Alakul az újabb frankfurti tündérmese az Európa-ligában
Miután a Bayern München általános megdöbbenésre kiesett a Bajnokok Ligájából a Villarreal ellen, az RB Leipzigban és az Eintracht Frankfurtban volt a németek minden bizalma, hogy az Európa-ligában megvédjék a Bundesliga becsületét. Mindkét csapat sikerrel vette a feladatot, bejutott az elődöntőbe, közülük pedig a Frankfurt vitt végbe igazán nagy bravúrt. A hesseniek ugyanis kiverték a Xavi irányításával tavasszal remeklő FC Barcelonát, amivel 2019 után már másodszor váltották meg jegyüket a sorozat elődöntőjébe. A Camp Nout elárasztó frankfurti szurkolók, illetve Oliver Glasner magas szinten kivitelezett meccsterve együttesen egy, a három évvel ezelőttihez hasonló sikert hozott el, amely során egész Európa az Eintracht csodájára járt.
Az előzmények
Már a Frankfurtban megrendezett odavágó elején nyilvánvalóvá vált, hogy a németek mindent meg fognak tenni a továbbjutásért. A Bundesligában tavasszal eléggé hullámzó teljesítményt nyújtó, és így a középmezőnyben megrekedő csapattól várható is volt, hogy minden plusz energiát az Európa-ligára fordít, hogy a szurkolókat újra egy szép meneteléssel örvendeztesse meg, ezzel egy újabb aranyfejezetet írva a klub történelemkönyvébe.
A Barca csak a második félidő derekára tudott valamelyest kibontakozni, miután Ansgar Knauff hatalmas bombájával csak megszerezte a vezetést az ihletett formában játszó ellenfél. Frenkie de Jong és Ousmane Dembélé beállása megadták a szükséges lendületet, ami az egyenlítő találatnál tökéletesen megmutatkozott. Egy jobb oldali kombináció után De Jong tökéletes ütemben futott be a félterületbe, így megbontva a frankfurti védelmet, passzát pedig Ferran Torres váltotta gólra. Az egyenlítésnél többre viszont nem futotta Xavi együttesétől, a Frankfurt még Tuta kiállítása után is meg tudta tartani az eredményt, bár a barcelonai visszavágó előtt a döntetlen inkább az ellenfélnek kedvezett.
Mindkét csapat egy nehéz bajnokin volt túl a visszavágó előtt. A Barca a sereghajtó Levantét verte nagy nehezen 3-2-re, míg a Frankfurt egy fontos mérkőzést bukott el otthon a remek szezont futó SC Freiburg ellen. Glasner a hétvégi összecsapáshoz képest három helyen módosított, kettőn kényszerűségből. A védelembe az első meccsen kiállított Tuta helyére a január óta nem kezdő, azóta mindössze tíz percet játszó Almamy Touré került be. A középpályán Djibril Sow kiesése jelentett nagy érvágást, aki az odavágón rengeteg labdaszerezéssel a hatékony frankfurti támadások egyik legfőbb szereplője volt, a helyét Sebastian Rode vette át, aki viszont egyáltalán nem okozott csalódást.
A Barcelonánál Xavi szintén három változást eszközölt az előző bajnokihoz képest. A védelem jobb oldalán ezúttal Óscar Mingueza kezdett az Európa-ligában nem bevethető Daniel Alves helyett, ami azt jelentette, hogy Ronald Araújo középre húzódott szemben az odavágóval, ahol ő volt a jobbhátvéd. A katalánok ezúttal is egy aszimmetrikus négyvédős felállással kezdtek, hiszen a bal oldalon Jordi Alba mélyen felfutott, míg a jobbon Mingueza a belső védőkkel egy vonalban védekezett, a szélességet pedig az ezúttal – Adama Traoré helyett – kezdő Dembélé biztosította. A középpályán Pedri került vissza Nico González helyére, De Jong pedig ezúttal is a padon kezdett Gavi csapatba kerülése miatt.
Gyorsan kifizetődött a bátor frankfurti kezdés
A mérkőzés eleje igazi hideg zuhanyként hathatott a Camp Nou közönsége számára – leszámítva nyilván a körülbelül 30 000 frankfurti szimpatizánst, akik, mint kiderült úgy jutottak be ekkora létszámban, hogy jó pár barcelonai továbbadta nekik a jegyét. Az Eintracht az első percekben bátran, a felezővonalnál húzta meg védővonalát, ezzel megteremtve a Glasner által elvárt agresszív letámadás alapját. A taktika ugyanaz volt, mint az első mérkőzésen, tehát egy erős kezdéssel lehetőleg előnyt szerezni, a terv pedig ezúttal sikerrel is járt. A Barca nem tudta kihozni a labdát a saját tizenhatosa előteréből, amire már a negyedik percben ráfázott. Eric García a tizenhatoson belül rendkívül látványosan rántotta földre Lindströmöt, az azért megítélt büntetőt pedig Kosztics váltotta gólra.
