Akkor semmi más nem számított – 30 for 30: June 17th, 1994
1994 júniusában az Egyesült Államok sportlázban égett. A New York Rangers 54 év után nyerte meg a Stanley-kupát, a golflegenda Arnold Palmer utolsó nagy megméretésére készült, fontos meccseket játszottak az NBA-ben és az MLB-ben, valamint elrajtolt az Egyesült Államok által rendezett futball-világbajnokság. A sportcsatornák kínálatát azonban mégsem ezek az események uralták.
Bár az amerikai sportágak hazánkban egy (kétségtelenül folyamatosan növekvő) szubkultúrát érdekelnek csupán, nem hiszem, hogy van olyan ember, aki ne hallott volna O. J. Simpsonról.
Pedig azért Simpsonnál az sem volt utolsó. 1969-ben elsőként draftolta őt a Buffalo Bills, egy évtizeddel később pedig történelmi léptékű statisztikákkal és eredményekkel fejezte be a pályafutását. 11 236 futott yardja jelenleg a 21. helyet jelenti az örökranglistán (visszavonulásakor még a második volt), 2019-ben pedig egy szavazáson bekerült az NFL százéves álomcsapatába. A sors furcsa fintorának – és nyilván saját magának – köszönhetően azonban ma már nem így emlékszünk rá.
A 30 for 30 15. epizódja azonban nem elsősorban róla szól (a sorozat készítői később az ő történetet is feldolgozták az O. J: Egy amerikai hős című projektben, ami az ESPN filmes részlegének legambiciózusabb vállalkozása volt), hanem arról, hogy a sportvilágot hogyan változtatta meg az a nap, amikor elindult az O. J. elleni hajtóvadászat.
Merthogy az élet persze ezzel párhuzamosan zajlott, a bevezetőben említett események egyesével is megtölthettek volna egy sportcsatornát, nemhogy így együtt. Ám az embereket semmi más nem érdekelte. Még a legfontosabb meccsek szünetében is arra vágytak, hogy friss információkat kapjanak az éppen kibontakozó bűnesettel kapcsolatban. Konkrét jeleneteket látunk, amelyekben a sportcsatornák riporterei a szerkesztőikkel beszélgetnek az adástervről és a műsorok megszakításáról. Az NBA-döntő ötödik meccsének félidejében az elemzés előtt például vissza kellett kapcsolni a stúdióba, hogy ott a műsorvezetők be tudjanak számolni a bűneset legfrissebb fejleményeiről.
Brett Morgen rendező (aki egyébként ugyancsak Oscar-jelölt és szintén egy sporttal kapcsolatos produkcióval, az On the Ropes-szal érdemelte ki az elismerést) filmje felveti azokat a kérdéseket, amelyekről valóban érdemes beszélni ezzel az üggyel kapcsolatban. Pontosan látjuk, mire kell gondolni akkor, amikor azt olvassuk valahol, hogy ez volt az első teljes egészében mediatizált bűneset. Autók sorakoznak az út mellett, amint a hatóságok üldözik a sztársportolót, a média pedig, ahogy említettük, minden egyes apró momentumról tudni akart. Persze arra Morgan már nem tér ki, hogy utóbbinak mi lett volna a feladata, miképp határozható meg a felelőssége, pedig régóta tudjuk, hogy a média sok esetben egyáltalán nem csak elszenvedője az eseményeknek, hanem alakítója is: az orgánumoknak felelőssége van abban, hogy minek mennyi teret biztosítanak.
Csak hozott anyagokból, egykori hangfelvételekből és televíziós közvetítésekből dolgozik, amiből egy egészen különleges, szinte kísérleti hatást keltő végeredmény fakad, hiszen így a rendezőnek lehetősége van a saját asszociációit, az ő értelmezésében létrejövő kapcsolatokat is bemutatni. Sok olyan jelenet van például, amikor az egyes sportesemények fordulatai párhuzamba kerülnek az ügy részleteivel.
A June 17th, 1994 banális alapötletre épít, ám épp azért különleges. Bemutatja, hogy a média miként dolgoz fel bizonyos ügyeket, és mindeközben – talán némileg akaratlanul – a sportvilággal kapcsolatban is erőteljes kritikát fogalmaz meg.
Kiemelt fotó: New York Times
Szerző
