„Akkor lehet nagyot alkotni, ha bevállalós vagy, bátor, ha az alibit játszod, sosem fedeznek fel” – Interjú Kata Mihállyal

– Felkerült a neved az akadémia dicsőségfalára mint a klub legújabb válogatott labdarúgója. Amikor elkezdtél futballozni, valami ilyesmit tűztél ki magad elé?  

– Igen. Álmaimban sem remélhettem volna egyébként szebb szezonrajtot. A tavaszi feljutás után úgy indult az új idény, hogy engem jelöltek ki csapatkapitánynak, majd megérkezett a válogatott meghívó. Négyéves korom óta futballozom, tizenkét éves korom óta az MTK-ban, mindig két cél lebegett a szemem előtt: hogy bemutatkozzam a nemzeti együttesben, valamint hogy az MTK első csapatának legyek a tagja. Nagyon örülök, hogy huszonegy éves koromra mindkettő összejött. Ez persze csak a kezdet, szeretnék az MTK-val minél szebb eredményeket elérni, a válogatottban pedig minél többet szerepelni. 

– A kék-fehérek fala, amelyen immár a te mezed és neved is szerepel, az MTK-s nebulóknak lehet kiváló ösztönző. Néhány éve még te is példaképeket kereshettél, immár pedig azzá váltál.

– Elég hosszú út áll azért még előttem, de örülök, ha valakit inspirálni tudok. Nagyon jó ötlet szerintem, hogy a tavaly átadott akadémiának van egy ilyen kezdeményezése, biztosan motiválja a növendékeket. Huszonhét név szerepelt eddig a dicsőségfalon, büszke vagyok rá, hogy melléjük kerülhettem.

– Ha nem csak a saját neveléseket lajstromozzuk, a 159. MTK-futballista vagy, aki válogatott lett. Azt nem kérdezem, lesz-e 159 fellépésed címeres mezben…

– Elég komoly rekord lenne pedig…

– Valóban, de ezt egyelőre nem merem feltételezni, bár ki tudja. Hanem az érdekelne, csapatkapitányként, illetve a fiatalabb korosztály jó ismerőjeként látod-e már, ki lehet a 160. kék-fehér válogatott játékos?

– Mondjak egy nevet?

– Akár.

– Nehéz erre felelni, mert elég fiatal csapat vagyunk, számos tehetség futballozik nálunk, többen is odakerülhetnek, mások mellett Kovács Matyi. De a futball elég kiszámíthatatlan, két éve például nem játszottam valami sokat, most meg bemutatkozhattam a válogatottban. 

– A hozzáálláson nyilván sok múlik, és klubtársad, Bobál Dávid éppen azt ecsetelte kispesti tapasztalatai alapján, hogy Marco Rossi azt szereti, ha valaki alázatos, a csapatért mindent megtenni képes futballista. Éppen ez a típus vagy?

– Kétségtelenül csapatjátékosnak gondolom maga, a posztomon amúgy is annak kell lenni. Sosem magamért játszom, a védekezésben és támadásban is igyekszem segíteni a társaknak, persze ha hatosként egyénieskednék, abból elég nagy baj lenne.

Önbizalomra persze szükség van a gyepen, de nagy a különbség aközött, ha valaki önző, vagy ha magabiztos. Remélem, azért is választottak meg csapatkapitánynak, mert a személyiségem megfelel a kritériumoknak. 

– Ami viszont a szakmai erényeket illeti, a mutatóid alapján azok közé sorolandó, hogy előre tudod juttatni a labdát a támadóharmadba, a progresszív passzokban előkelő helyen állsz az NB I-ben, de nyomás alatt is meg tudod tartani a labdát, valamint ugyancsak a jobbak közé tartozol a csellel vagy labdavezetéssel való előrejutásban. Az említettek közül melyiket tartod a legnagyobb erősségednek?

– Nem szoktam magam a különböző kategóriák alapján értékelni, szerintem a pályán belüli nyugalmam, higgadtságom az egyik legfőbb erényem, hogy minden szituációt próbálok játékkal, passzal megoldani, nyomás alatt is. Ha jók a mutatóim, az ezért lehet. A felnőtt futballban gyorsabb a játék, mint az ifiben volt, ettől még sem kapkodni, sem bujkálni nem szabad. Bátran el kell kérni a labdát, s én a meccs elejétől fogva szeretem birtokolni, akkor nincs időd egyéb dolgokon agyalni, mindjárt a játékra fókuszálsz. 

(Forrás: mtkbudapest.hu)

– Gólból és gólpasszból ellenben kevesebb van, de elvárható-e tőled, hogy ezekben a kritériumokban is előrelépj? Hatosként gondolom kevésbé, amikor viszont nyolcast játszol, talán igen.

– Az előző szezonban inkább hatos voltam, a harmincöt bajnokim kilencvenkilenc százalékán, akkor kevésbé számított a góllövés a feladatomnak, bár úgy is jól mutatott volna, ha valamivel többször találok be, vagy több gólpasszt adok. Idén sokkal többet játszom nyolcast, igyekszem is többet odaérni a kapu elé, ott labdát kapni, vagy kulcspasszt kiosztani, de ezekben a játékelemekben egyértelműen fejlődnöm kell. Már csak azért is lenne fontos, mert egy középpályásnál is leginkább azt figyelik, mennyi a gól, illetve az assziszt. 

