Akik időt sem kértek – mit jelentett nekünk a Dream Team Barcelonában?
A Michael Jordan, Magic Johnson, Larry Bird fémjelezte egyetlen és igazi Dream Team éppen akkor állt össze, amikor a világpolitika és a nemzetközi sportélet kegyelmi évét írtuk. Jordan az erejét, Bird az álompasszait mutatta meg 1992-ben, a lehető legjobb helyen. Johnson pedig az élni akarását, miután az előző évben halálos ítéletet kapott. Idén augusztusban a 63. születésnapját ünnepli.
A barcelonai olimpia a Dream Team nélkül is maga lett volna az álom. Néha még a legelvakultabb Real Madrid-drukkerek is elismerik a katalán város varázsát, ahol 1992-ben, a hidegháború hosszú évei és a Szovjetunió széthullása után, a dél-afrikai apartheid megszűnése után egy – talán magyar és világviszonylatban is – boldog évben találkoztak kelet és nyugat legnagyobb csillagai. Utóbbit érthetjük az egész földkerekségre, de érthetjük az NBA aranykorára is.
A körítés: Carl Lewistól Steffi Grafig
A kosárlabda előtt még szemléljük egy kicsit a barcelonai felhozatalt. Miközben az „amatőr atlétika” történetének legnagyobb alakja, Carl Lewis még a fénykorában tündökölt, soha nem látott erőkkel jelent meg a játékokon a profi tenisz. A sportág a nyolcvanas években 68 év szünet után tért vissza az olimpia műsorára, de Barcelonánál érezte azt először minden nagy egyénisége, hogy ezt nem hagyná ki. A spanyolországi salakon sorra megjelentek a wimbledoni fű és a szerva-röpte királyai, Stefan Edberg, Boris Becker, Pete Sampras, Michael Stich, Goran Ivanisevic. Az akkor még óriási presztízsű párosra összeállt a Becker, Stich német szuperduó, meg is nyerte, míg az amerikaiak a Sampras, Courier duót vetették be… A női döntőben Jennifer Capriati 16 évesen Steffi Grafot verte meg.
Mindezeket az arcokat látva a városban, a versenyhelyszíneken, az olimpiai faluban harminc év elteltével is áradoznak Barcelonáról a magyar küldöttség tagjai, akik 11 arannyal és összesen 30 éremmel tértek haza. Minden idők második legbőségesebb termése lett az 1992-es.
Az ellenfelek: Sabonistól Kukocig
Csodálatos egybeesés az egyetemes sport számára, hogy éppen erre az olimpiára jöhetett el az NBA legjobbjainak különítménye, és még bámulatosabb, hogy a tengerentúli profi kosárlabdázás éppen ekkor járt a csúcson. Larry Bird, Magic Johnson, Michael Jordan egyszerre egy helyen egy csapatban, ez több mint az amerikai álom, hiszen további őrületes kosarasokkal lettek körülvéve – akár a csapattársakat, akár az ellenfeleket nézve.
A Szovjetunióból frissen kiszabadulva elképzelhetetlenül sokat számított az Arvydas Sabonis és Raimondas Marciulionis fémjelezte Litvániának, hogy az olimpiai bronzmeccsen felülmúlta a Független Államok Közössége nevű egyedi formációt, amely elsősorban Oroszországot jelentette. A játékosok egy részének ez a bronz szebb lett, mint a négy évvel korábbi arany, amelyet a Szovjetunió zászlaja alatt nyertek.
A Jugoszláviától háborúban elszakadó Horvátország is először szerepelt önállóan, a férfi kosárlabdázása pedig szintén a legszebb éveit élte. Toni Kukoc és a tragikus sorsú Drazen Petrovic 1988-ban még „jugóként” nyert olimpiai ezüstöt, 1992-ben már horvátként. Ez volt a legtöbb, amit Barcelonából kihozhattak, és külön hálásak lehetünk érte, hogy eleinte izgalmassá tették a döntőt. Végül ők játszották a legszorosabb meccset a Dream Teammel – ennek 32 pontos vereség (117–85) lett a vége. Az akkor már Trevisóból Chicagóba tartó Kukocnak meg akarta mutatni Jordan és Scottie Pippen, kik az urak a Bullsban.
Megszorongatni sem tudták az amerikai csapatot a tornán (Forrás: Olympics.com)Isten éltesse sokáig Magic Johnsont!
