Albánia meglepetést okozna az Európa-bajnokságon

Ha egy válogatott történetének legnagyobb sikerét hét évtizeden keresztül az 1946-ban megnyert Balkán-bajnokság jelenti, sejthető, hogy az ország legjobbjai nem állandó résztvevői a nagy tornáknak. Albániával kapcsolatban ez a helyzet, de ennek oka jelentős részben az ország évtizedeken át tartó nemzetközi elszigeteltsége volt.

Az albán szövetség megalapítása és a nemzeti csapat első hivatalos mérkőzése között több mint másfél évtized telt el, de az ország a jugoszlávok elleni debütálást követően sem kapcsolódott be a nemzetközi vérkeringésbe, egészen 1964-ig egyetlen Európa-, vagy világbajnoki selejtezősorozatban sem indult.

A kijutásra pedig még több mint fél évszázadot kellett várniuk az albán futballrajongóknak, hiszen ugyan a csapat korábban is ért el néhány figyelemreméltó eredményt – az 1968-as Eb-kvalifikáció során például döntetlent játszott az NSZK-val, az 1986-os vb előtt pedig legyőzte a Mexikóban az elődöntőig jutó belgákat – de arra, hogy ott lehessen egy nagy tornán, esélye sem volt.

Aztán jött a 2016-os Európa-bajnokságot megelőző selejtezősorozat, ahol elképesztően nehéz csoportba került Albánia, hiszen a portugálokkal, a dánokkal és a szerbekkel is meg kellett küzdenie az olasz Gianni De Biasi vezette csapatnak. Nem sokan adtak esélyt az albánoknak, ők azonban felborították a papírformát: Portugáliát idegenben győzték le, Dániától egyik mérkőzésen sem kaptak ki, a Szerbia elleni, egy pálya fölé küldött drón miatt félbeszakadt találkozó három pontját pedig a zöld asztalnál kapták meg.

Albánia végül a portugálok mögött, csoportmásodikként jutott ki a franciaországi Eb-re, ahol az előzetesen a pontszerzésre is esélytelennek tartott csapat végül nem vallott szégyent: a több albán származású játékossal (többek mellett a De Biasi válogatottjában szereplő Taulant Xhaka testvérével, Granittal) felálló svájciaktól csak 1–0-ra kapott ki az együttes, amely a házigazdák ellen egészen a 90. percig őrizte a 0–0-t, de végül két alulmaradt (0–2), a zárófordulóban pedig Armando Sadiku góljával legyőzte Romániát. Ezzel a sikerrel Albánia megszerezte ugyan a csoport harmadik helyét, de a továbbjutáshoz ez nem volt elég.

A 2018-as világbajnokság selejtezőiben nem volt esélye a bravúrra a csapatnak, hiszen a spanyol–olasz duót nem tudta megszorongatni (talán majd most az Európa-bajnokságon?). A 2020-as Eb-kvalifikációnak merészebb reményekkel vágtak neki az albánok, de akkor csalódniuk kellett: bár Andorrát, Izlandot és Moldovát is le tudták győzni (utóbbit kétszer is) a franciákkal és a törökökkel szemben nemigen rúgtak labdába, sőt, még a pótselejtezőt sem sikerült megcsípniük, így a koronavírus miatt végül 2021-ben rendezett kontinenstornát csak a tévében nézhették.

Ugyanígy jártak a katari világbajnoksággal, bár nem sok hiányzott ahhoz, hogy legalább playoff-mérkőzést játszhassanak a vb-részvételért: a magyar szurkolók aligha felejtik el egyhamar, hogy Marco Rossi csapatát oda-vissza legyőzték Armando Brojáék, akik végül csupán kettő ponttal maradtak le a pótselejtezőt érő második helyen záró lengyelek mögött.

A németországi Eb-selejtezőiben viszont visszavágtak Robert Lewandowskiéknak: Varsóban ugyan a hazaiak nyertek 1–0-ra, de Tiranában Jasir Asani és Mirlind Daku góljaival Albánia győzött, és mivel a másik nagy rivális, Csehország ellen négy pontot is begyűjtött a brazil Sylvinho vezette együttes, nyolc mérkőzésen szerzett 15 pontjával csoportelsőként jutott ki az Európa-bajnokságra.