– Megvan benned ez a fajta támadópotenciál? 

– Szerintem igen, több összetevőből áll mindenesetre, hogy mennyire vagy hatékony elöl: múlik a játékintelligencián, hogy milyen futásokat vállalsz, hol találsz területet, hova indulsz be és milyen ütemben, de nyolcasként ezt tudni kell, fel kell érni a támadással. Igyekszem ebben előrelépni. És persze vissza is kell zárnod, mert ha nem, gólt kap a csapat, ezért aztán fontos a fizikum, de éppen ez a poszt szépsége, hogy ennyire összetett.  

– Mégis, melyik posztot preferálod, a hatost vagy a nyolcast?

– Változó, attól függ, melyik szerepben lehetek többet játékban. Ha olyan a meccs, hogy hatosban van többet nálam a labda, azt szeretem, ha nyolcasként lehetek aktívabb, azt. Utóbbi poszton több a támadófeladat, ezért azt méginkább lehet élvezni. Mindenesetre szeretem, ha nálam van a labda.

– Kapitányi karszalag, debütálás a nemzeti csapatban – mi a következő nagy cél?

Szeretnék stabil kerettaggá, idővel pedig kezdőjátékossá válni a válogatottban. Ha már egyszer ott lehet az ember a legjobbak közt, játszani akar. De tudom, az egy más szint, még el kell addig jutnom.

– A személyes tapasztalatok alapján mit gondolsz, miért ilyen eredményes a válogatott?

– Marco Rossi taktikája mindig ül, ez persze kívülről is látszott. Kiválóan összerakta a csapatot, hatalmas energiát fordít arra, hogy a védekezésbeli és támadásbeli mozgásokat mindenkivel megértesse, tökéletesen begyakoroltassa. Szerintem nemzetközi szinten is minőségi az a játék, amit ezzel a háromvédős rendszerrel bemutatunk.

Az utóbbi néhány év eredményeinek hála nagyon pozitív a hangulat az öltözőben, rendkívül összetartó társaság formálódott, a játákosok felfelé húzzák egymást, szóval remek közegbe csöppentem, nagyon jó volt köztük lenni. 

– A szövetségi kapitány szerepe tehát lényegi.

– Igen. A taktikai felkészültsége nyilvánvaló, de emberileg is kiváló: igazán példás, ahogy hozzánk szól, ahogy minden egyes játékosával bánik. Mindig őszintén elmondja, mit lát, tisztán fogalmazza meg, hogy mit vár el az embertől. És nagyszerű hangulatot teremt. 

– Ahhoz, hogy állandó kezdő legyél a válogatottban, előbb-utóbb alighanem külföldre kell igazolnod. Az MTK a fejlődésedet szem előtt tartva top 5-ös bajnokságba adna el. Egyezik az elképzelésetek?

– Persze, az a cél, hogy a lehető legmagasabb szinten játsszak. De amíg nem nyújtok kiegyensúlyozottan minőségi teljesítményt, kár ebbe mélyebben belemenni. Azért megjegyzem, egy holland élcsapat sem feltétlenül rossz… Úgy érzem, most még az NB I-ben is tudok fejlődni, az persze teljesen egyértelmű, hogy a topligák egyike egészen más intenzitást igényel. Sokkal gyorsabb döntéshozatalra kényszerít az a futball, szóval egyértelmű, hogy ott még inkább tudnék fejlődni. Éppen ebben kell egyébként a legtöbbet javulnom, a gyors döntésekben, mert azt érzem, hogy az intenzitás és a döntéshozatalbeli gyorsaság jelenti a legfőbb különbséget. 

– Álomligád volt egyébként gyerekkorodban?

– Klub szerepelt az álmaimban, a Liverpool. De az csak álom…

– Néhány azért máris valóra vált. De egyenes út vezetett a gyerekfocitól a profi labdarúgásig?

– Kisebb bukkanók azért akadtak, de elég szépen ívelt felfelé a pályám. Az AC Villámban kezdtem négyévesen, úgy két év után a BVSC-be kerültem, onnan mentem át a Dalnoki Akadémiára. U12-től az egész korosztály az MTK-ban folytatta. Szinte mindig az idősebbek közt szerepeltem, és többnyire csapatkapitány lehettem. Előfordult, hogy nem játszottam eleget valamelyik edzőnél, bár az inkább azon múlt, hogy legalább egy évfolyammal feljebb szerepeltem. Az U19-be is jóval fiatalabbként kerültem be, de a felnőttben is korán megkaptam a bizalmat, amiért nem lehetek eléggé hálás a klubnak. 

– Amelynek huszonegy éves korodra a csapatkapitánya lehetsz. Egy olyan együttesnek, amelyikben mások mellett Németh Krisztián, Stieber Zoltán, Bognár István, Kádár Tamás rúgja a labdát. Persze, miután a rutinos mag kezdeményezésére lettél te a „főnök”, talán kevésbé súlyos nyomás. 

