teszi fel a kérdést két angol egyetemi professzor, melyre a válaszaikat múlt héten megjelent cikkükben találjuk. Az orosz oligarchák, a közel-keleti befektetők, és a távol-keleti milliárdosok után most az amerikai üzletembereken a sor, hogy profitáljanak a fociból.


(X) Regisztrálj a Büntetőn keresztül az Unibetre, és befizetési bónuszod mellé 10 ezer Ft ingyenes fogadást is kapsz ajándékba!


 

Hiba volt lemászni a fáról, és kétkézlábra állni, mondja Sándor György humoralista, utalva az ember kiűzetésére a Paradicsomból, azaz a természettől való elszakadásra, az ember öntudatra ébredésére. Ennek analógiájára tavaly Angliában és az Egyesült Államokban egyre többen fejezték ki nemtetszésüket az uralkodó hódítás-központú történelemszemlélettel kapcsolatban, esetenként a Kolumbusznak és utódainak emléket állító köztéri szobrok, műalkotások szimbolikus átértelmezésével. Bizonyos értelemben az európai labdarúgást is elérte a folyamat, melyben a fagyi visszanyal, a gyarmatosított Újvilág erői az Óvilág szimbolikus, sőt ikonikus, ódon intézmény(rendszer)ei ellen törnek.

Erről (is) szól a nagyszerű The Conversation oldal legújabb labdarúgás témájú szakcikke, amelynek szerzői Paul Widdop egyetemi tanár és Simon Chadwick professzor. Widdop erős hálózatkutatói háttérrel a sport, mint termék fogyasztását és előállítását vizsgálja a Manchester Metropolitan Egyetemen, míg a 25 éves tapasztalattal rendelkező rutinos sporttudós, Chadwick jelenleg Franciaországban az EMLYON Business School tanára – korábban hasonló üzleti egyetemeken oktatott Anglián kívül Spanyolországban, Németországban, Brazíliában és Kínában. Manapság a sport és az állam(hatalom) összefonódásait vizsgálja elsősorban a Közel-Keleten és Kínában, ahol az utóbbi időkben közel nulláról építik fel ligáikat, klubjaikat bizonyos befektetői csoportok, cégek, illetve különféle szerveik révén maguk az államok.

 

Hasznot húznak a válságból

Widdop és Chadwick kutatásának fókuszában most azok jól behatárolható amerikai magánbefektetői csoportok állnak, melyek a private equity finanszírozás módszere révén szereznek tulajdonrészt Európa nagy egyesületeiben – ennek lényege, hogy nem hitel, hanem tőkeemelés formájában pénzt fektetnek a klubokba, melyért cserébe tulajdonrészt nyernek azokban. A folyamatot ugyan nem a COVID-19 indította el, de az angol kutatók megjegyzik, a világválság lényegesen felpörgette a trendet, melybe új elemként berobbantak a streamingszolgáltatók, mint egy eddig nem, vagy kevéssé kihasznált platform képviselői.

A hálózatkutató Widdop szó szerint feltérképezte, átlátható formában jelenítette meg azt az üzleti hálózatot, amely a válság következében megrendült egyesületek bekebelezésére állt rá. Megjegyzi, a Burnley FC, a Toulouse FC, a Girondins Bordeaux és az AS Nancy már amerikai tulajdonba került, akár csak a részben szintén egy tengerentúli befektetőcsoport kezeiben lévő City Football Group alá frissen besorozott Troyes. Olaszországban az AC Milan jutott hasonló sorsra, illetve bizonyos szempontból a teljes Serie A, melynek közvetítési jogait immár részben szintén egy ilyen üzleti kör birtokolja – ugyanez a társaság most a német Bundesliga nemzetközi médiajogaira is pályázik. Chadwick prof a hálózatkutatás eszközeit felhasználva feltérképezte egy szeletét a privát befektetői körök és az általuk (részben) tulajdonolt sportegyesületek kapcsolatrendszerének, melyből látszik, máris mennyire messze érnek és mélyre hatolnak ezek csápjai az európai futball testében.

Megjegyzi ugyanakkor, a pusztán a profitot szem előtt tartó társulások valójában nem válogatósak sem sportágak, sem kontinensek tekintetében: kosárlabda, baseball, jégkorong szintén szerepel a portfólióikban. Kiemelendő, hogy ezeknek a speciális társaságoknak, és persze a mögöttük álló néhány tucat hús-vér embernek bizonyos szempontból könnyű dolguk van: nem kell évtizedes munkával, nagy szakértelemmel értéket létrehozniuk, előállítaniuk, egyszerűen lábon megvesznek már bejáratott üzleteket, működő brandeket, felszedve a mások által „elhullajtott” gyöngyöket. Nem teljesen véletlen, ha a jelenség emlékeztet bennünket arra a közelmúltbeli eseménysorra, amely végül a 2008-as gazdasági világválságot eredményezte…

 

A közel-keleti háló (Forrás: Policy Forum)

 

Az amerikai háló (Forrás: theconversation.com)


 

Megmentők? Nem egészen!

Az angol kutatók a Burnley FC példáján keresztül bemutatják, ez a típusú „felvásárlás” igazából nem jelenti az érintett klubok anyagi helyzetének stabilizálódását, sőt, akár még nagyobb adósságba, ezáltal függőségbe taszíthatja azokat. A Glazer család tevékenységével régóta elégedetlen Manchester United-szurkolók, vagy éppen a jelenlegi tulajdonos FSG-t rossz szemmel néző Liverpool-rajongók sincsenek feltétlenül oda a gyönyörtől a klubjaik mögött álló döntéshozók intézkedései láttán, éppen ezeknél a világhírű kluboknál figyelhető meg igazán, mik a következményei ennek a trendnek. A pusztán a profitmaximalizálásban érdekelt befektetők esetleg „elfelejtenek” invesztálni a humán tőkébe, abba a közösségbe, melynek talaján a klubok kinőttek, és azokká a világhírű egyesületekké váltak, amiknek ma ismerjük őket. Elszakított, elidegenített pénzügyi fejős tehenekként azonban további érdemi épülés, fejlődés már nem várhat rájuk, így félő, hogy eljön az idő, amikor jelenlegi tulajdonosaik kifacsart maradványaikat az árokba dobják.

Ezen veszély mellett szinte eltörpül a tíz évvel ezelőtt nagy viharokat kavart világbotrány, melynek során egy hatfős kínai, Szingapúrban működő közönséges bűnözőkből álló csoport a sportág maradék jó hírét bemocskolta az emlékezetes Wilson Raj Perumal-féle bundabotrányban. Bár az oknyomozó újságírók, az Interpol és az egyes érintett országok nyomozói által összeállított hálózati ábrák hasonlóságot mutatnak a fentiekkel, ami az európai labdarúgásra leselkedő veszélyt illeti, ők ártatlan báránykák voltak ehhez a néhány tucat amerikai üzletemberhez képest, akik természetesen teljesen legálisan folytatják tevékenységüket. Emlékszünk a londoni „Securing Sport 2014” konferenciára, melyen David Holman, a WADA (Nemzetközi Doppingellenes Ügynökség) új-zélandi igazgatója kijelentette, a világ sportjának legalább negyedrészét szervezett bűnözői csoportok irányítják. A fentiek pedig, kapaszkodjunk meg, a fehérgalléros jó fiúk!

Az eredeti cikk IDE kattintva elérhető 

0 0 votes
Article Rating

Írj hozzászólást

0 Comments
Inline Feedbacks
View all comments
0
Would love your thoughts, please comment.x
()
x