Alex Morgan – az amerikai álom(nő)

Jó tíz éve már, hogy az Egyesült Államok női válogatottjának postergirljévé vált Alex Morgan – azután végképp, hogy az amerikai győzelemmel végződő londoni olimpián a Kanada elleni, amúgy is észak-amerikai presztízsmeccsnek számító elődöntőben a 123. percben szerzett góljával győzött az USA 3–2-re, és léphette át a finálé kapuját. Három találattal zárt a tornán, egy, illetve két góllal elmaradva a honfitárs Carli Lloyd és a már akkor is legendás Abby Wambach mögött, mégis, a szépséges Morgan vált az amerikai válogatott arcává.

Elsősorban kivételes gólérzékenysége miatt: 2012, azaz a harmadik nemzeti csapatbeli szezonja végére 58 fellépésén 38 találatnál járt, ami azért amerikai léptékkel is kivételes teljesítmény.

És hiába szerepelt abban a csapatban a már említett, 2008-ban is olimpiát nyerő klasszis támadó, Carli Lloyd, az ikonikus Wambach, valamint a különc Megan Rapinoe, a közönségtől a legnagyobb ovációt már 2012 tavaszán, első olimpiai bajnoki győzelme előtt is Morgan kapta. Nem ártott persze hozzá a képernyőképes helyes pofi, a mindig vibráló, szerethető személyisége, valamint a feltűnő rózsaszín fejpántja, amit két okból viselt akkor már három éve: egyfelől akkori barátja, azóta férje, Servando Carrasco édesanyja mellrákkal küzdött, amelyből kétszer is sikerült felépülnie, Morgan márpedig fel akarta hívni a figyelmet a kegyetlen kór elleni harcra, másfelől pedig azt gondolta, így a szülei is könnyebben kiszúrják a pályán egy-egy tömegjelenetbe keveredve. 

Zárójelben jegyezzük meg, a „helyes pofi” megállapítást remélhetően ha látná, sem tekintené szexista kommentárnak, bár saját bevallása szerint számtalanszor találkozott karrierjében szexizmussal, amelynek egy inkább csak a női futballt negligáló megnyilvánulása volt az a 2012-es eset, amikor a FIFA Év játékosa gálán a szervezet elnöke, Sepp Blatter néhány más elöljáróval egyetemben egész egyszerűen nem ismerte fel a három legjobb közé jelölt, olimpiai bajnok Morgant. „Az azért eléggé sokkolt” – hitetlenkedett a történtek után a csatárfenomén.

Elemzők szerint akadt azért még egy oka annak, hogy Amerika kedvencévé vált: nevezetesen, hogy olyan lazán viselte a terhét annak, hogy mindenki az új Mia Hammot látta benne. Az immár 50 éves amerikai klasszis két-két olimpiai bajnoki és világbajnoki címe mellett 276 válogatott fellépéssel büszkélkedhet, azokon berámolt 158 gólt, utóbb pedig többször is agyondicsérte Morgant (gyors, erős, félelmet nem ismerő futballistának nevezve), akkor is, amikor 2019-ben a Time magazinban kérték fel az utód jellemzésére azok után, hogy Morgant a lap beválasztotta az év 100 legbefolyásosabb embere közé. „Már csak Alex példamutatása miatt is megnyugtatónak gondolom a sportág jövőjét. Nagyon fiatal kora óta magától értetődő természetességgel teremt kapcsolatot a szurkolókkal, és vonzza be őket a női futballba, ami nekem sosem ment ilyen könnyen. Ugyancsak elismerésem azért a küzdelemért, amit társaival az azonos bánásmód és bérezés kivívásáért folytat.”

Hamm maga is sokat tett azért a sportág népszerűsítéséért: mérföldkőnek számított a női futball történetében, amikor a Gatorade évtizedekkel ezelőtt Michael Jordan párjának választotta egy reklámfilmben. 

Alex Morgan reklámtevékenységeinek persze se szeri, se száma: szinte képtelenség olyan világcéget említeni, amelyiknek ne szerepelt volna reklámfilmjében a McDonald’s-tól a Coca-Coláig, bankok és biztosítók keresték a kegyeit, a női futballszcénában évekig a legnépszerűbb reklámarcnak számított. Háromszor szerepelt a Sports Illustrated a férfiak körében különösen népszerű fürdőruhás különszámában – elsőre nem viselt amúgy semmit, csak a testére festett „tintadresszt” –, a harmadik alkalommal pedig Tyra Banksszel és Camille Kostekkel egyetemben pedig már a címlapon tűnt fel. Felbukkant videoklipben is (Maroon 5: Girls Like You), valamint olyan populáris sorozatokban, mint A Simpson család, vagy a Nicky, Ricky, Dicky & Dawn. 

Népszerűségi indexének a növekedése Twitter-fiókján is jól lemérhető: a 2011-es világbajnokság előtt úgy 15 ezren követték, az elődöntőbeli gólját követően ez a szám a duplájára növekedett, a döntőbeli találata után felszaladt 150 ezerre (jóllehet a finálét drámai körülmények közt, 11-esekkel elbukta az Egyesült Államok Japánnal szemben), a 2012-es olimpia előtt meg már 500 ezer followerrel büszkélkedhetett. Hogy mennyi van neki manapság? 3,8 millió. Az Instagramon 9,4 millió.

Nem ezért akart persze profi futballistává válni, s elhatározásától az sem tántoríthatta el, hogy viszonylag fiatalon, 17 évesen elszakadt a keresztszalagja. Ha előbb úrrá is lett rajta az elkeseredés, idővel azt kezdte érezni, ez sem állíthatja meg. Attól a pillanattól fogva minden percét a futballnak szentelte, mindent beleadott, hogy sikerüljön a legjobbá válnia. Nem járt el bulizni a barátnőivel, inkább korán ágyba bújt, hogy másnap reggel máris edzéssel indíthassa a napot, a tréningeken mindig igyekezett rátenni még egy lapáttal, még egy kicsit többet dolgozni. 

Két idősebb nővére mellett – az egyik négy, a másik hat évvel korosabb – persze világéletében versenyre kényszerült. „Én is tudok olyan gyorsan futni, mint ti”, „Én is meg tudom ezt csinálni”, hajtotta saját magát, amikor pedig kilencévesen először lehagyta a 13 éves Jerit, madarat lehetett volna vele fogatni.

Különleges tehetsége ellenére egészen 14 éves koráig nem igazolt egyik amerikai elit futballklubba sem, hanem mint amolyan multisportoló, több mindent űzött egyszerre: softballozott, és legalább annyi időt töltött a kosárpályán, mint a focipályán. A Cyprus Elite-ben, majd a kaliforniai egyetemi csapatában játszva azonban egyértelművé lett, Amerika új üdvöskéje kezdte el bontogatni szárnyait: a Berkeley-ben 67 meccsén 45 gólt hintett. Attól fogva nem lehetett megállítani.

Ma, 32 évesen kétszeres világ- és egyszeres olimpiai bajnok, Bajnokok Ligája-győztes (2017-ben a Lyonnal gyűjtötte be); Megan Rapinoe-val egyetemben az első női játékos, aki csatlakozott Juan Mata kezdeményezéséhez, a Common Goal kampányhoz (amelynek tagjai fizetésük egy százalékát minden egyes hónapban jótékonysági szervezeteknek ajánlják fel); a vegán közösség egyik híressége; 2021 decembere óta az újonnan alakult San Diego Wave futballistája; mindenekelőtt pedig a lassan kétéves Charlie Elena boldog édesanyja.