A vezetés tudatában a vendégek azonnal visszább húzódtak és felvették a szokásos 5-4-1-es védekező alakzatot, ami a pálya centrumát volt hivatott hermetikusan lezárni. Hasonlóan az első meccshez ez rendkívül hatékonyan sikerült, a hazai labdajáratások ezúttal is lassúnak mutatkoztak, a frankfurti védelem simán letolódta a vontatott átforgatásokat. Csak Dembélé vagy Ferran Torres egy-egy egyéni megindulása tudott veszélyt jelenteni a széleken. Viszont igyekezetük ellenére többnyire ők is kénytelenek voltak fejet hajtani a frankfurti túlerő előtt. A széleken leggyakrabban négy ember állt készen arra, hogy izolálja a katalánok kreatív szélsőit.
Ennél a szituációnál is sikertelen volt a bal oldali áttörési kísérlet. Dembélé (7) beindulását négy frankfurti játékos együttes területszűkítése semlegesítette, a franciától labdát kapó Pedrinek (16) esélye sem volt a labda megtartására. Az ifjú katalánra Evan N’Dicka (2) lépett ki azonnal, ezt a proaktív magatartást alkalmazta ilyen esetekben a másik oldalon Touré (18) is. Ő Gavira (30) lépegetett ki.
A másik probléma az volt, hogy Sergio Busquetset teljesen kivonták a játékból, így nem tudta forgatni a labdajáratásokat. Az egy szem frankfurti ék, Borré és a négy frankfurti középpályás egy komplett gyűrűt vont köré, így az építkező hazai védők folyamatosan a szélek felé kényszerültek.
Az építkező Araújo (4) ebben a helyzetben is az oldalvonal felé volt kénytelen társat keresni, hiszen Sergio Busquetset (5) a frankfurti gyűrű kivette a játékból.
Araújo (4) végül megtalálta Gavit (30) a félterületben, aki aztán Jordi Albával (18) és Ferran Torresszel (19) együtt át tudta játszani a frankfurti védekezést. Utóbbi egy remek egyéni megindulás keretében a rá kiváltó Knauffot (36) és Hintereggert (13) is lerázta. Az osztrák védő azután volt kénytelen kilépni, hogy mellőle Touré (18) Gavira mozdult ki. Torres egészen a félpályáig nyargalt, ahol viszont a hatalmas sprintet levágó, fáradhatatlan horvát középpályás, Kristijan Jakic (6) szerelte. A frankfurti biztosítás itt is hatékonyan vizsgázott, annak ellenére, hogy több embert is átjátszott az ellenfél.
A fentihez hasonló megindulások elég ritkának számítottak a hazaiak részéről, ráadásul a félidő derekától a Frankfurt is életjeleket mutatott, egyre inkább megszaporodtak a labdaszerzések utáni veszélyes kontrák. A 36. percben Borré bombagólja is egy félpályánál végrehajtott labdaszerzés után született. A kolumbiai támadó ezúttal nem előkészítőként jeleskedett, hanem megjátszható társ nélkül távoli lövésre vállalkozott, ami védhetetlenül csapódott Marc-André ter Stegen kapujába. A második gól már egy egészen kényelmes helyzetet biztosított a németeknek, de ők a szünetig még tovább fokozták a nyomást.
A frankfurtiak szokásukhoz híven rájátszottak a hosszú labdákat követő lecsorgókra (második labdák), illetve a bedobásoknál is területszűkítésekkel próbálták megkaparintani a játékszert. Ez egyébként egy tipikus stíluselem Glasner edzői felfogásában, ami az általa irányított LASK Linznél és a VfL Wolfsburgnál is kitűnt.
Ebben a szituációban is egy bedobás után sikerült labdát szerezni, megfigyelhető, hogy ilyen helyzetekben a frankfurtiak milyen szűken tömörültek az oldalvonal környékén, ezzel ellehetetlenítve az ellenfél labdatartását. A gyors átforgatásban itt is Rode (17) jeleskedett, aki pontosan tette ki a labdát a meginduló Knauff (36) elé. A svájci egy remek csellel fektette el a rá kétségbeesetten kiváltó Jordi Albát (18), majd került ziccerbe, a befejezésnél viszont fölé bombázott.