Az albán szurkolók természetesen abban reménykednek, hogy csapatuk felülmúlja a franciaországi szereplést, és története során először továbbjut csoportjából egy nagy tornán.

A drukkerek lelkesedését azonban mérsékelheti, hogy amennyire szerencséje volt a válogatottnak a selejtezőcsoportok sorsolásakor (a lengyel–cseh–feröeri–moldáv négyesnél kaphatott volna nehezebb ellenfeleket), annyira gonosz tréfát űzött velük Fortuna az Eb-kvartettek kialakításakor: ha megkérdezték volna az albánokat, hogy melyik csapatokat nem szeretnék az első három kalapból, könnyen lehet, hogy sok szavazatot kapott volna Spanyolország, Olaszország és Horvátország, amely gárdák végül egy négyesbe kerültek Albániával.

Bármilyen biztatóan szerepel is az elmúlt időszakban a 2023 januárjában kinevezett Sylvinho együttese, földöntúli bravúrnak számítana, ha ebből a csoportból tovább tudna jutni az albán válogatott.

Amelynek keretében több fiatal, tehetséges futballista is található, a rutin azonban hiányzik a csapatból: a 26 fős listán csupán négy olyan játékos szerepel, aki 50-nél több mérkőzést játszott már címeres mezben: közülük a kapus, az Empoliban védő Etrit Berisha, a jobbhátvéd (bár a Lazióban többnyire a védelem bal oldalán szereplő) Elseid Hysaj és a Grasshopper-Club középpályása, Amir Abrashi már nyolc évvel ezelőtt is ott volt az Eb-n, sőt, mindhárom mérkőzést végig is játszotta Franciaországban; a csapatkapitány, az Atalantában alapembernek számító Berat Djimsiti pedig csak sérülés miatt maradt le a 2016-os tornáról.

Az említetteken kívül is a Serie A adja a legtöbb játékost az albán keretbe: Kristjan Asllani az Internazionalét, Medon Berisha a Leccét, Ardian Ismajli az Empolit, Nenid Bajrami és Marash Kumbulla pedig a kiesett Sassuolót képviseli majd Németországban.

A többi topliga jóval visszafogottabban jelenik meg az albán keretben: a Premier League-ből Armando Broja és a cserekapus Thomas Strakosha, a LaLigából a Rayo Vallecanót erősítő Iván Balliu, a Bundesligából a darmstadti Klaus Gjasula lesz ott az együttesben, Ligue 1-reprenzentánst pedig hiába keresünk a listán.

A többiek pedig szinte ahányan vannak, annyi országból érkeztek a válogatott edzőtáborába: akad a keretben Törökországban, Csehországban, Romániában, Horvátországban, a Koreai Köztársaságban és az Egyesült Arab Emírségekben szereplő futballista, Elhan Kastrati pedig az olasz másodosztályú Cittadellánál töltötte az előző idényt.

Sylvinho (már csak játékosmúltjából fakadóan is) a védekezést nyilván alaposan megszervezi majd – ilyen csoportellenfelekkel szemben érdemes is – a támadójátékkal viszont nemcsak a riválisok játékereje miatt lehetnek gondjaik az albánoknak: az Eb-keretben a legutóbb a török Sivassporban futballozó Rey Manaj a legeredményesebb a válogatottban a maga hét találatával, rajta kívül csak Broja, valamint a Dél-Koreából beválogatott Asani büszkélkedhet azzal, hogy háromnál több alkalommal volt eredményes albán színekben.

Az Európa-bajnokság egyik legnagyobb meglepetése lenne, ha Albánia meg tudná ismételni nyolc évvel ezelőtti teljesítményét, és mérkőzést nyerne, a továbbjutás pedig még az 1946-os Balkán-bajnokság megnyerésénél is nagyobbat szólna.

Kiemelt kép: Alamy Stock Photo