Az amerikai profi csillagok megjelenésének legnagyobb ellenzője maga az amerikai amatőr szövetség volt, amely a nemzetközi szövetség, a FIBA tagjaként szavazati joggal rendelkezett. De a világszintű összefogással, az NBA, FIBA, NOB trióval szemben ez egy kicsit kevésnek bizonyult. Itthon a kilencvenes évek elején, az internetkorszak és a sportcsatornák előtti Magyarországon az esti Híradó után várva várt sporthírekből, egy-egy Telesportból és a „Népsportból” értesültünk arról, hogy kezd összeállni a Dream Team. Az akkori hírek szerint a Bird, Jordan, Johnson trió tagjai úgy voltak vele: ha a másik kettő igent mond, ők sem mondanak nemet. Bird a hárompontos versenyek örökös győzteseként lett ritkán látott, távoli legenda a nyolcvanas évek Magyarországán, Magic Johnson népszerűségét pedig világszerte csak fokozta 1991-ben, hogy kiderült róla: a HIV-vírussal fertőzött. Azon nyomban vissza is vonult, a feleségétől pedig a hírek szerint hatalmas pofont kapott válaszul, amikor felajánlotta a válást. Ezekben az években az AIDS a köztudatban még egy egyet jelentett a halálos ítélettel, bár a fertőzöttség nem hozta azonnal magával a betegség kialakulását.
A Lakers híres 32-ese éppen ennyi éves volt, idén augusztus 14-én a 63. születésnapját ünnepli.
Most feltöltődésként nézzünk bele a felkészülésbe, az egymás elleni játékba és az utazásba, élvezzük minden pillanatát:
Michael Jordan Monte-Carlóban
Az edzőmeccsek egyike különös hírnevet szerzett magának később: néhány nappal az olimpia előtt Monte-Carlóban, zárt kapuk mögött hatalmas presztízsmeccset játszottak egymással a Dream Team tagjai. Néhány napja részletes összeállítást szentelt ennek az események itthon a Telex, hiszen Jordan a pályafutása legnagyobb élményei között tartja számon az edzőmérkőzést. Külön párbajt vívott ugyanis a vezérszerepért Magic Johnsonnal. Chuck Daly szövetségi kapitány pedig ezzel a csatával fel akarta tüzelni a játékosokat, akik nyakig fürödtek a népszerűségben és a luxusban.
Hová lett Shaquille O’Neal és Isiah Thomas?
A további, még nem említett csapatagok – Charles Barkley, Karl Malone, Patrick Ewing, John Stockton, David Robinson, Chris Mullin, Clyde Drexler, Christian Laettner – valamennyien nagyobb portrét érdemelnének most, bár Laettner kakukktojás, hiszen egyedül képviselte az egyetemi kosárlabdát. Erre a szerepre Shaquille O’Neal lett volna a másik választás…
Legalább ilyen érdekes viszont a 11. ember kiválasztása, a rendkívüli kisugárzású Drexler helyén játszott volna Isiah Thomas (éppen a Chuck Daly féle kétszeres NBA-győztes Detroit Pistonsból), ha Michael Jordan ki nem kosarazza. Tagadja ugyan Jordan, de bizonyosságot nyert, hogy hadat üzent a vezetőségnek: vagy ő, vagy Thomas, akiért ráadásul Bird és Johnson sem lelkesedett éppen.
Amit viszont Barcelonában láttunk, azt mutatta, hogy a kiválasztottak felül tudtak emelkedni saját egójukon, egymást szolgálták, a közösséget, a közönséget, minket:
Larry Bird álompasszai
A fotókon keresztül is átjön, mit jelentett a Dream Team maguknak játékosoknak is, az ESPN-en itt látható csapatképen például Larry Bird, a 35 éves bostoni szuperhős úgy áll, mint egy megilletődött középiskolás az osztályképen. Barcelonában aztán a gerincproblémái miatt ülni sem nagyon tudott, amikor nem játszott, hason fekve figyelte a társait. De amint pályára lépett, mindenkinél különlegesebb módon varázsolt a játékintelligenciájával, villámgyors passzaival. A labdát gyakran meg sem fogva pöccintette tovább a legjobb helyekre.
Megállt az magától erre a két gyönyörű hétre.
Kiemelt fotó: USA Today
Szerző