Túl későn indult be a Barcelona játéka
Xavi – reagálva a kilátástalan produkcióra – behozta De Jongot a szünetben Pedri helyére. Bár a holland középpályás, hasonlóan az odavágóhoz, ezúttal is lendített valamit a játékon, a Barca fölénye továbbra is meddő maradt. Az 55. percben egy félterületes beindulása keltett zavart a frankfurti védelemben, de középen Kevin Trapp kapus és a védelem végül tisztázni tudott. Ezen kívül viszont a németek retesze továbbra jól zárt, olyannyira, hogy a félidő közepén még több ígéretes támadásra is futotta az erejükből. Ezek közül az egyiket Kosztics váltotta gólra. Megint egy bedobás utáni szituáció okozta a Barcelona vesztét: Kosztics teljesen üresen maradt a bal szélen, miután Kamada megjátszotta és egy mintaszerű bal lábas lövéssel szinte kilátástalan helyzetbe sodorta a katalánokat.
Egészen a 80. percig mintaszerűen alakultak a történések a Barca számára, ekkor viszont elkezdett működni a barcelonai játék – köszönhetően Xavi cseréinek is. Miután Memphis Depay váltotta Ferran Torrest a hazaiak fölénybe kerültek középpályán, ez pedig egyre nagyobb terhet rótt a frankfurti védősorra.
A 84. percben egy szöglet utáni kavarodás után szerzett, végül les miatt visszavont találata még csak figyelmeztető jel volt, viszont a hosszabbítás legelején megeresztett mintaszerű bombája már megadta a kezdő jelet a kései hajrára. Miután a játékvezetőnek technikai gondjai adódtak (percekig állt a játék a 60. perc környékén), ez pedig egy kilencperces hosszabbítást eredményezett, ez pedig nagyon hosszúnak ígérkezett a vendégek számára. A végére a védősorból előlépve már Araújo is centert játszott, mi több a 93. percben hatalmas helyzetbe került.
Frenkie de Jong (21) megtalálta a rést a frankfurti védősorban. Látható, hogy a végére jóval kiegyensúlyozottabbá, kompaktabbá vált a Barcelona csapatszerkezete, mindig akadt mélységi beinduló. De Jong passza után Touré (18) került lehetetlen helyzetbe Gavi (30) és Jordi Alba (18) ellen. A két hazai játékos kényszerítője után Alba került ideális pozícióba a tizenhatoson belül. Miután Hinteregger (13) már csak későn váltott ki rá, így középen Araujo (4) üresen kapta a labdát. Szerencséje volt a Frankfurtnak, hogy nem egy vérbeli támadó került helyzetbe, a védő lövését az utolsó pillanatban rá kilépő N’Dicka (4) blokkolni tudta.
A mérkőzés legvégén még büntetőhöz jutottak a hazaiak, miután N’Dicka a levegőben szabálytalan eszközökkel semlegesítette Luuk de Jongot, a védő a kiállítás sorsára jutott, de ez már nem befolyásolta a mérkőzést, hiszen miután Depay értékesítette tizenegyest a bíró azonnal lefújta a mérkőzést, így egy izzasztó hajrá után végül kezdődhetett a megérdemelt frankfurti fieszta a Camp Nouban.
Összegzés
A Barca nagy menetelése tehát megszakadt Xavival, ami azt jelenti, hogy a BL-kiesés után célként kitűzött Európa-liga-serleg is elúszott. A párharc megmutatta, hogy az éppen megújuló Barcának még időre van szüksége, hogy visszatérjen a közvetlen elitbe, a mélyen visszaálló csapatok ellen még kifejezetten szenvedős a katalánok játéka. A hajrá már túl késeinek bizonyult, és most a Camp Nou sem jelentett feltétlenül hazai pályát a 30 000 – igen hangos – frankfurti szurkolóval. Joan Laporta elnök ki is jelentette, hogy a jövőben nem fogják engedélyezni a megvett jegyek továbbadását.
A Frankfurt ezzel szemben bizonyította, hogy tökéletes játékkal bárki dolgát képes megnehezíteni. A párharc visszatükrözte Glasner elképzeléseit is, az osztrák edző által megálmodott lendületes kontrajáték Európa-liga-elődöntőt ért, ahol majd a West Ham United lesz az ellenfél. A német csapat és szurkolótábora tehát 2019 után újra kivívta a topfutball követőinek a csodálatát, a cél pedig innentől már a végső győzelem lehet és vele együtt a jövő évi BL-indulás.
Kiemelt fotó: Getty Images
Szerző
