Aki kétszer is elhagyta a kerekesszéket, és visszatért a sport világába: Kieran Behan hihetetlen története

Az Angliában született ír tornász tízéves volt, amikor egy jóindulatú daganatot találtak a lábában, amit ki is operáltak, ám egy orvosi műhiba következtében kerekesszékbe kényszerült – a lábában lévő összes ideg súlyosan megsérült. Az orvosok azt mondták neki, hogy soha többé nem fog tudni járni, a tornasportot pedig végképp felejtse el. Behan tudomást sem akart venni ezekről a véleményekről. Felépülése meglepően gyors ütememben történt, a szerencsétlenség után 15 hónappal már az edzéseket is újrakezdhette.

Újra a kerekesszékben

Amikor már azt hitte, sínen van a sportkarrierje, újabb balszerencse érte. Az egyik edzésen lecsúszott egy rúdról és a fejére esett. Agykárosodást szenvedett, ami miatt a tornászok számára nagyon fontos képességei gyengültek: az egyensúlyérzéke és a koordinációja.

Újra kerekesszékbe kényszerült lett. Ezúttal is lesújtó orvosi véleményeket kapott, a szakemberek ismét úgy gondolták, soha többet nem fog lábra állni. Ő viszont ezúttal is alaposan rájuk cáfolt. Újbóli kínkeserves küzdelme – az első lépések egyikeként például újra meg kellett tanulnia felülni az ágyban – is meghozta a gyümölcsét: három évvel a balesetet követően sikerült annyira felépülnie, hogy másodjára is újrakezdhette a tornasportot.

Újabb és újabb sérülések

Ám a megpróbáltatásai ezek után sem értek véget, először a jobb, majd a bal lábában szakadt el a keresztszalag. De ezekből a sérülésekből is talpra állt. Hihetetlen akaraterejének gyümölcse több, ifjúsági versenyen szerzett kiemelkedő eredmény lett, valamint az, hogy indulási jogot szerzett a 2012-es londoni és a 2016-os riói olimpiára. Ő lett az első ír tornász, akinek sikerült kijutnia az ötkarikás játékokra.

Érdekes, hogy az ír szövetség nem volt hajlandó finanszírozni a londoni játékokat érintő költségeit, ezért adománygyűjtésekkel és süteményárusítással sikerült előteremtenie a részvételhez szükséges fedezetet.

Visszavonulása után edzői pályára lépett

A riói olimpia után pedig újabb műtéten esett át, teljes térdprotézist kapott, és be kellett fejeznie a sportpályafutását. Maradt viszont szeretett sportágában, Ausztriában junior tornászokat edzett.

Amikor arról kérdezték, minek köszönhető az, hogy a legkilátástalanabb helyzetekből is talpra állt, ezt mondta:

„Talán az a tehetségem vagy adottságom, hogy nagyon-nagyon elszánt vagyok” – vallotta. – Amikor ilyen dolgokról van szó, amik velem történtek, fontos, hogy azokat nem csak magadért teszed, hanem a körülötted lévő emberekért is. Amikor a kórházi ágyon feküdtem, a szüleim azt mondták nekem, hogy minden rendben lesz: »Meg tudod csinálni, fiam, ne aggódj, higgy benne, és meg fogjuk oldani.«”.

Ezzel a rendíthetetlen akarattal és a családi támogatással az edzői pályán is sikeres lehet Kieran Behan.

Kiemelt fotó: SportsJOE.ie