Akár az ázsiai modell is megágyazhat az európai Szuperligának

Ázsia első számú labdarúgó kupasorozata két nagy változáson ment keresztül az elmúlt 56 év alatt. Első próbálkozásra, 1967-es kezdettel csak négy szezont élt meg a néhány csapat részvételével zajló ázsiai Bajnokok Kupája, öt év múlva politikai okok miatt végül törölték a sorozatot, és egészen 1985-ig nem is került megrendezésre.

Az akkor Asian Club Championship néven újraindult kupa első kiírásában még csak hat csapat szerepelt a főtáblán, és a dél-koreai Daewoo Royals sikerével zárult versenysorozat meglepetésre nagy népszerűségre tett szert a csapatok és a szurkolók között egyaránt. Érdekesség, hogy az első győztes névadója, a Daewoo autómárka már nem is létezik, ahogy a csapat neve is megváltozott azóta Puszan IParkra, és jelenleg a dél-koreai másodosztályban próbálja meg kiharcolni a feljutást. (Novothny Soma 2019-ben 29 mérkőzés erejéig volt a klub játékosa.) Különleges az is, hogy közel 40 éve még mennyire más csapatok szerepelhettek a legjobbak között, mint manapság: akkor a selejtezőben pakisztáni, maldív-szigeteki, Srí Lanka-i, nepáli, makaói és brunei csapat is indult, ma már ezen országok klubjainak többsége a második számú kupasorozatban sem tudna elindulni. A 2000-2001-es kiírásban többek között a kazah Jertisz Pavlodar is elindult, ők az elődöntőig meneteltek Ázsiában, majd negyedikek lettek, 2009-ben viszont már a Haladás ellen estek ki az Európa-liga selejtezőjének első körében.

A második nagy átalakításra a kétezres évek elejéig kellett várni. A 2002-2003-as szezont már AFC Bajnokok Ligájának nevezték az „európai testvér” után, és kisebb módosításokkal ugyan, de nagyjából ugyanazon az elven is szerveződött. Az ázsiai szövetség a minőség javítása érdekében átszervezte a selejtezőket, és lényegében megvált a szerényebb képességű országok csapataitól, azaz ellehetetlenültek a fent említett egzotikus nemzetek klubjai a BL-ben – igaz, a főtáblára ekkor már szinte soha nem sikerült eljutniuk, így a játék minőségét illetően nagy érvágás nem érte a sorozatot az ő távolmaradásukkal.

Ekkor még Kelet-Ázsia uralta a földrész klubfutballját, az BL szezonban Kína, Japán, Dél-Korea és Thaiföld egyaránt két csapatot indíthatott, szemben a nyugati zónával, ahol egyedül az irániak képviselték magukat két csapattal (Esteghlal, Perszepolisz).

2022 decemberében az AFC bejelentette, hogy teljesen átalakítják Ázsia labdarúgását. A korábbi kettő helyett ismét három nemzetközi kupasorozat lesz a 2024-2025-ös idénnyel kezdődően, a 40 csapatos BL-t felváltja a 24 gárdával a főtábláján induló AFC Elit Bajnokok Ligája, az AFC-kupát a 32 csapatos AFC Bajnokok Ligája 2, illetve indítanak egy harmadik sorozatot is AFC Challenge-liga néven (20 csapattal a csoportkörben).

A tervek nagyban hasonlítanak a korábbi „Vision Asia” által elképzeltekhez, annyi kivétellel, hogy az Elit BL-ben szűkre szabták az induló nemzetek számát: a 24 helyen 12 ország képviselői osztozhatnak. Első körben kiesett ebből a körből Tádzsikisztán, Indonézia, Vietnám, Türkmenisztán és Hong Kong is, igaz, az eredmények alapján bármelyik ország csapata visszakerülhet még a legjobbak közé. Nem lesz egyszerű mindez, hiszen jövő nyáron csak az a klub szerez indulási jogot az Elit BL selejtezőjében, amely megnyeri az AFC-kupa jelenleg is zajló utolsó kiírását. A selejtezők mezőnyét illetően is tett némi módosítást a szövetség, a jövő évi első kiírásban keleten Thaiföld, Dél-Korea és Kína indíthat plusz egy csapatot, a nyugati zónában pedig Katar, Irán és az Egyesült Arab Emirátusok.