– Még az előző idény végén jött oda hozzám Stieber Zoli, Németh Krisztián és Futács Márkó, a három kapitányunk, hogy szeretnék, ha a következő idényben én tölteném be a posztot, mert azt gondolják, alkalmas vagyok rá. Ők meg szívesen hátralépnének. Hozzátették, szerintük a karszalag még egyet dobna a teljesítményemen. Jó érzéssel töltött el a bizalmuk. A hivatalos bejelentés az új idény előtt történt meg. Így pedig, hogy beálltak mögém, egyszerűbb volt a dolgom. Mert azért ez más: amíg az ifiben velem egykorúaknak lehettem a csapatkapitánya, most a jóval idősebbeknek is az vagyok. De már az ifiben is szerettem a vezérszerepet, most sincs másként. Plusz motivációt jelent. 

– Ezek szerint bírod a felelősséget.

– Igen, szívesen viselem. Akkor lehet nagyot alkotni, ha bevállalós vagy, bátor, ha az alibit játszod, sosem fognak felfedezni. 

– A futballban is sok múlik azon, ki mennyire erős lélekben, fejben, mennyire bírja a kritikát, könnyen túllendül-e az esetleges rosszabb meccsen, magyarán, megvan-e benne a magas szintű teljesítményhez elengedhetetlen önbizalom. Vagy ahogy az esetedben is, hogy fesztelenül viselje a kapitányi karszalagot. Jól állsz lelkierő terén?

– Mindig megvolt a kellő önbizalmam, de ha profi futballista vagy, képviselsz egy klubot, közönség előtt futballozol, muszáj, hogy legyen. Ettől még sokan küzdenek a hiányával. Az ötödik idényemet kezdtem felnőtt öltözőben, volt időm erősíteni a magamba vetett hitet. Sokat dobott most rajta, hogy kapitány lettem.

Amikor nem játszottam annyit az első csapatban, akkor is felismertem, hogy ha visszaveszel, ha flegma vagy, magaddal szúrsz ki. Hamar felfogtam, el kell fogadni, ha egy tapasztaltabb játékost szerepeltetnek, és dolgozni azon, hogy ez megváltozzon.

– Az önbizalmat bele is lehet táplálni a másikba, egy jó edző feltétlenül képes rá, nemde?

– Ez így van, de leginkább saját magadon múlik, mennyire vagy magabiztos. A mentális képesség az egyik legfontosabb összetevő a mai futballban, mert nemritkán előfordul, hogy az adottságai meglennének egy játékosnak, fejben azonban nem elég erős. Nem csak itthon van ez egy, a legnívósabb bajnokságokban is. Amikor felkerültem a felnőttek közé, nekem is el kellett fogadtatnom magam. Ha nincs rendben az ember önbizalma, az kihat a teljesítményre, és ha egyedül nem megy, segítséget kell kérni, ehhez ma már minden NB I-es csapatnál megvannak a szakemberek. 

– Leginkább ebben járnak előttünk a nyugat-európai futballisták? Az önbizalmat tekintve?

– Nem feltétlenül. A nemzetközi futball és az NB I közti különbséget leginkább a gyorsaságban, az intenzitásban, a fizikumban látom, abban, ahogy ők közlekednek a pályán, és amilyen erő van bennük, ami leginkább a párharcoknál mutatkozik meg. Ebből következik aztán, hogy velük szemben rendkívül gyors döntésekre kényszerülsz. Ezt tapasztaltam legalábbis a válogatottban. Hogy három-négy másodperc helyett egy vagy kettő marad dönteni. 

– Az utánpótlásban is érezted már?

– Amikor az U16-ban a hétvégi bajnoki után hétköznap a belgákkal játszottunk, igen. Más volt a sebesség. De mint azt a felnőtt válogatott példája is mutatja, nagyszerű csapatteljesítménnyel sok mindent lehet kompenzálni. A klubfutballban viszont egyértelműen megvan a különbség.

– Ami az önbizalmat illeti, arra a Ferencváros elleni örökrangadón is szükség lesz. De hát miért ne lennétek magabiztosak akkor, amikor szorosan követitek a zöld-fehéreket a tabellán.

– Bár az első három fordulóban nyeretlenek maradtunk, azt éreztem, a játék biztató, és pechesek vagyunk, amiért nem nyerünk. A nyugalmunkat megőriztük, nem pánikoltunk, immár pedig négy győzelmet arattunk zsinórban. Jó lenne tovább nyújtani a sorozatot. Persze tudjuk, a Fradi más szint. Nagyon jó teszt lesz. Mondjuk a Kecskemét, Debrecen, Diósgyőr, Újpest négyes is inkább felsőházi, nagy skalp volt mind, de a Ferencváros ellen biztosan még több kell a pontszerzéshez. Más minőséget képvisel a Fradi, itthon kiemelkedik, ezért is lesz érdekes meccs. Alig várom.

Kiemelt fotó: mtkbudapest.hu