A színvonalnak valóban jót tesz az előre kiválasztott mezőny, ugyanakkor félő, a második, illetve a harmadik számú sorozatban indulók jelentős többsége még jobban lemarad a legjobbaktól. Pedig a most az Elit BL-ben való indulási lehetőségtől lemaradó országok csapatai is értek el megsüvegelendő eredményeket az előző években: a tádzsik Isztiklol 2021-ben megnyerte a csoportját, 2022-ben pedig a hongkongi Kitchee (Vadócz Krisztián egykori csapata) is továbbjutott az egyik négyesből. Az igazsághoz hozzátartozik az is, hogy az esélyeiket nagyban növelte az a körülmény, hogy a koronavírus-járvány miatt buborékban rendezték a csoportmeccsek, és ez sok helyen alaposan felborította az erőviszonyokat.

Az a helyzet, mint Ázsiában, többek, elsősorban a topklubok és topligák képviselői szerint ezért szükséges az átalakítás, hogy kizárólag a kontinens legjobbjait gyűjtse össze a sorozat, a másik megközelítés viszont az, hogy a klubok közti szakadék e nélkül is nőni látszik.

Tény, folyamatosan csökken a kelet-európai klubok száma a Bajnokok Ligája főtábláján. Míg a 2020-2021-es idényben nyolc (köztük volt a Ferencváros), egy évvel később öt, újabb egy év múlva négy képviselőt adott ez a régió a 32 csapatos csoportkörbe, addig a jelenlegi szezonban már csak hármat – a Crvena zvezda és a Sahtar Donyeck automatikusan, a Galatasaray a selejtezőn keresztül jutott ide. (Ne feledjük, a csökkenésben az is benne van, hogy az orosz csapatok az ukrajnai háborús konfliktus miatt ki vannak zárva az európai sorozatokból.)

Az előző kiírásban a négy gárda közül három (a Viktoria Plzen, a Dinamo Zagreb és a Maccabi Haifa) egyaránt a csoportja utolsó helyén végzett, csak a Sahtar tudta elcsípni a harmadik helyét, amivel átkerült az Európa-liga első kieséses körébe, és az ottani, Rennes elleni sikeres párharccal a második számú sorozat legjobb 16 csapata közé jutott. Igaz, ott viszont jött a Feyenoord, és 8–2-es összesítéssel búcsúztatta őket…

A BL-ben „ezer éve” nem láthattunk a legjobb 16 között keleti együttest, legutóbb a 2017-18-as évadban sikerült ez a bravúr a Besiktasnak és a Sahtarnak. Úgy tűnik tehát, a mezőny nagyon kettészakadt, és Nyugat-Európában is az elit bajnokságok topcsapatai uralják a sorozatot, az új BL pedig csak tovább mélyítheti majd ezt a rést a csapatok között.

Eléggé nyilvánvaló, hogy a jövőre induló Bajnokok Ligája egyfajta kikényszerített reagálás az elitklubok által gründolt Szuperliga elindítására tette kísérletre, amelyből végül semmi nem lett, mert 2021 tavaszán a médiában nyilvánosságra hozott dokumentumok és az UEFA nyomásgyakorlása láttán a legtöbb klub képviselői kifaroltak belőle, ám azért ne legyenek illúzióink, hogy a színfalak mögött nem mennek az egyeztetések, egyezkedések a témában.

Az UEFA és a tehetősebb klubok közötti tusakodás továbbra is folyik tehát, a tét – természetesen mindkét oldalról – a jövedelmek maximalizálása. És már szárnyra keltek olyan pletykák is, amelyek szerint az UEFA 2027-től létrehozza a maga Szuperligáját. A szűkített ázsiai Elit BL után Európában is valami hasonlóra kell számítanunk előbb vagy utóbb.

Most úgy néz ki, előbb.